Vedrődújfalu

	Vedrődújfalu (Slovenská Nová Ves)
	; Vedrődújfalu zászlaja
	; Vedrődújfalu zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Nagyszombati
Járás	Nagyszombati
Rang	község
Első írásos említés	1245
Polgármester	Tibor Szládicsek
Irányítószám	919 42
Körzethívószám	033
Forgalmi rendszám	TT
	Népesség
Teljes népesség	548 fő (2021. jan. 1.)
Népsűrűség	54 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	136 m
Terület	8,31 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 48° 17′ 30″, k. h. 17° 32′ 00″48.291667°N 17.533333°EKoordináták: é. sz. 48° 17′ 30″, k. h. 17° 32′ 00″48.291667°N 17.533333°E
	Vedrődújfalu weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Vedrődújfalu témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség
	Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Vedrődújfalu (1899-ig Tót-Újfalu, szlovákul Slovenská Nová Ves, németül Neudorf) község Szlovákiában, a Nagyszombati kerületben, a Nagyszombati járásban.

Fekvése

Nagyszombattól 12 km-re délnyugatra fekszik.

Története

Nevének előtagja Vedrőd szomszédságára utal, a név a szlovák voderady szóból ered, mely vízzel dolgozó szolgálónépekre vonatkozott. A névutótag azt fejezi ki, hogy Vedrődhöz képest későbbi alapítású település.

A mai település területén a régészeti leletek tanúsága szerint a vonaldíszes kultúra településének maradványait, valamint a hallstatti kultúra hamvasztásos temetőjét tárták itt fel.

A település első írásos említése 1245-ben történt. 1553-ban a nagyszombati klarisszák és a Földes család birtokolta, később a Farkas, Zichy, Pálffy és Batthyány családoké volt. A Zichyek idejében a vedrődi, a Pálffyak idején a vöröskői uradalomhoz tartozott. 1720-ban 16 háztartása létezett. 1828-ban 39 házában 287 lakos élt.

Vályi András szerint „Tót Újfalu. Tót falu Pozsony Várm. földes Ura Farkas Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Cziferhez nem meszsze, és annak filiája; határja 3 nyomásbéli, jó termékenységű, réttye, legelője van, fája nints.”^[2]

Fényes Elek szerint „Ujfalu (Tót-), (Szlovenska nova vesz), Poson m. tót falu, a Gidra patakja mellett: 273 kath., 7 zsidó lak., termékeny s jövedelmes határral.”^[3]

Pozsony vármegye monográfiája szerint „Tótújfalu, tót kisközség, 66 házzal és 498 róm. kath. vallású lakossal. 1553-ban felerészben a nagyszombati apáczáké, felerészben meg a Földes családé. 1787-ben a Farkas családnak volt itt nagyobb birtoka. Újabbkori birtokosai a Pálffyak és a Zichyek voltak és most is a Pálffyaknak van itt nagyobb birtokuk. Ide tartoznak a Pálffy és a Zichy-majorok. Azonkívűl Tótújfaluhoz tartozik Körtvélyes házcsoport. Mivel pedig a Körtvélyes nevű községről a XIII. század elejétől egész a XV. század végéig sokszor esik említés, szükségesnek tartjuk itt erről a Körtvélyesről megemlékezni. Régi okiratok szerint, akkoriban három Körtvélyes volt a vármegyében egymás közelében. Ma négy Körtvélyes-pusztát és az itt említett házcsoportot ismerjük. Az egyik Körtvélyes-puszta Csölösztőhöz tartozik, a másik Felsőszelihez, a harmadik Nyékhez és a negyedik Tejfaluhoz; de nem tudjuk biztosan megállapítani, hogy az a Körtvélyes, melynek első nyomát 1243-ban IV. Béla egyik oklevelében találjuk, melyik volt. Az akkori három Körtvélyes közül az egyik nemesek kezén volt, a másik pozsonyi várföldként szerepel, míg a harmadik Kozma nevű várjobbágyot uralta. Ezutáni birtokosai egész 1477-ig, előfordulásuk sorrendjében a következők: Tiborczfy Tamás comes, Abaffy Aba comes, Devecsery Eymech fia Márton comes, trencséni Csák Máté, Pechfi Jakab, Csegefi Egyed, Putusfi Hench, Teenkfi Miklós, Gergelyfi Miklós, Nagy Miklós, Jench fia Jakab, Petőfi Mihály, Zavari János, Körtvélyesi András János és Jakab, Hety Lőrinczfi János és Magyarbéli Butya Miklós. E község az okiratokban Curtuelus néven szerepel, de 1426-ban Pammern német néven is. Körvélyes határában 1447-ben Jánosnemdeák nevű puszta is említve van, a Körtvélyesi család birtokaként, mely 1470-ben Sasvári Jánosé, hét évvel később pedig Jánosdeáké. Tótújfalu község postája Vedrőd, távírója pedig Cziffer.”^[4]

A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Nagyszombati járásához tartozott.

Népessége

1910-ben 593, többségben szlovák lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel.

2001-ben 425 lakosából 424 szlovák volt.

2011-ben 450 lakosából 441 szlovák.

Híres emberek

Itt született Bronislav Ignác Kramár, O Praem (1945. október 31-én) a želivi (Csehország) premontrei apátság apátja.

Külső hivatkozások

Jegyzetek

↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Pozsony vármegye

[1a51c02e0fdfeab92df411283c0efd8f3e0c312b-1] The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal

[2] Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.

[3] Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.

[4] Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Pozsony vármegye

[1]

[2]

[3]

[4]