„I. Jakab angol király” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
131. sor:
Jelentős jövedelemmel kecsegtetett a Károly trónörökös és [[Habsburg Mária Anna magyar királyné|Mária Anna]] spanyol infánsnő esetleges házasságából származó hozomány is.{{Sfn|Willson|1963|pp=348, 357}} A dinasztikus kapcsolat ezenfelül segíthetett volna elkerülni a háborút a korszak egyik félelmetes nagyhatalmával, Spanyolországgal.{{Sfn|Schama|2001|p=59}} A békét azonban a tényleges esküvőn kívül a folyamatos tárgyalások is fenn tudták tartani, így hát Jakab majdnem egy évtizedig küldözgetett követeket a házasság ügyében.<ref>Kenyon, J. P. (1978). ''Stuart England''. Harmondsworth, England: Penguin Books. pp. 88–89.</ref>
[[File:James I of England 404446.jpg|thumb|I. Jakab királyi díszben (Paul van Somer képe, kb. 1620)]]
A király elképzelését támogatták a Howardok és a katolikusok felé hajló miniszterek (az ún. spanyol párt), azonban a protestáns nép többsége mély gyanakvással fogadta. 1616-ban [[Walter Raleigh]]
A [[harmincéves háború]] kitörése még inkább aláásta Jakab katolikuspárti külpolitikáját, különösen miután 1620-ban [[II. Ferdinánd magyar király|II. Ferdinánd]] császár kiűzte Csehországból annak megválasztott protestáns királyát, [[V. Frigyes pfalzi választófejedelem|Frigyest]] (aki Jakab lányát, Erzsébetet vette feleségül). Egyidejűleg a spanyolok megszállták Frigyes rajnai palotagrófságát. A király kénytelen volt 1621-re összehívni a parlamentet, hogy pénzt kérjen tőle a veje megsegítésére indított katonai expedícióra.{{Sfn|Willson|1963|p=408–416}} Az alsóház megszavazott neki valamennyi pénzt (ami nem volt elegendő egy hathatós hadművelethez)<ref>{{Harvnb|Lockyer|1998|p=148}}; {{Harvnb|Willson|1963|p=417}}.</ref> ugyanakkor azonban – emlékezve arra hogy Erzsébet idejében mennyire jövedelmező volt a spanyol kincses
1623-ban Buckingham magához ragadta a kezdeményezést és a 22 éves Károllyal együtt titokban Spanyolországba utaztak, hogy megnyerjék Mária Anna szívét. Az akció azonban nem járt sikerrel.<ref>{{Harvnb|Croft|2003|pp=118–119}}; {{Harvnb|Willson|1963|pp=431–435}}.</ref> Az infánsnőnek nem tetszett Károly, a kormány pedig a katolikusellenes törvények eltörlését követelte. Aláírtak ugyan egy szerződést, de alig tértek vissza Angliába októberben, már fel is mondták azt, a brit közvélemény nagy megelégedésére.<ref>{{Harvnb|Cogswell|2005|pp=224–225, 243, 281–299}}; {{Harvnb|Croft|2003|p=120}}; {{Harvnb|Schama|2001|p=64}}.</ref> Károly és Buckingham tanult a kudarcból és felszólították Jakabot, hogy Franciaországban keressen menyasszonyt a fiának, valamint üzenjen hadat a Habsburg-birodalomnak.{{Sfn|Croft|2003|pp=120–121}} Az ehhez szükséges anyagi eszközökhöz 1624 februárjában összehívták a parlamentet. Az alsóház katolikusellenes hangulata az udvarra is átragadt és a külpolitika irányítása átcsúszott Károly és Buckingham kezébe.<ref>{{Harvnb|Krugler|2004|pp=63–64}}</ref> Sikerült elérniük Lionel Cranfield kincstárnok felmentését aki a várható költségek miatt ellenezte a háborút,<ref>{{Harvnb|Croft|2003|p=125}}; {{Harvnb|Lockyer|1998|p=195}}.</ref> Jakab azonban továbbra is makacsul megtagadta a hadüzenetet. Károly úgy értelmezte az 1624-es parlament határozatait, hogy az alsóház elkötelezte magát egy spanyol háború finanszírozására; emiatt aztán a saját uralkodása elején konfliktusba került a parlamenttel.<ref>{{Harvnb|Croft|2003|p=126}}</ref>
| |||