„Harisnya” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Hivatkozásjavaslatok funkció: 3 hivatkozás hozzáadva. |
Címke: Visszavonás |
||
23. sor:
Nyilvánvaló, hogy az emberek már az ősidőkben is védték a lábukat.<ref>Der Strumpf. CIBA-Rundschau Nr. 115, 1954. június</ref> Az egyiptomi ásatások során előkerült egy i. sz. [[2. század]]ból származó zokni és egy, az [[5. század|5 ]]– [[6. század]]ból származó [[Koptok|kopt]] zokni; mindkettő [[gyapjú]]ból készült és jellegzetességük, hogy a lábujjaknál kettéválnak, hogy lehetővé tegyék a saruszíj beillesztését.<ref>Norbury, J.: A Note on Knitting and Knitted Fabrics. ''In:'' A History of Technology III. Oxford, 1957</ref> A [[sumerek]] a lábszárukat és lábfejüket bőrtalppal összedolgozott textilkelmével borították. Az ókori [[Ókori Róma|rómaiak]] és [[görögök]] gyapjúból vagy [[pamut]]ból készült szalagokat tekertek a lábszárukra (tibiales), amit bőrszalaggal rögzítettek. A lábszárat és a lábfejet egyaránt fedő ruhadarab későbbi eredetű. Egy milánói templom [[5. század]]ból származó [[mozaik]]ján már látható ilyen viselet, amit azonban akkoriban csak magas rangú [[egyházi személyiség]]ek hordtak. A [[középkor]]ban az előkelőségek a lábukon [[len]]vászonból, később [[selyem]]damasztból, [[brokát]]ból való, szabással és varrással készült ruhadarabot hordtak. A [[12. század|12.]]–[[13. század]]ban Közép-Európában férfiharisnyaként a comb felett az alsónadrág szerepét betöltő kelmetekercshez (berche) rögzítve viselték, 1500 táján ebből alakult ki az a ruhadarab, amit a [[harisnyanadrág]] ősének tekinthetünk.
A mai értelemben vett harisnya története a középkorban kezdődik. A nemesek a [[14. század]]ban kezdtek harisnyát hordani, ez akkor selyemből készült. Ekkor említik először a női harisnyát is, ami azonban abban az időben még a férfiszemek elől rejtegetett ruhadarab volt, amit nem tehettek ki közszemlére. A férfiak harisnyái azonban a [[reneszánsz]] idején már a gazdagság jelképeivé váltak, amiket [[pamut]]ból, [[gyapjú]]ból, [[selyem]]ből, [[angóra|angórából]] készítettek és változatos színekben viseltek, sokszor [[hímzés]]sel is díszítettek. A kötés – amit akkor még kézzel végeztek – igen alkalmasnak bizonyult ezeknek a harisnyáknak a készítésére, minthogy a kötött
A kézi kötéssel, egy darabból készült termék, amit már a mai értelemben is harisnyának lehet nevezni, a [[16. század]]ban jelent meg Európában.<ref name=autogenerated1>Felkin, William: Machine-wrought hosiery and lace manufacturers. Burt Franklin, New York, 1967</ref><ref>A. Latour: Zur Entwicklung der Strumpfwirkerei. ''In:'' Der Strumpf. CIBA-Rundschau Nr. 115, 1954. június</ref> A feljegyzések szerint [[1519]]-ben az angliai [[Nottingham]]ben már készítettek kötött harisnyát. [[VIII. Henrik angol király]] 1539 körül Velencében vagy Milánóban kötött selyemharisnyát kapott ajándékba. Londonban [[1564]]-ben jelent meg az első harisnyakötő mester. A termékeket férfiak készítették. Az ezzel foglalkozó [[céh]]ekbe tömörült mestereknek szigorú szakmai szabályok szerint kellett dolgozniuk. A megkötött terméket [[kallózás|kallózták]], [[bolyhozás|bolyhozták]], majd simára nyírták. A kikészítés módja vidékenként is különbözött. Volt például a [[17. század]]ban olyan [[svájc]]i szokás, hogy a harisnyát krétával dörzsölték be, hogy még fehérebb legyen. Az osztrák harisnyakötők pedig dörzsöléssel ezüstösen csillogóvá tették a harisnyát azért, hogy fényét emeljék, még kréta- és szénporral is telítették. A 16–18. században a felsőbb körökben általában fehér, díszes selyemharisnyák voltak divatban, egyébként pedig gyapjúharisnyát hordtak az emberek.
39. sor:
[[Fájl:François Clouet 004.jpg|bélyegkép|200px|IX. Károly francia király (1560-1574) harisnyás képe (François Clouet festménye - Kunsthistorisches Museum, Bécs)]]
Angliából tilos volt harisnyát exportálni Franciaországba, ezért [[Jean-Baptiste Colbert|Colbert]] kezdeményezésére, William Lee gépének mintájára,
Németországba a [[17. század]] elején, a [[hugenották]] betelepedésével jutott el a harisnyagyártás. Berlinben [[1690]]-ben telepedett le először egy harisnyakészítő család, [[1716]]-ban pedig [[Weimar]]ban egy nagy hugenotta kolónia létesített harisnyagyártó üzemet. [[1724]]-ben ez az üzem már 316 géppel dolgozott. Hasonlóképpen fejlődött a harisnyaipar [[Apolda|Apoldában]], [[Baden-Württemberg|Württenbergben]], [[Szászország]]ban is. A [[19. század]]ban alakult ki a ma is híres német kötőgépgyártó ipar.
49. sor:
[[Fájl:Harisnyakötöde.jpg|bélyegkép|200px|Korszerű harisnyakötő üzem 2004-ben]]
Magyarországon [[1881]]-től kezdődően sorra hozták meg azokat az iparpártoló törvényeket, amelyek különböző kedvezményeket biztosítottak az új vállalkozásoknak. Az [[1899]]-ben meghozott harmadik iparpártoló törvény épp a
[[1894]]-ben [[Gyula (település)|Gyulán]] már működött egy kis harisnyakötő üzem 36 fővel.<ref>Dr. Czeglédi Imre: A Gyulai Harisnyagyár 75 éve. Gyula, 1975.</ref> [[1900]]-ban itt egy második gyár is létesült (Első Gyulai Kötött és Szövött Iparáru-Gyár Rt.), 70 munkással és 60 géppel, harisnyák készítésére. A gyulai gyár [[1907]]-ben [[Temesvár]]ott leányvállalatot alapított és a következő évben 150 harisnyakötőgéppel ez a gyár is megkezdte a termelését. A cég két gyárában ekkor több mint 800 ember dolgozott és ezzel a Monarchia legnagyobb harisnyagyárává nőtte ki magát.
| |||