Ugrás a tartalomhoz

„William Cotton” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
A találmány elterjedése: Kép beiktatása (Schubert & Salzer gép)
Források: Kiegészítés (Schubert & Salzer)
20. sor: 20. sor:
*Pálinkás András: ''A cottongép''. Uránia, Budapest, 1934
*Pálinkás András: ''A cottongép''. Uránia, Budapest, 1934
*Spencer, D.J.: ''Knitting technology''. Pergamon Press, Oxford, 1983
*Spencer, D.J.: ''Knitting technology''. Pergamon Press, Oxford, 1983
*Wirkmaschinen für regulär gearbeitete Strumpfwaren und Trikotagen nebst zugehörigen Hilfsmaschinen. Schubert & Salzer AG, Chemnitz, 1919


==Külső hivatkozások==
==Külső hivatkozások==

A lap 2008. március 31., 21:48-kori változata

William Cotton

William Cotton (Leyton, 1817 – Leytonstone, 1887): angol gyáros, a róla elnevezett kötőgép (cotton-gép) feltalálója.

A találmány lényege

Fájl:Seamed stockings.jpg
Síkhurkolt harisnya a jellegzetes hátsó varrattal
Fájl:Síkhurkolt harisnya.gif
Síkhurkolt harisnya kiterített állapotban, ahogy a kötőgépről lekerül

William Cotton 1864-ben szabadalmaztatta kötőgépét, amely a William Lee által 1589-ben feltalált és kézi erővel, valamint lábbal mozgatott pedálokkal működtetett kötőgép továbbfejlesztésének tekinthető. Bár Lee eredeti konstrukciójához képest már korábban is szabadalmaztattak módosításokat (pl. Samuel Wise 1769-ben megoldotta a korábban lábbal hajtott elemek gépesített mozgatását, Luke Barton 1857-ben a gépre fogyasztó szerkezetet konstruált, Arthur Paget 1861-ben szabadalmaztatott gépén már a tűágy mozgatását is gépesítette), Cotton volt az, aki a kézi vezérlésű gépet önműködő fogyasztó-szaporító berendezéssel látta el és a korábbi konstrukciókkal szemben, amelyeken a tűk vízszintes síkban helyezkedtek el, függőlegesen álló tűket alkalmazott. Ezek ugyanolyan horgastűk voltak, mint Lee eredeti gépén. A gépen a harisnya síkban kiterítve készült el (lásd a bal oldali ábrát), de a fogyasztás és szaporítás (azaz a kötésben résztvevő tűk számának csökkentése ill. növelése) folytán olyan alakúra kötötték, hogy amikor a két szélét hosszában összevarrták, az a láb formájához idomult. (Ez a varrat hátulra került, ahogy az a job oldali ábrán látható, és jelentős mértékben növelte a harisnya esztétikai értékét, mert a nők lábán kiemelte annak formáját.) A kötés a szegély (a harisnya felső széle) felől kezdődött és az orrhegynél fejeződött be, kialakítva közben a sarok számára szükséges bővítést is. A szegélyt visszahajtással megkettőzték, hogy erősebb legyen. A sarok, a talp és az orr részén erősítőfonalat is bevezettek a tartósság növelésére. Cotton gépén egymás mellett több (8, majd 12, később 36) harisnya kötése volt lehetséges és ezzel megalapozta a nagyüzemi gyártást.

A találmány elterjedése

Harisnyagyártásra készült síkhurkológép kb. 1919-ből. A gépen egyidejűleg 18 mintás kötésű harisnya készült. (Schubert & Salzer gyártmány)
Fájl:Síkhurkoló2.jpg
Korszerű síkhurkológép 4 munkahellyel, azaz egyidejűleg 4 kötött lap készülhet rajta (Tecnotessile gyártmány)

Cotton 1878-ban az angliai Loughborough-ban gyárat alapított, ahol évente mintegy 100 gépet állított elő. Szabadalmát rövidesen megvásárolta a német Hermann Stärker, aki három gyárában az európai piac háromnegyedét ellátta ezekkel a gyorsan népszerűvé vált gépekkel. Később más - főleg angol és német - gyárak is készítettek ilyen gépeket; ma néhány német és olasz gyártót ismerünk.

A cotton-gépek (a mai műszaki terminológia szerint: síkhurkológépek) ma is használatban vannak, bár nem annyira harisnyák, mint inkább felsőruházati kötöttáruk (pulóverek, kardigánok stb.) készítésére. Nagy előnyük, hogy a kötött ruhadarab minden alkatrészét (eleje, háta, ujjak) teljes mértékben formára kötik, a kötött lapok az összevarrásukat megelőzően szabást nem igényelnek. A korszerű gépek számítógép-vezérlésűek és változatos mintázatok készítésére alkalmasak (főleg szemátakasztásos mintázatok, színes intarzia-mintázatok, keresztcsíkok). Jelentőségük a mai korszerű és rendkívül sokoldalú síkkötőgépek mellett csökken, de még ma is készülnek ilyen gépek.

Források

  • Latour, A: Der Strumpfwirkstuhl. CIBA-Rundschau Nr. 15, pp.4231-4235
  • Pálinkás András: A cottongép. Uránia, Budapest, 1934
  • Spencer, D.J.: Knitting technology. Pergamon Press, Oxford, 1983
  • Wirkmaschinen für regulär gearbeitete Strumpfwaren und Trikotagen nebst zugehörigen Hilfsmaschinen. Schubert & Salzer AG, Chemnitz, 1919

Külső hivatkozások