Lakó Imre
Lakó Imre (Maróc, Magyarország, 1878. szeptember 7. – Győr, Magyarország, 1960. február 15.) országgyűlési képviselő, politikus és ügyvéd.
| Lakó Imre | |
| Született | Lakó Imre 1878. szeptember 7. Maróc, Osztrák–Magyar Monarchia |
| Elhunyt | 1960. február 15. (81 évesen) Győr, Magyarország |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | politikus, ügyvéd |
| Tisztsége | magyarországi parlamenti képviselő (1922–1926) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életútja
szerkesztésFiatalkora és a háború előtti évek
szerkesztésLakó Imre 1878-ban látta meg a napvilágot a Zala vármegyei Marócon. Apja gazdatiszt volt. Az elemi iskolát Borgátán végezte, míg gimnáziumi tanulmányait Győrött, Cegléden és Budapesten végezte. A Budapesti Tudományegyetem jogi- és államtudományi fakultásán szerzett jogi diplomát, s ezt követően az ügyvédi szakvizsgát is letette. 1908-ban ügyvédi irodát nyitott Letenye városában, ahol egészen haláláig praktizált. A társadalmi élet tevékeny részeseként számos gazdaegylet és szövetkezet alapításában oroszlánrészt vállalt. Többek között alapítója volt a letenyei Hangya Szövetkezetnek és az ottani Hitelszövetkezetnek is. 1910-ben házasságot kötött Folly Ilonával az Andrássy család letenyei tiszttartójának leányával, akit a maga korában a Mura mentén csak a "virágok édesanyjaként" emlegettek, mivel kertészete és virágai országos hírnévre tettek szert.
Az első világháborúban
szerkesztésAz első világháború idején az orosz fronton szolgált századparancsnokként, ahol kétszer is megsebesült. Háborús érdemeire való tekintettel a bronz Signum Laudisszal tüntették ki. A leszerelését követően a nagykanizsai 20-as honvéd gyalogezrednek létesített olyan kertgazdaságot, amely egészen a háború befejezéséig képes volt ellátni a jelentős létszámú nagykanizsai katonaságot.
A háború után
szerkesztésA háborút követő zűrzavaros időkben nemzetőrcsapatával rendet teremtett a dél-zalai falvakban, ahol meglehetősen elszaporodtak a fosztogató bűnbandák. Miután helyreállt a rend, ismét visszatért a kulturális közéletbe. Könyvtárakat alapított, autóbuszjáratokat szervezett az eldugott kis falvakból a városokba, továbbá a földreform és házhelyakció során is felbecsülhetetlen érdemeket szerzett magának.
Politikai pályafutása
szerkesztésHabár mindvégig óvakodott az országos politikától, 1922-ben mégis tagja lett a második magyar Nemzetgyűlésnek. Alsólendván választották meg pártonkívüliként a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjának jelöltjével, Túri Bélával szemben. A népi politika szószólójaként elsősorban gazdasági kérdésekkel foglalkozott, továbbá a vízügyi bizottság munkájában is aktív szerepet vállalt.
Források
szerkesztés- Baján Gyula, szerk.: Parlamenti almanach az 1922-1927. évi nemzetgyűlésre. (Sturm-féle országgyűlési almanach), Budapest, 1922.
- Benedek Rezső, szerk.: Zala Aranykönyve (A mi értékeink), Gutenberg és Dél-Zalai Nyomda, Nagykanizsa, 1938.
