Klebsormidiales
 | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Rendszertani besorolás | ||||||||||
| ||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Klebsormidiales témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Klebsormidiales témájú kategóriát. |
A Klebsormidiales a Streptophyta Klebsormidiophyceae osztályának 2024-ig egyetlen rendje.[1]
2024-ben a WoRMS szerint Klebsormidiaceae nevű családjába tartoznak a Chlorokybus, a Hormidiella és az Entransia is.[2]
Történet
[szerkesztés]Első faját Kützing írta le 1849-ben Ulothrix flaccida néven, majd 1972-ben Klebsormidium flaccidumra nevezték át P. C. Silva, Mattox és W. H. Blackwell.[3]
Korábbi nézetek a Streptophyta harmadik legegyszerűbb, egyben a harmadik legősibb csoportjaként írták le a Mesostigmatophyceae és a Chlorokybophyceae után, azonban genetikai adatok szerint a Mesostigmatophyceae és a Chlorokybophyceae közös kládot alkot, mely együtt vált külön a Klebsormidiophyceae és a Phragmoplastophyta közös csoportjától.[4]
K. D. Stewart és K. R. Mattox 1975-ben hozták létre,[5] de formálisan nem írták le.[1] 2014-ben a Klebsormidium és az Interfilum nemzetségek morfológiai összehasonlítása alapján megállapították, hogy mindkettőnek sporulációszerűen osztódhatnak vegetatív sejtjei.[6]
Lokhorst et al. a Chlorokybus Klebsormidialesbe való áthelyezését javasolta a Chlorokybalesből annak vegetatív sejtjei mitózis- és citokinezismintái alapján, azonban Lemieux et al. 2007-ben valószínűtlennek tekintették ezt.[7]
Formálisan először Bierenbroodspot és társai írták le 2024-ben. Az Entransia és Hormidiella nemzetségek eredetileg a Klebsormidiales részei voltak, 2024-ben azonban új rendekbe (Entransiales és Hormidiellales) sorolták őket, míg a korábban ismeretlen helyzetű Streptofilum a Klebsormidiales része lett.[1]
Morfológia
[szerkesztés]Sejt
[szerkesztés]Önálló sejtfallal rendelkezik, mely osztódáskor H alakú és kupakszerű részekre töredezik. A sejtek rendelkeznek a szülősejt falának vagy annak maradványainak egy részével is.[6]
Egy vagy két kloroplasztiszuk van,[8] melyek a fonál vagy a kétsejtű tengelyére merőlegesek háromdimenziós sejtosztódáskor,[6] és 1 pirenoidjuk van.[8]
Szervezet
[szerkesztés]A Klebsormidium jellemzően egysorozatú fonalas, míg az Interfilum egy-, kétsejtű, rövid vagy elágazó fonalakat alkotó vagy zsebes. Az Interfilum gyakran osztódik három dimenzióban, míg a Klebsormidium ritkábban.[6]
Az Entransialesszel és Hormidiellalesszel szemben a Klebsormidialesnek nincs heteropolaritása.[1]:676
Sejtjeinek nincs lemeze, osztódáshoz nem használ fragmoplasztot.[8] Egysejtű állapota kokkoid.[8]
Élőhely
[szerkesztés]Talajban, nedves szubsztrátokon és vízben is megtalálható,[9][1] egyes fajai ellenállhatnak a szárazságnak.[9]
Mesterséges szubsztrátokon, például régi falakon is megtalálható.[10]
A szárazföldi-vízi élőhelyek közti többszöri átmenet bizonyítéka, mivel az embriós növények előtt jelent meg a szárazföldön, utolsó közös őse valószínűleg fonalas volt, szarcinoid és egysejtű fajai levezetettek lehetnek.[1] Több Klebsormidium- és Entransia-faj később visszatért a vízbe.[1]:3. ábra
Életmód
[szerkesztés]Mitózisa a van den Hook-rendszer szerint VII-es típusú, vagyis barázdálódással történik.[1] Zoospóráinak nincs szemfoltja vagy sejtfala, egyik oldalon két ostoruk van aszimmetrikus helyzetben négyzetes pikkelyekkel és szőrökkel.[1]
A fény és a dehidratáció befolyásolják ökofiziológiai teljesítményét, de a hőmérséklet nem.[1]
Nem termelnek pektinszerű poliszacharidokat.[11]
Taxonómia
[szerkesztés]2022 februárjában az AlgaeBase-ben két családja szerepelt:[5]
- Elakatotrichaceae Hindák
- Klebsormidiaceae K. D. Stewart et K. R. Mattox
Genetika
[szerkesztés]HD-Zip I-génjei HD doménjében intron található, mely nincs jelen az embriós növényekben.[12] Az embriós növényekével rokon, a DEK1 kládba tartozó TML- és az állati és valódizöldmoszat-citoszolikuskalpainokkal rokon kalpainokat is tartalmaz.[13] Ezenkívül GST-Tauval rendelkezik a Chlorophytához és a Marchantiophytához hasonlóan.[14]
Szekvenált fajok
[szerkesztés]Elsőként szekvenált magi genomú faja a Klebsormidium nitens, melynek a NIES-2285 törzsét szekvenálták 2014-ben.[15] 2013-ban Turmel et al. szekvenálták többek közt az Entransia fimbriata és egy Klebsormidium-faj mtDNS-ét.[16] Ez tartalmazza az egyik elsőként sejtszervecskegenomban felfedezett DNS-metiltranszferázt, ami vírusfertőzés vesztigiális maradványa lehet.[16]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d e f g h i j k Bierenbroodspot MJ, Darienko T, de Vries S, Fürst-Jansen JMR, Buschmann H, Pröschold T, Irisarri I, de Vries J (2024. február 5.). „Phylogenomic insights into the first multicellular streptophyte”. Curr Biol 34 (3), 670–681.e7. o. DOI:10.1016/j.cub.2023.12.070. PMID 38244543. PMC 10849092.
- ↑ Klebsormidiaceae K.D. Stewart & K.R. Mattox, 1975. WoRMS. World Register of Marine Species. (Hozzáférés: 2024. augusztus 24.)
- ↑ Mikhailyuk T, Glaser K, Holzinger A, Karsten U (2015. július 14.). „Biodiversity of Klebsormidium (Streptophyta) from alpine biological soil crusts (Alps, Tyrol, Austria, and Italy)”. J Phycol 51 (4), 750–767. o. DOI:10.1111/jpy.12316. PMID 26504252. PMC 4618304.
- ↑ Timme RE, Bachvaroff TR, Delwiche CF (2012. január 13.). „Broad Phylogenomic Sampling and the Sister Lineage of Land Plants”. PLoS ONE 7 (1), e29696. o. DOI:10.1371/journal.pone.0029696.
- ↑ a b Guiry, M. D.. „Klebsormidiales”, Kiadó: World-wide electronic publication, National University of Ireland, Galway. (Hozzáférés: 2022. február 19.)
- ↑ a b c d Mikhailyuk T, Holzinger A, Massalski A, Karsten U (2014. október 13.). „Morphology and ultrastructure of Interfilum and Klebsormidium (Klebsormidiales, Streptophyta) with special reference to cell division and thallus formation”. Eur J Phycol 49 (4), 395–412. o. DOI:10.1080/09670262.2014.949308. PMID 26504365. PMC 4618308.
- ↑ Lemieux C, Otis C, Turmel M (2007. január 12.). „A clade uniting the green algae Mesostigma viride and Chlorokybus atmophyticus represents the deepest branch of the Streptophyta in chloroplast genome-based phylogenies”. BMC Biol 5. DOI:10.1186/1741-7007-5-2. PMID 17222354. PMC 1781420.
- ↑ a b c d Adl SM, Bass D, Lane CE, Lukeš J, Schoch CL, Smirnov A, Agatha S, Berney C, Brown MW, Burki F, Cárdenas P, Čepička I, Chistyakova L, Del Campo J, Dunthorn M, Edvardsen B, Eglit Y, Guillou L, Hampl V, Heiss AA, Hoppenrath M, James TY, Karnkowska A, Karpov S, Kim E, Kolisko M, Kudryavtsev A, Lahr DJG, Lara E, Le Gall L, Lynn DH, Mann DG, Massana R, Mitchell EAD, Morrow C, Park JS, Pawlowski JW, Powell MJ, Richter DJ, Rueckert S, Shadwick L, Shimano S, Spiegel FW, Torruella G, Youssef N, Zlatogursky V, Zhang Q (2019. január). „Revisions to the Classification, Nomenclature, and Diversity of Eukaryotes”. J Eukaryot Microbiol 66 (1), 4–119. o. DOI:10.1111/jeu.12691. PMID 30257078. PMC 6492006.
- ↑ a b Karsten U, Herburger K, Holzinger A (2014. október). „Dehydration, temperature, and light tolerance in members of the aeroterrestrial green algal genus Interfilum (Streptophyta) from biogeographically different temperate soils”. J Phycol 50 (5), 804–816. o. DOI:10.1111/jpy.12210. PMID 25810561. PMC 4370238.
- ↑ Zhu H, Li S, Hu Z, Liu G (2018. december 18.). „Molecular characterization of eukaryotic algal communities in the tropical phyllosphere based on real-time sequencing of the 18S rDNA gene”. BMC Plant Biol 18. DOI:10.1186/s12870-018-1588-7. PMID 30563464. PMC 6299628.
- ↑ O'Rourke C, Gregson T, Murray L, Sadler IH, Fry SC (2015. június 25.). „Sugar composition of the pectic polysaccharides of charophytes, the closest algal relatives of land-plants: presence of 3-O-methyl-D-galactose residues”. Ann Bot 116 (2), 225–236. o. DOI:10.1093/aob/mcv089. PMID 26113633. PMC 4512192.
- ↑ Żyła N, Babula-Skowrońska D (2023. június 23.). „Evolutionary Consequences of Functional and Regulatory Divergence of HD-Zip I Transcription Factors as a Source of Diversity in Protein Interaction Networks in Plants”. J Mol Evol 91 (5), 581–597. o. DOI:10.1007/s00239-023-10121-4. PMID 37351602. PMC 10598176.
- ↑ Demko V, Perroud PF, Johansen W, Delwiche CF, Cooper ED, Remme P, Ako AE, Kugler KG, Mayer KF, Quatrano R, Olsen OA (2014. szeptember 2.). „Genetic analysis of DEFECTIVE KERNEL1 loop function in three-dimensional body patterning in Physcomitrella patens”. Plant Physiol 166 (2), 903–919. o. DOI:10.1104/pp.114.243758. PMID 25185121. PMC 4213117.
- ↑ Monticolo F, Colantuono C, Chiusano ML (2017. október 30.). „Shaping the evolutionary tree of green plants: evidence from the GST family”. Sci Rep 7. DOI:10.1038/s41598-017-14316-w. PMID 29084977. PMC 5662610.
- ↑ Hori K, Maruyama F, Fujisawa T, Togashi T, Yamamoto N, Seo M, Sato S, Yamada T, Mori H, Tajima N, Moriyama T, Ikeuchi M, Watanabe M, Wada H, Kobayashi K, Saito M, Masuda T, Sasaki-Sekimoto Y, Mashiguchi K, Awai K, Shimojima M, Masuda S, Iwai M, Nobusawa T, Narise T, Kondo S, Saito H, Sato R, Murakawa M, Ihara Y, Oshima-Yamada Y, Ohtaka K, Satoh M, Sonobe K, Ishii M, Ohtani R, Kanamori-Sato M, Honoki R, Miyazaki D, Mochizuki H, Umetsu J, Higashi K, Shibata D, Kamiya Y, Sato N, Nakamura Y, Tabata S, Ida S, Kurokawa K, Ohta H (2014. május 28.). „Klebsormidium flaccidum genome reveals primary factors for plant terrestrial adaptation”. Nat Commun 5. DOI:10.1038/ncomms4978. PMID 24865297. PMC 4052687.
- ↑ a b Turmel M, Otis C, Lemieux C (2013. szeptember 10.). „Tracing the evolution of streptophyte algae and their mitochondrial genome”. Genome Biol Evol 5 (10), 1817–1835. o. DOI:10.1093/gbe/evt135. PMID 24022472. PMC 3814193.
