„Hidrogén-klorid” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát: 180.47.11O.113 (vita) szerkesztéséről EmausBot szerkesztésére |
||
35. sor: | 35. sor: | ||
| kation = [[Hidrogén-fluorid]]<br/>[[Hidrogén-bromid]]<br />[[Hidrogén-jodid]]}} |
| kation = [[Hidrogén-fluorid]]<br/>[[Hidrogén-bromid]]<br />[[Hidrogén-jodid]]}} |
||
{{chemical_compound_end}} |
{{chemical_compound_end}} |
||
[[ja]]víthat |
|||
A '''hidrogén-klorid''' színtelen, szúrós szagú, íztelen, levegőnél nagyobb [[sűrűség]]ű, mérgező [[gáz]]. Vízben jól oldódik, vizes oldata a '''sósav''', melyet először [[Basilius Valentinus]] állított elő a 15. században, egészen tiszta állapotban pedig [[Glauber]]. |
A '''hidrogén-klorid''' színtelen, szúrós szagú, íztelen, levegőnél nagyobb [[sűrűség]]ű, mérgező [[gáz]]. Vízben jól oldódik, vizes oldata a '''sósav''', melyet először [[Basilius Valentinus]] állított elő a 15. században, egészen tiszta állapotban pedig [[Glauber]]. |
A lap 2012. december 14., 16:59-kori változata
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
Hidrogén-klorid | |
---|---|
Általános | |
Magyar név | Hidrogén-klorid |
IUPAC név | Hydrogen chloride |
Egyéb nevek | Sósav, klórhidrogén, spiritus salis, acidum hidrochloricum, acidum muriaticum, muriatic acid, acidum chloratum |
Képlet | |
Moláris tömeg | 36,46 g/mol |
Megjelenés | Színtelen, szúrós szagú higroszkópikus gáz |
CAS-szám | [7647-01-0] |
EINECS (EG) szám | 231-595-7 |
EG-Index szám | 017-002-01-X |
Tulajdonságok | |
Sűrűség és halmazállapot | 1,52 g/dm3 (20 °C), gáz |
Oldhatóság vízben | Korlátlanul elegyedik |
Olvadáspont | −114,2 °C (158,8 K) |
Forráspont | −85,1 °C (187,9 K) |
Szerkezet | |
Kristályszerkezet | Lineáris, dipólusmolekula |
Fizikai állandók | |
Képződéshő | −92,5 kJ/mol |
Moláris hőkapacitás | 28,8 J/(mol·K) |
Veszélyességi jellemzők | |
EU osztályozás | Mérgező (T) Maró hatású (C) [1] |
R-mondatok | R23, R35[1] |
S-mondatok | (S1/2), S9, S26, S36/37/39, S45[1] |
Lobbanáspont | nem gyúlékony |
RTECS szám | |
Rokon vegyületek | |
Azonos anion | Kloridok |
Azonos kation | Hidrogén-fluorid Hidrogén-bromid Hidrogén-jodid |
A táblázatban SI mértékegységek szerepelnek. Ahol lehetséges, az adatok normálállapotra (0°C, 100 kPa) vonatkoznak. Az ezektől való eltérést egyértelműen jelezzük. |
A hidrogén-klorid színtelen, szúrós szagú, íztelen, levegőnél nagyobb sűrűségű, mérgező gáz. Vízben jól oldódik, vizes oldata a sósav, melyet először Basilius Valentinus állított elő a 15. században, egészen tiszta állapotban pedig Glauber. Előfordul a természetben némely vulkáni gázban és Dél-Amerika néhány folyójában, amelyek vulkáni vidéken folynak keresztül; a gyomornedvben is megtalálható, minthogy az emésztésnek igen fontos tényezője.
Előállítása
A hidrogén-klorid hidrogénből és klórból képződik magas hőmérsékleten, vagy fény hatására. Az egyesülés durranás kíséretében történik, ha az említett két gáznak egyenlő térfogatait elegyítettük egymással.
A hidrogén- és a klórgáz 1:1 térfogatarányú elegyét klórdurranógáznak nevezzük, mely még az oxigén-hidrogén durranógáznál is robbanékonyabb.
A hidrogén-klorid előállítható a kloridokból, ha azokat koncentrált kénsavval melegítjük; e célra azonban iparilag konyhasót (NaCl) használnak, amelyet kénsavval kezelnek. A reakció mellékterméke a glaubersó, melyet a gyógyászatban hashajtásra használnak.
A Leblanc-féle szódagyártásnál melléktermékül igen nagy mennyiségű sósavat kapnak.
Jellemzői
A tömény sósav mintegy 36-38 tömegszázalékos, levegőn füstölög, mert az oldatból távozó HCl a levegő nedvességtartalmában oldódik és ködöt képez. A hidrogén-klorid-gázt igen alacsony hőmérsékletre lehűtve, nagyobb nyomáson színtelen folyadékká sűríthető. A hidrogén-klorid-gáz levegőre vonatkoztatott relatív sűrűsége: ρ_rel = 1,278 (levegő = 1) és vízben rendkívül jól oldódik; 1 térfogat víz 0 °C-on 505 térfogat (0,825 g) és 20 °C-on 440 térfogat (0,721 g) hidrogén-klorid-gázt abszorbeál; ezért hidrogén-klorid-gázzal telt palack víz alatt kinyitva egy pillanat alatt megtelik vízzel.
A sósavoldat savtartalma tömegszázalékban kifejezve közelítőleg a sűrűség két első tizedesének kétszeresével egyenlő. (Pl.: az 1,12 g/cm3 sűrűségű sósavoldat kb. 24 %(m/m)-os.)
A sósav erős egyértékű sav; a negatív standardpotenciálú fémeket hidrogénfejlődés közben feloldja és kloridokká alakítja át, a pozitív standardpotenciálú fémekkel (pl.: réz) nem lép reakcióba.
A sósav savmaradékionja a kloridion (Cl-), sói a kloridok.
Az oxidáló hatású anyagok (például nátrium-hipoklorit azaz hypo, kálium-permanganát, kálium-klorát stb.) a sósavat elbontják és ekkor klórgáz fejlődik belőle.
Közömbösítése nátrium-hidroxiddal, vagyis lúgkővel:
Fontos vízkőoldószer:
A sósavat nemcsak a laboratóriumban, hanem az iparban is igen sokféle célra (klórfejlesztésre, kloridok előállítására stb.) alkalmazzák és ezenkívül gyógyszerként is használják. Gyomorsav pótlására a sósav 10%-os oldatát használják (Acidum chloratum dilutum 10%).
A sósav szerepel a magyar gyógyszerkönyvben. Nem megengedett a szennyezése kénsavval, szabad klórral, nehézfémekkel, legkivált pedig arzénnal.