Belgium alkotmánya

Belgium alkotmányát 1831-ben fogadták el. A belga szabadságharcot követően az alkotmányozó gyűlés Belgium államformáját parlamentáris monarchiaként határozta meg, amely alapját a hatalmi ágak szétválasztása adja. Az eredeti belga alkotmány szerint az ország erősen központosított, egységes állam volt. Azonban az 1970-es években megkezdődött, több lépésben végrehajtott alkotmányreform eredményeként Belgium mára egy szövetségi állammá fejlődött, amelyet három régió, három nyelvi és két kulturális közösség alkot.

I. Lipót belga király szobra, aki jobb kezét a belga alkotmány első változatán nyugtatja.

Az ideiglenes kormány tagjai, akik jóváhagyták az 1830-as alkotmánytervezetet

Az alkotmány utolsó jelentős változtatására 1993-ban került sor, ezt követően az alkotmány hivatalos verzióját a belga kormány hivatalos lapjában tették közzé. Az utolsó változások egyike volt a "Döntőbíróság" megalapítása volt. A Döntőbíróság hatáskörét egy 2003-as törvény kiterjesztette az alkotmány 8 - 32, 170, 172 és 191 cikkelyeire. Lényegében a Döntőbíróság kezdte betölteni egy alkotmánybíróság feladatait, és 2007 májusában ennek megfelelően át is nevezték Belga Alkotmánybírósággá. A bíróság feladata megvizsgálni, hogy egy új törvénytervezet, jogszabály vagy kormányrendelet összhangban áll-e az alkotmány előírásaival.

Története

A forradalom kezdeti sikerein felbuzdulva 1830. november 25-én adta közre Belgium alkotmányának első változatát a Belgium ideiglenes kormánya által kinevezett alkotmányozó bizottság. Az alkotmánytervezetet ezután a Belga Nemzeti Kongresszus elé terjesztették, amely 1831. február 7-én fogadta el azt. Az alkotmány 1831. július 26-án lépett életbe.

Belgium alkotmánya nem előzmény nélküli volt: részben az 1791-es francia alkotmányon, az 1814-es charteren, illetve az 1830-as francia alkotmányon alapult, illetve figyelembe vették Hollandia 1814-es alkotmányát és az Egyesült Királyság alkotmányos hagyományait is. A belga alkotmány azonban ezektől független, önálló dokumentum, amelynek alapvető irányelvei ma is érvényesek és hatályban vannak. Az alkotmány Belgium államformáját parlamentáris monarchiaként határozta meg, amelyet a király által kinevezett, a parlamenti választások eredményeit összetételében tükröző kormány vezet. A mindenkori belga uralkodó az alkotmányra tesz esküt trónra lépésekor.

1849-ben a dán alkotmányt részben a belga, részben pedig a norvég alkotmány alapján dolgozták ki.

A belga alkotmány első hivatalos változatait francia nyelven adták közre. Az első hivatalos holland nyelvű változatot csak 1967-ben fogadta el a belga parlament. Egészen addig a holland fordítás jogi hatály nélküli, nem hivatalos dokumentum volt csak. 1991 óta, a nyelvi közösség kialakulásával párhuzamosan, egy német nyelvű hivatalos verziót is elfogadott a parlament.

Az alkotmány és az állam párhuzamos fejlődése

„	Belgium szövetségi állam, amely régiókból és közösségekből áll.	”
– A belga alkotmány 1. cikke

Az 1831-es alkotmány Belgiumot egységes, központosított államként szervezte meg, háromszintű kormányzati rendszerrel: a központi kormány, a tartományok kormányzata és a helyi önkormányzatok. Az 1970-es években kezdődő alkotmányreform lényegében a központi kormányt hatáskörének csökkentésére, a két nagy közösség (vallon és flamand) kulturális és regionális kormányzatának megalapítására irányult. 1993 óta, az alkotmány első cikke értelmében, Belgium szövetségi állam, amelyet három régió (Flandria, Vallónia és a Brüsszel fővárosi régió) és három közösség (Flamand Közösség, Belgiumi Francia Közösség és a német nyelvi közösség) alkot.

Az alkotmány előírásai

I. rész: A szövetségi Belgium, alkotórészei és területei

Az alkotmány 2. cikke határozza meg a közösségeket, amelyek lényegében kulturális-oktatási feladatokat látnak el. Az alkotmány 3. cikke határozza meg a régiókat, amelyek régiós közigazgatási feladatokat látnak el. Az alkotmány 4. cikke négy nyelvi területet határoz meg: a holland nyelvterület, a francia nyelvterület, a német nyelvterület és a hivatalosan kétnyelvű Brüsszelt. Belgium minden helyi önkormányzata a négy nyelvterület egyikébe tartozik, ez határozza meg az adott önkormányzat területén hivatalos nyelvet. A nyelvi kisebbségek jogait és érdekeit is védik és támogatják nyelvhasználatukat a hivatalos ügyek intézésében.

A nyelvterületek nem állandóak, határaikat egy erre vonatkozó törvény előírásai alapján, a parlament hozzájárulásával lehet meghatározni.

Az alkotmány 5. cikke a flamand és a vallon régiót 5-5 tartományra osztja fel, egyben lehetővé teszi további tartományok kialakítását is. A 6. cikk előírja, hogy a tartományokat csak szövetségi szinten elfogadott törvénnyel lehet felosztani. A 7. cikk szerint a belga állam, a tartományok és az önkormányzatok határait csak törvény alapján lehet módosítani.

Általános politikai célok

2007-ben fogadták el az 1b. részt, amelynek címe A szövetségi Belgium, alkotórészei és területei általános politikai célkitűzései. Ebben a részben egyetlen cikk, a 7b. van, amelynek szövege: Hatásköreik végrehajtása során, a szövetségi állam, a közösségek és a régiók törekednek a fenntartható fejlődés általános célkitűzésének megvalósítására a szociális, gazdasági és környezeti területen, figyelembe véve a generációk közötti szolidaritást is.

A kiegészítés 2007. április 26-án jelent meg a belga kormány hivatalos közlönyében.

II. rész: A belgák és jogaik

A belga alkotmány második része határozza meg a belgák jogait, azaz a belga állampolgárok számára biztosított alapvető jogokat és szabadságokat. Habár az alkotmány a "belgákról" beszél, az itt meghatározott szabadságjogok minden, Belgium területén tartózkodó természetes személyre vonatkoznak. A II. részben felsorolt szabadságjogok mellett minden belga állampolgár élvezi még az Emberi Jogok Európai Egyezményében rögzített szabadságjogokat.

Az alkotmány 8. és 9. cikke határozza meg a belga állampolgárság megszerzésének lehetőségeit. A 8. cikk emellett lehetővé teszi az EU állampolgárainak, hogy helyi önkormányzati választásokon szavazóként vehessenek részt.

„	Az államban nem létezik az osztályok különbözősége. Minden belga törvény előtt egyenlőnek számít, csak ők tölthetnek be közigazgatási és katonai tisztségeket, kivéve azokat a helyzeteket, amelyekről törvény rendelkezik. A nők és férfiak közötti egyenlőséget az alkotmány garantálja.	”
– A belga alkotmány 10. cikke

A 10. cikk határozza meg az osztályok közötti különbségek eltörlését, a törvény előtti egyenlőséget, illetve a férfiak és a nők közötti egyenlőséget. A 11. cikk alapján minden szabadságjog megkülönböztetés nélkül mindenkit megillet. A 12. cikk garantálja a természetes személyek szabadságát és csak törvényben meghatározott esetekben lehet eljárást indítani. A 13. cikk szerint mindenkinek joga van bírósághoz fordulni. A 14. cikk tartalmazza a nulla poena sine lege elvét ("nincs büntetés törvény nélkül"). A 14b. cikk, amelyet 2005-ben illesztettek az alkotmányba, leszögezi, hogy Belgium eltörölte a halálbüntetést.

A kongresszusi oszlop négy sarkán ülő alakok az alkotmányban rögzített négy alapvető szabadságjogot jelképezik: a vallás, a gyülekezés, az oktatás és a sajtó szabadságát.

A 15. cikk védelmet biztosít a jogtalan rendőri intézkedések ellen, biztosítja az otthon sérthetetlenségét. A 16. cikk értelmében senkit sem lehet megfosztani magántulajdonától, kivéve törvényben meghatározott esetekben, a közjó érdekében, és csak megfelelő kompenzáció ellenében. A 17. cikk emellett meghatározza, hogy büntetésképpen senkitől sem lehet minden vagyonát elkobozni. A 18. cikk megismétli, hogy a halálbüntetést eltörölték és nem is lehet újra bevezetni.

A 19-21. cikkek biztosítják a vallásszabadságot, a 19. cikk emellett biztosítja a szólásszabadságot is. A 22. cikk biztosítja a magánélet védelmét, illetve a családi élet védelmét. A 22b. cikk minden gyermek részére biztosítja a "morális, fizikai, mentális és szexuális integritáshoz" való jogot.

A 23. cikk biztosítja az emberi méltósághoz való jogot, illetve ezen belül a következő alapjogokat:

• a munkához és a munkahely szabad megválasztásához való jogot, illetve a tisztességes munkahelyi környezethez és fizetéshez, valamint a kollektív szerződéshez való jogot
• a szociális biztonsághoz, egészségbiztosításhoz való jogot, valamint a szociális, orvosi és jogi segítséghez való jogot
• a megfelelő lakhelyhez való jogot
• az egészséges környezethez való jogot
• a kulturális és szociális fejlődéshez való jogot.

A 24. cikk garantálja a szabad oktatáshoz való jogot, illetve a szülők jogát gyermekeik oktatásának megválasztásához. Előírja, hogy a belga közösségeknek vallásilag semleges oktatást kell biztosítani lakóik számára, amely magában foglalja a tanárok és a diákok filozófiai, világnézeti és vallási nézőpontjainak tiszteletben tartását. Továbbá azt is előírja, hogy az iskolaköteles kor alatt az oktatás ingyenes.

A 25. cikk garantálja a sajtószabadságot, a 26. cikk a gyülekezési szabadságot, a 27. cikk az együlési szabadságot. A 28. cikk garantálja, hogy a belgák panaszaikkal a hatóságokhoz fordulhatnak, a 29. cikk pedig védi a levéltitkot.

A 30. cikk meghatározza, hogy Belgiumban bármilyen beszélt nyelv használható, illetve hogy egy meghatározott nyelv használatát csak törvény alapján és csak az állami hivatalok eljárásaiban vagy bírósági eljárásokban írhatnak elő. A 31. cikk előírja, hogy a köztisztviselőket előzetes engedély nélkül is felelősségre lehet vonni adminisztratív intézkedéseikért. A 32. cikk alapján bárki bármilyen adminisztratív ügyiratba betekintést nyerhet és arról másolatot kérhet, kivéve ha törvény másképpen rendelkezik.

A hatalmi ágak

„	Minden hatalom a nemzettől származik. A hatalmat az alkotmány által előírt módon kell használni.	”
– A belga alkotmány 33. cikke

Az alkotmány harmadik részének címe Dde Machten vagy Des Pouvoirs ("A hatalmak" v. "Hatalmi ágak"). A 33. - 166. cikkek, nyolc fejezetben, előírják Belgium kormányzásának módját, a hatalmi ágak szétválasztásának elvével összhangban.

A 34. cikk alapján a hatalom végrehajtását, szerződés vagy törvény alapján, nemzetközi intézményekre lehet delegálni. A 36. cikk alapján a törvényhozó hatalom az uralkodót és a belga parlament két házát, a képviselőházat és a szenátust illeti. A gyakorlatban ez úgy valósul meg, hogy a parlament két háza tárgyalja és fogadja el a törvényeket, amelyek hatályba lépéséhez az uralkodó aláírására van szükség.

A 37. cikk alapján a végrehajtó hatalom az uralkodót illeti, aki gyakorlatban a szövetségi kormánynak adja át a jogosultságot.

Az alkotmány 38. és 39. cikke határozza meg a belga közösségek és a régiók feladatait, jogosultságait, hatáskörét.

A 40. cikk alapján az igazságszolgáltatás a bíróságok feladata, amelyek ítéleteiket és döntéseiket az uralkodó nevében hirdetik ki.

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Constitution of Belgium című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Külső hivatkozások

• Belgium alkotmányának három hivatalos változata van (az ország három hivatalos nyelvén:
  • De Belgische Grondwet (holland nyelven). Belga Szenátus, 2007. május 15. (Hozzáférés: 2007. augusztus 21.)
  • La Constitution Belge (francia nyelven). Belga Szenátus, 2007. május 15. (Hozzáférés: 2007. augusztus 21.)
  • Die Verfassung Belgiens (német nyelven). Belga Szenátus, 2007. május 15. [2007. július 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. augusztus 21.)
• Az alkotmány angol fordítását a parlament publikálja, de nem számít hivatalos változatnak:
  • The Belgian Constitution. Belga Képviselőház, 2009. január 1. [2013. március 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. május 31.)