Klorofill
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
A klorofill a zöld növényeknek azon anyaga, amely a napsugárzás energiáját elnyeli, és közvetíti a növényi sejtben végbemenő szintetikus folyamatoknak. Viaszállományú, rendkívül érzékeny vegyület, amely már enyhe behatásra (levegő, fény, savak, bázisok) is visszafordíthatatlanul megváltozik.[forrás?] Neve a görög chloros=zöld és phyllon=levél szavakból származik.
Története, felfedezése
A klorofillt Willstätter (1904-1913) különítette el először tisztán, és megállapította, hogy két hasonló szerkezetű anyag keveréke. A kétféle klorofill szerkezetét H. Fischer állapította meg 1940-ben. Szintetikusan először Woodwardnak sikerült előállítania 1960-ban.
Szerkezete
A két vegyület, a klorofill-A és a klorofill-B csak a 3-helyzetű szénatom szubsztituensében különböznek, a klorofill-A egyik metilcsoportja helyett a klorofill-B-ben formilcsoport található. A klorofill-A kékeszöld, a klorofill-B sárgászöld színű, a klorofill-A körülbelül háromszor akkora mennyiségben van jelen, mint a klorofill-B. A 7,8-dihidro-porfinváz (klorinváz) komplex kötésű magnéziumot tartalmaz. A gyűrű oldalláncában lévő egyik karboxilcsoportot egy diterpénalkohol, a fitil-alkohol vagy más néven fitol észteresíti. Ez a molekulában egy hosszú apoláris szénhidrogénrészt alkot.
A klorofill-A interaktív 3D molekulamodelljét itt találjuk.
 |
|
 |
Érdekesség hogy a vérben lévő hemoglobinmolekulában található hem rész hasonlít a klorofillmolekulához. De fontos különbség például, hogy a hem vas(II)-iont, míg a klorofill magnéziumiont tartalmaz.
