Francisco Macías Nguema
| Francisco Macías Nguema | |
 | |
| Egyenlítői-Guinea elnöke | |
| Hivatali idő 1968. október 12. – 1979. augusztus 3. | |
| Utód | Teodoro Obiang Nguema Mbasogo |
| Született | 1924. január 1.[1][2] Nsegayong |
| Elhunyt | 1979. szeptember 29. (55 évesen)[3][2] Malabo |
| Sírhely | Malabo cemetery |
| Párt | Egyesült Nemzeti Párt, később Egyesült Nemzeti Munkáspárt (Partido Único Nacional de Trabajadores) |
| Gyermekei |
|
| Foglalkozás | politikus |
| Halál oka | golyótalálat (kivégzés) |
| Díjak |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Francisco Macías Nguema témájú médiaállományokat. | |
Francisco Macías Nguema, teljes felvett nevén Masie Nguema Biyogo Ñegue Ndong (szül. Mez-m Ngueme, Nsegayong, 1924. január 1. – Malabo, 1979. szeptember 29.) egyenlítői-guineai politikus, 1968-tól 1979-es megbuktatásáig Egyenlítői-Guinea első elnöke, diktátora.
Élete
[szerkesztés]Gyermekkora
[szerkesztés]Mez-m Ngueme néven született. 9 évesen végignézte édesapja agyonverését, akinek „bűne” az volt, hogy megpróbált embereinek jobb bért elintézni. Egy héttel később teljesen megárvult, mivel édesanyja öngyilkos lett, hátrahagyva Nguemát és 10 testvérét.
Út a hatalom felé
[szerkesztés]A közszolgálati vizsgán háromszor megbukott,[4] mindennek ellenére a spanyol gyarmati kormány idején Mongomo polgármestere lett, később pedig bekerült a parlamentbe is. 1964-ben miniszterelnök-helyettes lett az átmeneti független kormányban. 1968-ban a hamarosan függetlenné váló országban indult az elnökválasztáson, ellenfele a regnáló miniszterelnök, az erősen nacionalista programmal induló Bonifacio Ondó Edu volt. Bár azóta is ez volt az egyetlen szabad választás az ország történetében, Nguema legyőzte ellenfelét, és október 12-én letette az esküt. Ezt követően Ondó Edu gaboni száműzetésbe vonult, és a hivatalos jelentés alapján 1969. március 5-én öngyilkos lett. Egy másik vélemény szerint koholt vádak alapján végezték ki, mondván, puccsot szervez.[5]
Uralma
[szerkesztés]1971. május 7-én Nguema kiadta 415. rendeletét, amely hatályon kívül helyezte az 1968-as alkotmány egyes bekezdéseit, és felruházta őt a kormány és egyéb intézmények feletti korlátlan hatalommal, ideértve mindhárom hatalmi ágat. Az 1971. október 18-i 1. számú törvénnyel bevezette az elnök vagy a kormány megfenyegetésekor kiszabható halálbüntetést, az elnök vagy kabinetjének megsértése pedig 30 évnyi börtönt vonhatott maga után. 1972. július 14-én elnöki rendelettel beolvasztotta az országban létező pártokat az Egyesült Nemzeti Pártba (később Egyesült Nemzeti Munkáspárt), s a párt és a nemzet örökös elnöke lett. Egy 1973. július 29-én tartott népszavazás során az 1968-as alkotmányt felcserélték egy új dokumentummal, amely Ngueamát korlátlan hatalommal ruházta fel, és bevezette az egypártrendszert. A referendum eredményeit manipulálták, a hivatalos eredmény szerint a szavazók 99,9%-a támogatta az újonnan létrejövő diktatórikus rendszert.
A magánoktatást felforgatónak mondta ki, és 1975. március 18-án kelt, 6. rendeletével teljes egészében betiltotta.[6]
Uralma alatt országát „Afrika Dachauja” címmel illették.[7] Egyenlítői-Guinea lakosságának egy harmada menekült el az országból a véres diktatúra elől,[8] Nguema ugyanis többek közt arról volt ismert, hogy teljes családokat és falvakat végeztetett ki.
Uralmának három főbb pillére volt: a párt, a katonai szervezete (Juventud en Marcha con Macías) és a ríó muni esangui klán. Az elnyomás eszközei – katonaság, elnöki testőrség – Nguema családtagjai és egyes klántagok kezében összpontosultak. Az elnök paranoiája oda vezetett, hogy az „entellektüel” szó használatát betiltották, és minden hajót elpusztítottak, így kívánva megakadályozni, hogy az emberek elmeneküljenek,[4] és ennek érdekében a halászatot is betiltották.[9] Az egyetlen kiutat az országból elaknásították.[10] Nguema (addig Ngeme) 1976-ban változtatta meg a nevét Masie Nguema Biyogo Ñegue Ndongra, miután országa valamennyi lakosa számára elrendelte az afrikai név felvételét. Nguema a nyugati gyógyszereket is betiltotta, mert azok „nem afrikaiak”.[10][11]
Erős személyi kultusza volt, amelyet valószínűleg a hatalmas mennyiségű pszichedelikum táplált.[4][5] Önmagát különféle címekkel illette, így hivatalosan „elnök, Isten, a tudományok és a kultúra nagymestere” is volt.[11] A Fernando Pó-szigetet Masie Ngueme Byogo-szigetté nevezte át. Ezt a diktátor 1979-es megbuktatása után visszanevezték Biokóra, s a főváros is visszanyerte nevét Santa Isabelről Malabóra. 1978-ban a nemzetnek új mottója lett: „Nincsen más Isten, csak Macías Nguema”.[11][12]
A terror 1975 decemberében érte el a tetőpontját, karácsonykor 150 ellenzéki politikust végeztetett ki, minden valószínűség szerint azért ekkor, hogy nyomatékosítsa a kereszténység betiltásáról szóló rendeletét. Mindez Santa Isabel stadionjában történt, a kivégzőosztag minden tagja Mikulásnak öltözött, majd felhangzott a „Those were the days” című korabeli romantikus sláger, és megkezdődött a tömegmészárlás[11] (ez magyarul Ábrándos szép napok címen ismert).
Nguema elnöksége alatt az országnak nemcsak fejlesztési terve nem volt, hanem elszámoltatási rendszer sem létezett a kormányzati források tekintetében. Miután meggyilkoltatta a Központi Bank kormányzóját, a nemzeti vagyon egészét a saját vidéki házába szállíttatta.[5]
Rémuralma vége felé a társadalom műveltebb rétegeit vagy kivégezték, vagy szellemi száműzetésre ítéltek, ami azóta is érezteti hatását az országban. A törvényhozás két harmadát, valamint 10 egykori miniszterét is kivégeztette.[13]
A puccs
[szerkesztés]1979-re Macías Nguema és rendszere brutalitása kiváltotta az Európai Bizottság és az ENSZ rosszallását. Ezen a nyáron Nguema saját családjának számos tagját is megölette, ami oda vezetett, hogy az elnök bizalmasai is félni kezdtek attól, hogy többé nem racionálisan dönt. 1979. augusztus 3-án megdöntötték hatalmát. A puccs vezetője Teodoro Obiang Nguema Mbasogo volt, korábban a fegyveres erők helyettes minisztere, Bioko katonai parancsnoka, és egyben Macías Nguema unokaöccse.[4]
A leváltott uralkodó és a hozzá hű erők kezdetben ellenálltak a puccsnak, de végül csapatai elhagyták az egykori diktátort, és Nguemát augusztus 18-án elfogták.[14]
Pere és kivégzése
[szerkesztés]A Legfelsőbb Katonai Tanács 1979. augusztus 18-án kezdte tárgyalni Nguema ügyét, szemtanúkat hallgatott ki, bizonyítékokat gyűjtött. Ezután szeptember 24-én összehívta a katonai törvényszéket, és a volt diktátort, illetve bűntársait a vádlottak padjára ültette. Az ellenük felhozott vádak között szerepelt a népirtás, tömegmészárlás, közpénzek elsikkasztása, emberi jogok megsértése.[15]
Az államügyész Nguemára halálbüntetést, öt társára fejenként 30 év börtönt, négy másikra pedig fejenként egyévnyi börtönt kért. Nguema védőügyvédje ezzel szembement, azt állítva, hogy a többi vádlott volt felelős a bűncselekmények elkövetéséért, és kérte Macías felmentését. Nguema beszédet is intézett a bírósághoz, amelyben felvázolta azon tetteit, amelyeket ő az ország szempontjából pozitívnak gondolt. 1979. szeptember 29-én délben a törvényszék kimondta ítéletét, amely jóval szigorúbb volt az államügyész által kértnél: Macías Nguemát és hat tettestársát halálra és vagyonuk teljes elkobzására ítélték, a volt diktátort ráadásul 101-szeres halálbüntetéssel sújtották.[16] Két vádlottat egyenként 14 évre, további kettőt 4-4 évre ítéltek.[17]
Mivel magasabb bírósághoz nem lehetett fellebbezést benyújtani, a katonai törvényszék ítélete jogerős volt. Macías Nguemat és 6 társa kivégzését a marokkói hadsereg egy kivégzőosztaga hajtotta végre a Bioko szigetén lévő börtönben, az ítélethozatal napján, este 6 órakor.[18][19][20] Kivégzése előtt állítólag nyugodtan és méltóságteljesen viselkedett.[21]
Megítélése
[szerkesztés]Napjainkban Nguemát az egyik legkorruptabb, legkegyetlenebb, kleptokratikus uralkodónak tartják a posztkoloniális Afrika történetében. Egyes források szerint 50-80 ezer, mások szerint 300-400 ezer ember haláláért volt felelős. Nguemát hasonlították Pol Pothoz is a rendszere erőszakossága, kiszámíthatatlansága és értelmiségellenessége miatt.[5]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Dictionary of African Biography (angol nyelven). Oxford University Press, 2012
- ↑ a b Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b c d Gardner, Dan: The Pariah President: Teodoro Obiang is a brutal dictator responsible for thousands of deaths. So why is he treated like an elder statesman on the world stage?. The Ottawa Citizen (reprint: dangardner.ca), 2005. november 6. [2008. június 12-i dátummal az eredetiből archiválva].
- ↑ a b c d Macias Nguema: Ruthless and bloody dictator. Afroarticles.com. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. december 1.)
- ↑ Alejandro Artucio. The Trial of Macias in Equatorial Guinea. International Commission of Jurists, 6–8. o.
- ↑ Roberts, Adam. The Wonga Coup, p. 21
- ↑ „Despot's Fall”, TIME Magazine, 1979. augusztus 20.. [2010. december 10-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2015. július 24.)
- ↑ Equatorial Guinea Background Info. Lonely Planet, 2007. [2007. március 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. március 10.)
- ↑ a b Roberts, Adam. The Wonga Coup, p. 20
- ↑ a b c d Hanula Zsolt: Afrika legborzasztóbb diktátora karácsonykor végeztette ki az ellenzéket. index.hu. (Hozzáférés: 2015. július 24.)
- ↑ Macias Nguema: Ruthless and bloody dictator. Afroarticles.com. [2016. március 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. április 20.)
- ↑ Dickovick, J. Tyler. The World Today Series: Africa 2012. Lanham, Maryland: Stryker-Post Publications (2008)
- ↑ Alejandro Artucio. The Trial of Macias in Equatorial Guinea. International Commission of Jurists, 20. o.
- ↑ Alejandro Artucio. The Trial of Macias in Equatorial Guinea. International Commission of Jurists, 20–27. o.
- ↑ Bloomfield, Steve. „Teodoro Obiang Nguema: A brutal, bizarre jailer”, The Independent, 2007. május 13.. [2008. december 19-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2015. július 25.)
- ↑ Alejandro Artucio. The Trial of Macias in Equatorial Guinea. International Commission of Jurists, 52–55. o.
- ↑ Alejandro Artucio. The Trial of Macias in Equatorial Guinea. International Commission of Jurists, 54–55. o.
- ↑ John B. Quigley (2006) The Genocide Convention: An International Law Analysis, Ashgate Publishing, Ltd, ISBN 0-7546-4730-7. p.31, 32
- ↑ Max Liniger-Goumaz (1988) Small is Not Always Beautiful: The Story of Equatorial Guinea, C. Hurst and Company, ISBN 1-85065-023-3. p.64
- ↑ Adam Roberts, The Wonga Coup (2006), p. 40.
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Francisco Macías Nguema című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
