„Cauchy–Bunyakovszkij–Schwarz-egyenlőtlenség” változatai közötti eltérés

A [[matematika|matematikában]] a '''Cauchy–Bunyakovszkij–Schwarz-egyenlőtlenség''' (illetve angol nyelvterületen ''Cauchy–Schwarz-egyenlőtlenség'', az orosz matematikai irodalomban pedig ''Cauchy–Bunyakovszkij-egyenlőtlenség'') [[Augustin Cauchy|Augustin Louis Cauchy]]ról, [[Hermann Amandus Schwarz]]ról és [[Viktor Jakovlevics Bunyakovszkij]]ról elnevezett [[Egyenlőtlenség (matematika)|egyenlőtlenség]], mely gyakran használatos aaz [[skalárszorzatosEuklideszi tér (lineáris algebra)|euklideszi]] és [[Hilbert-tér|Hilbert-terek]] elméletében, a [[végtelen sorok]] és szorzatok integrálásának elméletében és a [[valószínűség-számításvalószínűségszámítás]]ban.

Legáltalánosabb formában a (valós vagy komplex számtest feletti) ''V'' skalárszorzatoseuklideszi [[vektortér]] tetszőleges ''x'' és ''y'' elemének <math>\langle x,y\rangle</math> skaláris szorzata [[abszolútértékabszolút érték]]ének felső becslésére szolgál:

== Az absztrakt tétel bizonyítása ==

SkalárszorzatosEuklideszi terekben az alábbi kitüntetett [[Norma (matematika)|norma]] vezethető be:

Ezt a jelölést használni is fogjuk. Minthogy az egyenlőtlenség az ''y=0'' esetben fennáll, feltehetjük, hogy <''y'', ''y''> nem nulla. Legyen λ tetszőleges valós (vagy komplex) szám. Ekkor

= \langle x-\lambda y,x-\lambda y \rangle = \langle x,x \rangle - \overline\lambda \langle x,y \rangle - \lambda \langle y,x \rangle + |\lambda|^2 \langle y,y\rangle. </math>

:<math> = \langlelambda x,x \rangle - \lambda= \langle x,y \rangle - \overline\lambdacdot \langle y,xy \rangle + |\lambda|^2 \langle y,y\rangle. {-1}</math>

amely akkor és csak akkor teljesül, ha

\leq \left\|x\right\| \left\|y\right\|. </math>

== Az egyenlőtlenség speciális alakjai ==

A Cauchy–Bunyakovszkij–Schwarz-egyenlőtlenség, attól függően, hogy a ''V'' skalárszorzatos tér mi,választásától függően speciális alakot ölthet.

=== A valós szám n-esek tere ===

Az '''R'''ⁿ [[euklideszi tér (lineáris algebra)|euklideszi vektortér]] esetén (ezt az algebrai megközelítés miatt ''diszkrét'' esetnek is nevezhetjük) az állítás a következőképpen néz ki.

'''Tétel.''' LegyenLegyenek <math>a_1,\dots,a_n</math> és <math>b_1,\dots,b_n</math> valós számok véges sorozatai. Ekkor

<center><math>\big| a_1b_1+\cdots+a_nb_n\big|\leq \sqrt{a_1^2+\cdots+a_n^2}\sqrt{b_1^2+\cdots+b_n^2}</math></center>

'''Első bizonyítás.''' Ha tehát <math>a_1,\dots,a_n,b_1,\dots,b_n</math> valós számok, akkor minden valós ''x''-re

teljesül. Ezeket az egyenlőtlenségeket <math>i=1,\dots,n</math>-re összeadva azt kapjuk, hogy minden valós ''x''-re igaz lesz

<center><math>(a_1^2+\cdots+a^2_n)x^2-2(a_1b_1+\cdots a_nb_n)x+(b_1^2+\cdots+b^2_n)\geq 0.</math></center>

Ez csak úgy lehet, ha a szereplő másodfokú polinom diszkriminánsa nempozitív, azaz

amiből átrendezéssel adódik az egyenlőtlenség.

Az egyenlőség esete triviális, hiszen ekkor ''c''-t kiemelve, mindkét oldalon az ''a''_i számok négyzetösszegét kapjuk. [[Quod erat demonstrandum|QED]]

'''Második bizonyítás.'''

<center><math>\left(\sum a^2_i\right)\left(\sum b^2_i\right)-\left(\sum a_ib_i\right)^2=\sum_{i<j}(a_ib_j-a_jb_i)^2</math></center>

azonosságot, az egyenlőtlenség azonnal adódik.

'''Megjegyzés.''' Természetesen ezesetbenez esetben nem kell feltétlenül az '''R'''ⁿ-beli skalárszorzásként felfognunk az egyenlőtlenség baloldalátbal oldalát. Tekinthetünk az egyenlőtlenségre úgy is, mint tetszőleges a₁, a₂, …, a_n illetve b₁, b₂, …, b_n valós számokra vonatkozó relációra.

A négyzetesen integrálható valós-valós függvények terének (L²) esetén az analízis egy fontos egyenlőtlenségét kapjuk (nevezhetjük így ezt az egyenlőtlenség ''folytonos!'' alakjának). Szemléletesség kedvéért megjegyezzük, hogy ebben az alakban az összeadás helyett integrálás áll, mely valóban azt sugallja, hogy analízisbananalízisben alkalmazott variáns úgy keletkezik az előző, diszkrét esetből, hogy a véges összeadást, annak végtelen határátmenetével, az integrállal helyettesítjük.

'''Tétel.''' Ha ''f'' és ''g'' folytonos valós függvények az <math>[a,b]</math> intervallumon, akkor

=== A háromdimenziós euklideszi tér ===

Amennyiben ''x'' és ''y'' a háromdimenziós koordinátatér vektorait jelölivektorai, akkor a fenti második bizonyítás a következő egyenlőséget adja:

'''Tétel.''' Ha ''x'' és ''y'' az '''R'''³ két vektora, akkor

:<math>|x|^2|y|^2=|x|^2|y|^2(\,\cos^2 \alpha + \sin^2 \alpha)=|x|^2|y|^2\,\cos^2 \alpha + |x|^2|y|^2sin2\sin^2 \alpha</math>

ahol az utolsó egyenlőség után az első tag a skaláris szorzat, a második tag a vektoriális szorzat nagyságának négyzete. Itt tehát felhasználtuk, hogy

== Általánosítása ==

Az egyenlőtlenség általános formája a [[Hölder-egyenlőtlenség]]: ha Legyenek

<math>a_1,\dots,a_n,b_1,\dots,b_n</math> nemnegatívtetszőleges valóskomplex számok,. Ha <math>p,q>1</math>, továbbá <math>\frac{1}{p}+\frac{1}{q}=1</math> teljesül, akkor

<center><math>\sum^n_{i=1}|a_ib_i|\leq\left(\sum^n_{i=1}a|a_i|^p_ip \right)^{1/p}\left(\sum^n_{i=1}b|b_i|^q_iq\right)^{1/q}.

== Története ==

A sorozatokra vonatkozó variációt Cauchy [[1821]]-ben publikálta ''Cours d'Analyse Algébrique'' című könyvében. Az integrálos verziót Bunyakovszkij [[1859]]-ben a Szentpétervári Tudományos Akadémia Közleményeiben publikálta, hivatkozva egykori tanára, Cauchy egyenlőtlenségére, azt jólismertnekjól ismertnek nevezve, abból vezetve le. A E folyóirat úgy látszik nem jutott el Göttingába, mert az ottGöttingenben dolgozó Schwarz [[1885]]-ben újra bebizonyította az integrálos formát.