Református temploma 1385-ben épült, gótikus stílusú, szép kiemelkedő dombon áll. 1790-ben átépítették, 1850-ben villámcsapás érte, majd 1900-ban teljesen átalakították. A templom alatti sírboltot 1621-ben fejedelmi rendeletre elfalazták. 1974-ben Dávid Lászlószékely írásos feliratokat talált a templomban, melyeket 1561-re datálnak. A templom melletti magaslatot Vároldalnak nevezik, lehet, hogy egykor erődítmény állt rajta.
A templomot korabeli szokás szerint közős erővel építette hét falu: Berekeresztúr, mint anyaegyház és a hozzá tartozó hat filia (leányegyház) – Nyárádmagyarós, Mája, Márkod, Bere, Selye, Kendő. Az épület két évszázadig a katolikus egyház kezén volt, 1560 után került protestáns kézbe.
A templomot a szentély, a hozzá kapcsolódó egy hajó és a torony alkotja. Legrégebbi része valószínűleg a hajó, melynek építése a XIII. század végére, a XIV. század elejére datálható. Hossza 15 méter. A szentély a XIV. században épülhetett, hossza 9,5 méter, szélessége 6,9 méter.
Északi oldalán ma is látható a befalazott sekrestyeajtó kőkerete, amely a katolikus szertartások korát idézi. Déli oldalán két gótikus ablak volt, ezek közül az egyik ma is látható. A négyemeletes torony építése a XVI. századra tehető, magassága 24 méter. A toronysisak 18 méter, a négy fiatorony magassága egyenként 4 méter.
A templom falképei 1900-ban kerültek elő a restaurálási munkálatok során. A külső falakon XVII. századi pártázatos festés fut körbe, színe téglavörös, tulipánszerű virágokat mintáz. Az északi hajófalon a pergamensárga háttérből Mária alakja bontakozik ki, köpönyege alatt az üdvözültek tömege látható. A nyugati hajófal freskója édenkerti jeleneteket ábrázol.
A szentély keleti falán különböző korú falfeliratok láthatók. Legrégebbi a XVI. századi „Krónika”, amely fontosabb történésekről tudósít (sáskajárás, döghalál, Szigetvár eleste stb.). Erre került rá a XVII. században a Tízparancsolat szövege, amelynek ma csupán a második és harmadik parancsolata vehető ki. A templom falán számos bekarcolt évszám és rovásírással készült felirat is látható, ezek feltételezhetően a XVI-XVII. századból valók.
A torony negyedik emeletén található a 15 mázsás harang, amelyet 1542-ben öntöttek, és amelyet A Székelyföld leírása című munkájában Orbán Balázs a környék legszebb hangú harangjaként említ. A másik két – 7 és 1,5 mázsás – harang az első világháború idején pusztult el. A nagyobbikat 1673-ban, a kisebbiket 1887-ben öntötték.
A Keresztúri-udvarház romjai 1861-ben még láthatók voltak. Innen származott Keresztúri Miklós Marosszék főkirálybírája és Keresztúri János Marosszék főkapitánya.
Románia
é. sz. 46° 34′ 20″, k. h. 24° 52′ 21″46.572213°N 24.872620°EKoordináták: é. sz. 46° 34′ 20″, k. h. 24° 52′ 21″46.572213°N 24.872620°E
.svg){kind=small}