Ugrás a tartalomhoz

Technécium

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Xxxx00 (vitalap | szerkesztései) 2012. július 16., 17:05-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (még források)
43 molibdéntechnéciumruténium
Mn

Tc

Re
   
               
               
                                   
                                 
                                                               
                                                               
   
43
Tc
Általános
Név, vegyjel, rendszám technécium, Tc, 43
Elemi sorozat átmenetifémek
Csoport, periódus, mező 7, 5, d
Megjelenés ezüstszürke fém
Atomtömeg (98)  g/mol
Elektronszerkezet [Kr] 4d5 5s2
Elektronok héjanként 2, 8, 18, 13, 2
Fizikai tulajdonságok
Halmazállapot szilárd
Sűrűség (szobahőm.) 11 g/cm³
Olvadáspont 2430 K
(2157 °C, 3915 °F)
Forráspont 4538 K
(4265 °C, 7709 °F)
Olvadáshő 33,29 kJ/mol
Párolgáshő 585,2 kJ/mol
Moláris hőkapacitás (25 °C) 24,27 J/(mol·K)
Gőznyomás (extrapolált)
P/Pa 1 10 100 1 k 10 k 100 k
T/K 2727 2998 3324 3726 4234 4894
Atomi tulajdonságok
Kristályszerkezet hexagonális
Oxidációs szám 7
(erősen savas oxid )
Elektronegativitás 1,9 (Pauling-skála)
Elektronaffinitás -53 kJ/mol
Ionizációs energia 1.: 702 kJ/mol
2.: 1470 kJ/mol
3.: 2850 kJ/mol
Atomsugár 135 pm
Atomsugár (számított) 183 pm
Kovalens sugár 156 pm
Egyebek
Mágnesség nincs adat
Hővezetési tényező (300 K) 50,6 W/(m·K)
CAS-szám 7440-26-8
Fontosabb izotópok
Fő cikk: A technécium izotópjai
izotóp természetes előfordulás felezési idő bomlás
mód energia (MeV) termék
95mTc mest. 61 d ε - 95Mo
γ 0,204, 0,582,
0,835
-
IT 0,0389, e 95Tc
96Tc mest. 4,3 d ε - 96Mo
γ 0,778, 0,849,
0,812
-
97mTc mest. 90 d IT 0,965, e 97Tc
97Tc mest. 2,6×106 y ε - 97Mo
98Tc mest. 4,2×106 y β- 0,4 98Ru
γ 0,745, 0,652 -
99mTc nyomokban 6,01 h IT 0,142, 0,002 99Tc
γ 0,140 -
99Tc nyomokban 2,111×105 y β- 0,294 99Ru
Hivatkozások
Fájl:Tc,43.jpg
Technécium

A technécium a legkisebb rendszámú kémiai elem, amelynek nincs stabil izotópja. Mesterségesen előállított elem. A rendszáma 43, vegyjele Tc. Ezüstszürke átmenetifém. Kémiai tulajdonságait tekintve a mangán és a rénium között áll. A tecnnécium nagy része szintetikusan előállított, és csak nagyon kis mennyiségben található meg a természetben, amely az urán spontán maghasadásából származik, vagy molibdénércek neutronbefogással alakulhatnak át technéciummá.

A technécium sok tulajdonságát már Dmitrij Ivanovics Mengyelejev megjósolta, mielőtt azt felfedezték volna. Mengyelejev ekamangánként hivatkozott rá periódusos rendszerében. 1937-ben gyártottak először technéciumot (tehcnécium 97-et), a név a görög τεχνητός (tekhnetosz), mesterséges szóból származik).

A metastabil gammasugárzó technécium 99-et diagnosztikai tesztek készítésére használják az orvostudományban. A hosszú élettartamú technécium izotópok az uránium-235 maghasadásának melléktermékei az atomreaktorokban, és a rudakból nyerik őket.

Tulajdonságai

Fizikai tulajdonságai

A technécium ezüstszürkés, radioaktív, megjelenésében a platinához hasonlatos fém. Rendszerint szürke por formájában nyerhető ki. Az atomos technécium emissziós vonalai az alábbi hullámhosszakon található: 363,3 nm, 403,1 nm, 426,2 nm, 429,7 nm és 485,3 nm.[1]

A fém enyhén paramágneses tulajdonságú, mely azt jelenti, hogy külső mágneses tér hatására rendeződnek a mágneses dipólusok, de a mező eltávolítása után véletlenszerű orientációjúak. A tiszta egykristály technécium 2-es típusú szupravezetőként működik 7,46 K alatti hőmérsékleteken.[2] E hőmérséklet alatt a fém London-féle mágneses behatolási mélysége rendkívüli mértékben megnő, az elemek között a nióbium után a második legnagyobb értéket adja.[3]

Kémiai tulajdonságok

A technécium a periódusos rendszer VII. B mellékcsoportjában található a rénium és a mangán között. A technécium a réniumhoz hasonlóan kémiailag inert (kevéssé reakcióképes), és kötései kovalens jellegűek.[4] A mangántól eltérően nem alkot készségesen kationokat (pozitív töltésű ionok). Jellemző oxidációs állapotok: +4, +5, +7.[5] A technécium oldódik királyvízben, salétromsavban és tömény kénsavban, de semmilyen töménységű sósavban sem oldódik.[6]

Hidridjei és oxidjai

A technécium hidrogénnel való reakciója során TcH2−9 [technéciumhidrid (II)-anion], melynek szerkezete ugyanaz, mint a ReH92—-é. Bár a szerkezetet adó hidrogénatomok geometriai elrendeződése geometriailag nem ekvivalens, az elektronszerkezet majdnem ugyanaz. A komplex ion két hidrogénatomja kicserélhető Na+ és K+-ionokra.

A technécium-hidrid szerkezeti képlete
Technécium-hidrid

A fémtechnécium páradús levegőben könnyen korrodálódik,[5] por alakban oxigénnel egyesül. Kétféle oxidját sikerült előállítani eddig: TcO2 és Tc2O7. Oxidatív körülmények között technécium (VII)-kation keletkezhet, amely pertechnátionként létezik (TcO4).[7][5] 400-450 °C között halványsárga technécium-heptoxiddá alakul:

4 Tc + 7 O2 → 2 Tc2O7

A technécium-heptoxid a nátrium-pertechnát gyártásának kiindulási anyaga (prekurzora):

Tc2O7 + 2 NaOH → 2 NaTcO4 + H2O

A fekete színű technécium-dioxid (TcO2) a heptoxid formából nyerhető fémtechnéciummal vagy hidrogénnel történő reakcióval.

A pertechnétsav (HTcO4) gyártása technécium-heptoxidból vízzel vagy más oxidáló savval, pl. salétromsavval, tömény kénsavval, királyvízzel vagy sósavas-salétromsavas eleggyel történik. A keletkező sötétvörös, higroszkópos (vízmegkötő tulajdonságú) anyag erős sav, és könnyen adja le protonját.

A pertechnát (tetroxidotechnetát) anion (TcO4), tetraéderes szerkezetű, a csúcsokban az oxigénatomok, a centrumban a Tc-atom helyezkedik el. A permanganátionnal ellentétben a pertechnátion csak gyenge oxidáló reagens. A pertechnátot gyakran használják, mint a technéciumizotópok kényelmes vízoldható forrását, és katalizátorként.

Szulfidjai, szelenidjei, telluridjai

A technécium többféle szulfidot képez. TcS2 előállítható fémtechnécium (Tc) és elemi kén (S8) direktszintézisével (közvetlen reakciójával), míg a Tc2S7 az alábbi reakció alapján állítható elő:

2 HTcO4 + 7 H2STc2S7 + 8 H2O

Melegítés hatására a technécium-heptaszulfid diszulfidra és elemi kénre bomlik:

Tc2S7 → 2 TcS2 + 3 S

Szelénnel és tellúrral hasonló reakciók játszódnak le.

Klaszterek és szerves komplexek

Számos technéciumklaszter ismert, például a Tc4, Tc6, Tc8 és Tc13..[8][9] A stabilabb Tc6, Tc8 klaszerek szerkezete az ábrán látható. Számos szerves technéciumkomplexet sikerült előállítani, amelyek szerkezete viszonylag jól ismert és behatóan tanulmányozott az orvostudományban való gyakorlati jelentősége miatt.

A technécium-dekakarbonil (Tc2CO10) fehér szilárd anyag. Ebben a molekulában két technéciumatom kapcsolódik össze jóval gyengébben, mint az kovalens kötés esetében jellemző, amit a 303 pm-es viszonylag nagy kötéstávolság is igazol. A két technéciumatomot oktahedrális alakzatban veszi körül a 10 karbonilligandum. Az ábrán látható szerves technéciumkomplexet szintén az orvostudományban hasznosítják.

Alkalmazások, élettani hatások

Az orvostudományban a technécium-99m izotópot radioaktív nyomjelzőként használják, amely az orvosdiagnosztikai eszközökkel kimutatható. 140 keV-nyi gamma-sugárzást gond nélkül elnyel, és felezési ideje 6,01 óra, amely azt jelenti, hogy 94%-a 24 órán belül lebomlik az emberi testben. Legalább 31-féle technécium-99m izotóp működése alapján kifejlesztett technológiát használnak ma az agy, pajzsmirigy, máj, tüdő, a csontrendszer, a vér és tumorok feltérképezésére.[10]

Az orvostudományon kívül felhasználják még a vegyiparban katalizátorként. Néhány esetben, pl. izopropil-alkohol dehidrogénezése során hatékonyabb, mint a rénium vagy a palládium.[11] A nátrium-pertechnát 55 ppm-nyi koncentrációban megakadályozza az acél korrózióját vízbe merítés esetén akár 250 °C-ig is.[12]

A nagyobb felezési idejű (61 nap) technécium-95m izotóp segítségével az állat- és növényvilágban a technécium mozgását tanulmányozzák, követik nyomon.[13]

A technéciumnak nincs természetes biológiai szerepe, és nem található meg az emberi testben.[6] Kémiai toxicitása csekély. Nem okoz jelentős elváltozást a vérben, a test és szervek tömegében, valamint az étkezési szokásokban patkányok esetében egészen a 15 mikrogrammnyi dózisú technécium-99/gramm elfogyasztott étel heteken át sem..[14]

A radiológiai toxicitás függ a szóban forgó vegyülettől, a felezési időtől és a sugárzás típusától.[15] Mindegyik izotópjával óvatosan kell bánni. A technécium-99 gyenge béta-sugárzó anyag, amelyet már a laboratóriumi üvegfal is elnyel. Az elsődleges kockázatot a technécium porának belélegzése okozza, amely jelentős mértékben járulhat hozzá rák kialakulásához. A biztonságos munkához többnyire elegendő az elszívófülke, kesztyűsbox használata nem szükséges.[16]

Jegyzetek

  1. Lide, David R.. Line Spectra of the Elements, The CRC Handbook. CRC press, 10–70 (1672). o. (2004–2005). ISBN 978-0-8493-0595-5 
  2. Schwochau 2000, p. 96
  3. Autler, S. H.. „Technetium as a Material for AC Superconductivity Applications”, Proceedings of the 1968 Summer Study on Superconducting Devices and Accelerators (Hozzáférés: 2009. május 5.) 
  4. Greenwood 1997, p. 1044
  5. a b c Husted, R.: Technetium. Periodic Table of the Elements. Los Alamos National Laboratory, 2003. december 15. (Hozzáférés: 2009. október 11.)
  6. a b Hammond, C. R.. The Elements, Handbook of Chemistry and Physics, 81st, CRC press (2004). ISBN 0-8493-0485-7 
  7. Rimshaw, S. J..szerk.: Hampel, C. A.: The Encyclopedia of the Chemical Elements. New York: Reinhold Book Corporation, 689–693. o. (1968) 
  8. Cotton 1999, p. 985
  9. Fundamental world of quantum chemistry: a tribute to the memory of Per-Olov Löwdin. Springer, 479. o. (2003). ISBN 1-4020-1286-1 
  10. Schwochau 2000, p. 414
  11. Schwochau 2000, pp. 87–90
  12. Emsley 2001, p. 425
  13. Schwochau 2000, pp. 12–27
  14. Desmet, G.; Myttenaere, C.; Commission of the European Communities. Radiation Protection Programme, France. Service d'études et de recherches sur l'environnement, United States. Dept. of Energy. Office of Health and Environmental Research. Technetium in the environment. Springer, 1986, 392–395. o. (1986. május 31.). ISBN 0-85334-421-3 
  15. Schwochau 2000, pp. 371–381
  16. Schwochau 2000, p. 40

Források

Ez a szócikk részben vagy egészben a Technetium című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Lásd még