„I. Jakab angol király” változatai közötti eltérés

| állam =AngliaSkócia

| megnevezés =királya

| uralkodási_név =IVI. Jakab

| uralkodás_kezdete =[[16031567]]. [[márciusjúlius 24.]]

| uralkodás_vége =[[1625]]. [[március 27.]]

| koronázás dátuma =

| koronázás helye =

| örököse =

| előd =[[I. ErzsébetMária angolskót királynő|I. ErzsébetMária]]

| utód =[[I. Károly angol király|I. Károly]]

| állam2 =SkóciaAnglia

| megnevezés2 =királya

| uralkodási_név2 =VII. Jakab

| uralkodás_kezdete2 =[[15671603]]. [[júliusmárcius 24.]]

| uralkodás_vége2 =[[1625]]. [[március 27.]]

| koronázás dátuma2 =

| koronázás helye2 =

| örököse2 =

| előd2 =[[I. MáriaErzsébet skótangol királynő|I. MáriaErzsébet]]

| utód2 =[[I. Károly angol király|I. Károly]]

Mar után Mortont választották régensnek, aki sok tekintetben Jakab valamennyi régense közül a leghatékonyabbnak bizonyult,<ref>{{Harvnb|Stewart|2003|p=45}}; {{Harvnb|Willson|1963|ppp=28–29}}.</ref> de tevékenysége közben számos ellenséget szerzett.{{Sfn|Croft|2003|p=15}} Kegyvesztetté vált azonban, amikor 1579-ben Franciaországból megérkezett [[Lennox hercege#esme1542|Esmé Stewart]] (Lord Darnley unokatestvére) és hamarosan a fiatal király bizalmába férkőzött.<ref>{{Harvnb|Lockyer|1998|pp=11–12}}; {{Harvnb|Stewart|2003|pp=51–63}}.</ref> 1579. október 19-én a 13 éves Jakabot nagykorúvá nyilvánították.<ref>{{Cite book |last1=Wiggins |first1=Martin |title=British Drama 1533–1642: A Catalogue |last2=Richardson |first2=Catherine |date=2012 |volume=II: 1567–1589 |location=Oxford |pages=242–244}}</ref> 1581 júniusában Mortont Darnley meggyilkolásában való bűnrészesség vádjával kivégezték.<ref>{{Harvnb|Stewart|2003|p=63}}</ref> Augusztus 8-án Jakab Esmé Stewartot [[Lennox hercege|Lennox hercegévé (ekkor neki volt egyedül hercegi – ''duke'' – címe Skóciában)]] tette;{{Sfn|Stewart|2003|p=63}} de a kegyenc befolyása már nem tartott sokáig.<ref>{{Harvnb|Lockyer|1998|pp=13–15}}; {{Harvnb|Willson|1963|p=35}}.</ref>

Jakab tíz hónapot töltött a lordok fogságában és csak 1583 júliusában nyerte vissza a szabadságát. Elsődleges feladatának azt tekintette, hogy megerősítse uralmát a királyságában. 1584-ben sikerült átvinnie a parlamenten az ún. Fekete törvényeket, amelyekkel királyi felügyelet alá vonta a protestáns egyházat; egyúttal elítéltette korábbi nevelőjének, Buchanannak az írásait.<ref>{{Harvnb|Croft|2003|pp=17–18}}; {{Harvnb|Willson|1963|pp=39, 50}}.</ref> 1584-1603 között kormánya hatékonyan vezette az országot és sikerült viszonylagos békét tartania a lordok között. Ebben nagy segítségére volt a kormányzatot 1592-ig vezető John Maitland.{{Sfn|Croft|2003|p=20}} 1596-ban egy nyolc főből álló bizottság, az "Octavianusok" vette át a pénzügyeket, de szigorú rendelkezéseik miatt olyan népszerűtlenek lettek, hogy egy évvel később zavargások törtek ki ellenük EdinburghbanEdinburgh-ban és ideiglenesen a királyi udvart is kénytelenek voltak LinlithgowbaLinlithgow-ba költöztetni.<ref>{{Harvnb|Croft|2003|pp=29, 41–42}}; {{Harvnb|Willson|1963|pp=121–124}}.</ref>

Dániai látogatása során Jakab érdeklődését felkeltették az ottani [[Boszorkányüldözés|boszorkányper]]ek.{{Sfn|Croft|2003|p=26}} Hazaérve maga is részt vett [[North Berwick-i boszorkányperek|North Berwick]]-ben tartott első jelentősebb skóciai boszorkányperen, ahol a vádlottakat az 1563-as boszorkánytörvény alapján ítélték el. Itt többeket (köztük az egyik fő vádlottat, [[Agnes Sampson]]t) azért végeztek ki, mert állítólag viharokat küldtek Jakab és Anna hajójára a hazaútjukon.<ref>{{Cite journal |last=Willumsen |first=Liv Helene |date=1 December 2020 |title=Witchcraft against Royal Danish Ships in 1589 and the Transnational Transfer of Ideas |url=https://www.irss.uoguelph.ca/index.php/irss/article/view/5801 |journal=International Review of Scottish Studies |volume=45 |pages=54–99 |doi=10.21083/irss.v45i0.5801 |s2cid=229451135 |via=www.irss.uoguelph.ca |doi-access=free|hdl=10037/20205 |hdl-access=free }}</ref>

A problémamentes örökösödési folyamat és a szíves fogadtatás ellenére uralkodása első évében két összeesküvést is szerveztek Jakab ellen, hogy helyette unokatestvérét, [[Stuart Arabella lennoxi grófnő|Stuart Arabellát]]ot ültessék az angol trónra. Többeket letartóztattak, köztük [[Walter Raleigh]]et és Henry Brooke cobhami bárót.{{Sfn|Croft|2003|p=51}} Az összeesküvők egy része azért csalódott benne, mert – ahogy Cecillel titokban megállapodott – megtartotta Erzsébet Titkos tanácsának (gyakorlatilag a kormányának) tagjait.{{Sfn|Croft|2003|p=51}} Mások azért nehezteltek rá, mert kibővítette a tanácsot régi támogatójával, [[Henry Howard northamptoni gróf|Henry Howarddal]] és unokaöccsével [[Thomas Howard suffolki gróf|Thomas Howarddal]], valamint öt skót főnemessel.{{Sfn|Croft|2003|p=51}}

Jakab szeretett volna két országának perszonáluniójából egységes monarchiát szervezni, amelynek nemcsak az uralkodója közös, hanem a parlamentje és törvényei is. "Nem egy szigetre teremtett-é minket (az Isten) – mondta Jakab az angol parlamentnek -, amelyet egy tenger vesz körül, és amely természeténél fogva egy és oszthatatlan?" Terve ellen azonban mind angol, mind skót részről vehemensen tiltakoztak.{{Sfn|Croft|2003|pp=52–54}} 1604 áprilisában az angol alsóház elutasította javaslatát, hogy címét formálisan is "Nagy-Britannia királyá"-ra változtassák.{{Sfn|Willson|1963|p=250}} Októberben ennek ellenére mégis megváltoztatta a titulusát, ámbátor [[Francis Bacon (filozófus)|Francis Bacon]] figyelmeztette, hogy ezt a címet nem használhatja "semmilyen jogi eljárásban, okiraton vagy biztosítékon" és az angol törvényeken is Anglia királyaként szerepelt aláíróként.{{Sfn|Willson|1963|pp=249–253}} Skóciában viszont sikerült rákényszerítenie a parlamentre az akaratát, és emellett a kiáltványokon, pénzeken és szerződéseken is Nagy-Britannia uralkodójaként szerepelt mindkét országban.<ref>{{Harvnb|Croft|2003|p=67}}; {{Harvnb|Willson|1963|pp=249–253}}.</ref>

===A lőpor-lőporos összeesküvés===

1605. november 4-5-ének éjjelén, az alsóház új ülésszaka megnyitójának előestéjén a parlament pincéjében rajtakapták a radikális katolikus [[Guy Fawkes]]-t 36 lőporos hordó társaságában. Terve az volt, hogy másnap felrobbantja az épületet, benne valamennyi képviselővel és a királlyal. Ahogyan Jakab fogalmazott, el akarta pusztítani "nem csak... személyemet, nem csak feleségemet és ivadékaimat, hanem általánosságban az Állam szervezetét."{{Sfn|Stewart|2003|p=219}} Az [[Lőporos összeesküvés|összeesküvés]] leleplezése nagy szenzációt keltett és általános megkönnyebbüléssel fogadták a király és fiainak megmenekülését. Salisbury grófja ezt kihasználva magasabb támogatásokat csikart ki a parlamenttől, mint amilyeneket az Erzsébet kivételével azideig bárki másnak nyújtott.{{Sfn|Croft|2003|p=64}} Fawkest és mindenkit, akit kapcsolatba hoztak az összeesküvéssel, kivégezték.<ref>{{Cite ODNB |last=Nicholls |first=Mark |chapter=Rookwood, Ambrose (c. 1578–1606) |title=Oxford Dictionary of National Biography |date=2004 |url=http://www.oxforddnb.com/view/article/24066 |access-date=13 August 2022 |doi=10.1093/ref:odnb/24066}}</ref>

A parlament lőpor-lőporos összeesküvést követő engedékenysége kivételnek bizonyult; Jakab és az alsóház viszonyát hosszú távon inkább az előző, 1604-es ülésszak eseményei jellemezték. Ellentéteik nem annyira a tudatos rosszindulatból, hanem kölcsönös megnemértésből fakadtak.{{Sfn|Croft|2003|p=63}} 1604 júliusában a helyzet odáig fajult, hogy a király – miután elutasították mind a két ország uniójára, mind a pénzbeli támogatásának növelésére irányuló javaslatait – ingerülten berekesztette az ülésszakot. "Nem fogok köszönetet mondani ott, ahol érzésem szerint nem jár köszönet" jelentette ki záróbeszédében. "... Nem vagyok az a fajta, aki dicséri a bolondokat... remélem az eljövendőkben több mérséklettel élnek majd a szabadságaikkal".<ref>{{Harvnb|Croft|2003|p=62}}.</ref>

A király elképzelését támogatták a Howardok és a katolikusok felé hajló miniszterek (az ún. spanyol párt), azonban a protestáns nép többsége mély gyanakvással fogadta. 1616-ban [[Walter Raleigh]]et-t kiengedték a börtönből és Dél-Amerikába küldték aranyat szerezni, ám Jakab szigorúan a lelkére kötötte, hogy kerülje a harcot a spanyolokkal.{{Sfn|Willson|1963|pp=369–370}} Az expedíció azonban katasztrofálisan sikerült, Raleigh fia is elesett a spanyolokkal vívott csatározásokban.<ref>{{Harvnb|Croft|2003|p=104}} {{Harvnb|Willson|1963|pp=372–373}}.</ref> Mikor visszatért, Jakab a közvélemény tiltakozása ellenére kivégeztette.{{Sfn|Willson|1963|p= 374–377}}

A [[harmincéves háború]] kitörése még inkább aláásta Jakab katolikuspárti külpolitikáját, különösen miután 1620-ban [[II. Ferdinánd magyar király|II. Ferdinánd]] császár kiűzte Csehországból annak megválasztott protestáns királyát, [[V. Frigyes pfalzi választófejedelem|Frigyest]] (aki Jakab lányát, Erzsébetet vette feleségül). Egyidejűleg a spanyolok megszállták Frigyes rajnai palotagrófságát. A király kénytelen volt 1621-re összehívni a parlamentet, hogy pénzt kérjen tőle a veje megsegítésére indított katonai expedícióra.{{Sfn|Willson|1963|p=408–416}} Az alsóház megszavazott neki valamennyi pénzt (ami nem volt elegendő egy hathatós hadművelethez)<ref>{{Harvnb|Lockyer|1998|p=148}}; {{Harvnb|Willson|1963|p=417}}.</ref> ugyanakkor azonban – emlékezve arra hogy Erzsébet idejében mennyire jövedelmező volt a spanyol kincses galeonokgalleonok fosztogatása — felszólította az uralkodót, hogy üzenjen hadat Spanyolországnak. 1621 novemberében [[Edward Coke]] neves jogtudós javaslatára petíciót nyújtottak be, követelve a spanyol háborút, a szigorúbb katolikusellenes törvényeket, valamint hogy Károly herceg protestáns hercegnőt vegyen feleségül.{{Sfn|Willson|1963|p=421}} Jakab kereken elutasította a petíciót, büntetéssel fenyegetve azokat, akik beleavatoznakbeleavatkoznak felségjogaiba.{{Sfn|Willson|1963|p=422}} A képviselők erre írásban tiltakoztak, hogy a király lábbal tiporja jogaikat, többek között a szólásszabadságukat.<ref>{{Harvnb|Willson|1963|p=423}}</ref> [[George Villiers, Buckingham hercege|Buckingham]] herceg és Gondamar spanyol követ javaslatára a király kitépte a tiltakozást a jegyzőkönyvből és feloszlatta a parlamentet.{{Sfn|Willson|1963|p=243}}

Salisbury 1612-ben meghalt és azok, akik a pozíciójára pályáztak nem siratták sokáig (a kormányzat napi ügyeit átvevő Henry Howard írta: "a kicsi ember halálán sokan örvendeznek és csak kevesen vannak, akik sajnálkoznak felette"){{Sfn|Willson|1963|p=269}} Az általa irányított, még Erzsébet idején kialakított rendszer eddig még viszonylag hatékonyan működött; ezt követően azonban Jakab kormányzata a hanyatlás korszakába lépett; a pénzügyek kaotikussá, a külügyekpolitikakülpolitika nehézkessé vált.<ref>{{Harvnb|Willson|1963|p=333}}</ref> Salisbury halála alkalmat adott Jakabnak hogy saját maga főminisztereként ő vegye át az irányítást. Fiatal skót kegyencének, [[Robert Carr somerseti gróf|Robert Carrnak]] átadta ugyan Salisbury feladatainak egy részét, de így sem volt képes összefogni a kormány munkáját, amely így klikkekre esett szét.{{Sfn|Willson|1963|pp=334–335}}

1615-ben kiderült, hogy Carr közeli barátját és asszisztensét Thomas Overburyt két évvel korábban megmérgezték. Overbury vehemensen ellenezte Carr házasságát, verseket is írt ellene. Frances elérte, hogy Anna királynő kitiltassa őt az udvarból és amikor visszautasította a felajánlott orosz követi állást, Jakab dühében bezáratta a Towerba.{{HarvnbSfn|Barroll|2001|p=136}} A bíróság Francest a gyilkosságért, férjét bűnsegédletért ítélte el. Jakab – akinek ekkor már új kegyence volt Buckingham személyében – a halálos ítéletet börtönre változtatta, 1624-ben pedig megkegyelmezett nekik.{{Sfn|Croft|2003|p=91}} 1619-re a Howard-párt megbukott és Buckingham vált a kormányzat domináns alakjává.<ref>{{Harvnb|Croft|2003|pp=98–99}}; {{Harvnb|Willson|1963|p=397}}.</ref>

1625 elején Jakab állapota súlyosra fordult, kínozta a reuma és a köszvény, időnként elalélt. Márciusban elkapta a "harmadnapos lázat" (maláriát) aztán szélütést kapott. Március 27-én a hertfordshire-i [[Theobalds House]]-ban halt meg egy súlyos dizentériás rohamot követően. Buckingham ott volt mellette (miután az általa javasolt gyógyszer csak rontott a király állapotán, később azzal vádolták, hogy megmérgezte).<ref>{{Harvnb|Croft|2003|pp=127–128}}; {{Harvnb|Willson|1963|pp=445–447}}.</ref> A westminsteri apátságban temették el május 7-én. Az ünnepség a kortársak szerint nagyszerű volt, de kaotikus és rosszul szervezett.{{HarvnbSfn|Croft|2003|p=129}} A gyászbeszédet John Williams lincolni püspök mondta, aki a Biblia-beli [[Salamon zsidó király|Salamon]] királyhoz hasonlította Jakabot, aki szintén, miután "majdnem hatvan évet élt... békében halt meg".<ref>{{HarvnbSfn|Croft|2003|pp=129–130}}</ref> Sírjának helye hosszú időre feledésbe merült, a 19. században találták meg VII. Henrik kriptájában.<ref>{{Citation |last=Stanley |first=Arthur |title=Historical Memorials of Westminster Abbey |pages=499–526 |date=1886 |postscript=. |place=London |publisher=John Murray}}</ref>