Hszi Csin-ping
| Hszi Csin-ping () | |
 | |
| Hszi Csin-ping () 2024-ben | |
| A Kínai Kommunista Párt főtitkára | |
| Hivatalban Hivatalba lépés: 2012. november 15. | |
| Előd | Hu Csin-tao |
| A Kínai Népköztársaság elnöke | |
| Hivatalban Hivatalba lépés: 2013. március 14. | |
| Előd | Hu Csin-tao |
| A KKP Központi Katonai Bizottság elnöke | |
| Hivatalban Hivatalba lépés: 2012. november 15. | |
| Született | 1953. június 15. (71 éves) Kína, Senhszi (), Fuping / Peking |
| Párt | Kínai Kommunista Párt |
| Szülei | Qi Xin Xi Zhongxun |
| Házastársa | Peng Li-jüan () |
| Gyermekei | Hszi Ming-cö |
| Foglalkozás |
|
| Iskolái |
|
| Vallás | ateizmus |
| Díjak |
|
.svg) | |
| Hszi Csin-ping () aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Hszi Csin-ping () témájú médiaállományokat. | |
Hszi Csin-ping () (kínaiul: 习近平, pinjin, hangsúlyjelekkel: Xí Jìnpíng;[2] Senhszi () tartomány, Fuping vagy Peking,[3] 1953. június 15. –) kínai politikus, a Kínai Népköztársaság (KNK) elnöke. 2012. november 15. óta a Kínai Kommunista Párt (KKP) főtitkára, a Központi Bizottság (KB) Politikai Bizottsága Állandó Bizottságának, az ország de facto legfelső hatalmi grémiumának a tagja, valamint a KKP Központi Katonai Bizottságának az elnöke.[4] A KNK ötödik vezetői generációjának a vezetője. 2010 óta számított az ország kijelölt következő vezetőjének.[5] 2008. március 15. óta a Kínai Népköztársaság alelnöke volt.[6]
A politológusok gyakran diktátorként jellemezik, aki körül személyi kultusz alakult ki.[7][8] 2018-ban eltöröltette az elnöki ciklus korlátait és a Kínai Népi Kongresszus 2023. március 10-én harmadik ciklusra is megerősítette az ország elnöki posztján. Az elnök hivatali ideje addig két ciklusra korlátozódott. Kül- és belpolitikáját az uralma alatt a kínai lakosság fokozott állami digitális megfigyelése, a cenzúra, a kínai ujgurok üldöztetése és átnevelése, a hongkongi tiltakozások 2019-es leverése, a Tajvan függetlenségéhez való agresszív hozzáállás, továbbá az Ukrajna elleni 2022-es orosz invázió nyomán Kína és Oroszország megerősödött kapcsolata jellemzi.
Családja
[szerkesztés]Apja, Hszi Csung-hszün () (1913–2002) a Kínai Kommunista Párt alapító tagja volt, később a KNK kiemelt funkcionáriusa lett. Földbirtokos család legidősebb fia volt, 13 éves korában csatlakozott a kommunista mozgalomhoz. A hosszú menetelés végén ő fogadta Mao Ce-tung () megmaradt erőit Jenan ()ban. A KNK kikiáltása után a párt agit-prop osztályát vezette, majd miniszterelnök-helyettes, PB-tag, parlamenti alelnök volt. Kanton ()i párttitkárként felügyelte az első különleges gazdasági övezet, Sencsen () felemelkedését. Pályája során háromszor is félreállították, végül 74 éves korában parlamenti díszfunkcióba került. Hat gyermeke született.
Pályafutása
[szerkesztés]1969-ben a kínai kulturális forradalom idején a család szintén kegyvesztetté vált. Hszi Csin-ping ()et a vörösgárdisták vidékre száműzték „átnevelésre”. A kínai szemmel különösen magas, erős felépítésű fiatalember azonban jól bírta a fizikai megpróbáltatásokat. Gyorsan népszerűvé vált a helyi parasztság körében. 18 éves korában KISZ-titkár, 21 éves korában párttag, majd egy termelőbrigád párttitkára lett.
A kulturális forradalom enyhültével 1975-ben a helyi pártszervezet ajánlására a pekingi Csinghua Egyetem ()re (a „kínai Harvard”) került, ahol kezdetben vegyészmérnöknek tanult, majd marxizmusból és ideológiai nevelésből szerzett diplomát. Később ugyanott jogi diplomát is szerzett levelező tagozaton.[9]
Felesége, Peng Li-jüan () népszerű énekesnő.[10]
1982-ben Hszi Csin-ping () Keng Piao () akkori védelmi miniszter, PB-tag titkára lett. (A sinológusok a feltörekvő fiatal kínai politikusokat két nagy csoportra osztják: a „mishu”-kra – a befolyásos vezetők korábbi titkárai –, valamint a „taizi”-kra, a „hercegekre”, korábbi vezetők leszármazottaira. Új beosztása révén Hszi Csin-ping () mindkét csoport tagja lett.)
Karrierjét később a kínai szokásoknak megfelelően vidéken folytatta, helyi pártfunkciókat töltött be, valamint ugyancsak a szokásoknak megfelelően a kínai hadseregben, a Kínai Népi Felszabadító Hadseregben is töltött be pártfunkciót. 1992-ben a kínai parlament, az Országos Népi Gyűlés tagja lett. 1993-ban nemzeti díjat kapott az öregek kiemelkedő támogatásáért – ennek jelentősége Kínában a konfuciánus hagyományok miatt igen nagy.
1995-ben a 35 milliós tengerparti, Tajvannal szemben fekvő Fucsien () tartomány élére kerül. 1997-ben Csiang Cö-min () elnök közvetlen döntése alapján a KKP KB póttagja lett.
Fucsien ()i tevékenysége során nagy súlyt fektetett a tartomány gazdasági fejlesztésére, sőt a tajvani tőke bevonására is. (Fucsien ()ben ugyanazt a dialektust beszélik, mint Tajvanon; ez is megkönnyíti a kapcsolatok fejlesztését.) Hitet tett a szolgáltató típusú kormányzás fejlesztése mellett, amivel nagy feltűnést keltett.
2002-től Csöcsiang () tartomány pártszervezetének élére került, ugyanitt állami posztokat is betöltött. Ebben a Sanghajjal szomszédos tartományban folytatta merész gazdasági elképzeléseinek megvalósítását, és a vidéket – a Jangce deltáját – igyekezett a Gyöngy-folyó deltavidékének mintájára (Kanton (), Hongkong, Makaó, Sencsen ()) fejleszteni. Ennek során jó kapcsolatokat alakított ki mind a fejlődő hazai nagytőkével, mind külföldi gazdasági és politikai szereplőkkel.
2007 márciusában Sanghaj élére került azzal a feladattal, hogy az ottani korrupciós ügyekbe belebukott helyi vezetők tevékenységét kivizsgálja, és helyreállítsa a 18 milliós város törvényes rendjét, biztosítsa a további gazdasági fejlődést.
2007 októberében a KKP XVII. kongresszusán bekerült a Politikai Bizottság Állandó Bizottságába, a KNK tényleges hatalmi központjába. Egyidejűleg a KB titkára is lett, valamint megtartotta helyét Sanghaj pártszervezetének élén.
2008 elején Hszi Csin-ping ()et kinevezték a pekingi olimpia szervezésének vezetőjévé is,[11] jelezve, hogy mekkora jelentőséget tulajdonítanak az olimpiának, amellyel Kína a világ előtt kíván büszkélkedni a Teng Hsziao-ping () által 1978-ban elindított nyitás eredményeivel.
Ezzel tagja lett a kínai politikusok azon szűk körének, amelyet a KNK helyzetét elemző sinológus-politológus megfigyelők az „ötödik nemzedéknek” neveznek (Mao, Teng Hsziao-ping (), Csiang Cö-min () és a Hu Csin-tao () vezette, 2002 és 2012 között hatalmon lévő gárda után). Ennek a csoportnak tagjai még Li Ko-csiang () (1956), aki a miniszterelnöki posztra esélyes, Vang Csi-san () (1948) pekingi polgármester, Li Jüan-csao () (1952) tartományi párttitkár és mások. Po Hszi-laj () (1949), a 2012-ben látványosan megbukott kereskedelmi miniszter is ebbe a csoportba tartozott korábban.
2010. október 18-án a KKP 370 tagú Központi Bizottsága Hszi Csin-ping ()et a párt kulcsfontosságú, a kétmilliós hadsereget felügyelő katonai bizottságának az alelnöki tisztébe nevezte ki.[12] Ez volt a KKP legfőbb vezetőjének kiválasztása során a hagyományos menetrendnek megfelelő következő lépés.
2012. november 15-én a KKP kongresszusán választották meg, az előzetes várakozásoknak megfelelően, a párt főtitkárának, azaz az ország de facto vezetőjének. A KB Politikai Bizottsága Állandó Bizottságának, az ország de facto legfelső hatalmi grémiumának az első embere lett, valamint a KKP Központi Katonai Bizottságának az elnökévé is megválasztották. Ezzel a KNK ötödik vezetői generációjának a vezetőjeként hivatalba lépett. Az államelnöki posztra az Országos Népi Gyűlés 2013 márciusában választotta meg, követve a szokásos menetrendet.
2018-ban a kínai vezetés megváltoztatta a Teng Hsziao-ping () óta érvényben lévő szabályt, miszerint az ország legfelső vezetője csak két ötéves terminust tölthet hivatalában. Ezzel Hszi Csin-ping () Kína legerősebb vezetője lett Mao Ce-tung () óta.[13][14][15][16] Hszi Csin-ping () túllépett a kollektív vezetés addig nagyjából érvényesülő szabályain is, szorosan kezébe vette a kormányzat irányítását a kormányzati bürokrácia csökkentésére hivatkozva és megkérdőjelezhetetlen vezetővé vált, aki körül bizonyos személyi kultusz is kezdett kialakulni.[17] Olyan káderekkel vette körül magát, akiket korábbi vidéki posztjain ismert meg és akik személyes híveivé váltak.[18]
Az új szabályoknak megfelelően 2022 októberében a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága újabb öt évre, immár a harmadik ciklusra is pártfőtitkárrá választotta. Megtartotta a Központi Bizottság Katonai Tanácsának elnöki tisztségét is.[19][20]
Magyar vonatkozás
[szerkesztés]Hszi Csin-ping () még a Kínai Népköztársaság alelnökeként 2009 októberében négynapos hivatalos látogatáson Magyarországon járt. Sólyom László köztársasági elnök mellett fogadta őt Bajnai Gordon miniszterelnök is, majd a két politikus jelenlétében 15, a két ország közötti egyezményt írtak alá. A magyar kormányfő és a kínai alelnök üzleti fórumon is részt vett.
A kínai alelnök 2009. októberi európai körútja során Belgiumot, Németországot, Bulgáriát, Magyarországot és Romániát kereste fel. Belgiumban részt vett az Europalia-Kína művészeti fesztivál rendezvényein, majd jelen volt a 2009. évi Frankfurti Könyvvásáron, amelynek ebben az évben a Kínai Népköztársaság volt a díszvendége.[21]
Az elnök 2024. május 8-10. között ismét Magyarországra látogatott.[22]
Magyarul megjelent művei
[szerkesztés]- Kína kormányzásáról (Antall József Tudásközpont, 2017) ISBN 978 615 555 914 3
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ http://www.xinhuanet.com//politics/leaders/2017-10/25/c_1121856289.htm, 2023. február 20.
- ↑ http://www.china.org.cn/english/MATERIAL/76256.htm Életrajz angolul
- ↑ Xi Jinping Fast Facts. CNN Library (angolul) (2018. május 4.) (Hozzáférés: 2018. szeptember 5.) „Birth place: Fuping County, Shaanxi Province, China (some sources say Beijing)”
- ↑ Megválasztották Kína új vezetőjét – Origo, 2013. március 14.
- ↑ Wan, William; Keith B. Richburg: Xi Jinping takes over reins of Chinese Communist Party at time of heightened anxiety (angol nyelven). The Washington Post. (Hozzáférés: 2012. november 15.)
- ↑ Hu további öt évig állhat Kína élén – kijelölt utóda mindössze 54 éves – Népszabadság, 2008. március 17.
- ↑ Wong, Chun Han: The Making of the Xi Jinping Personality Cult (angol nyelven). TIME, 2023. június 16. (Hozzáférés: 2024. július 11.)
- ↑ „Xi Jinping has built a cult of personality, but some in China are losing the faith”, ABC News, 2022. október 18. (Hozzáférés: 2024. július 11.) (ausztrál angol nyelvű)
- ↑ Xi Jinping - General Secretary of CPC Central Committee (angol nyelven). www.chinadaily.com.cn. (Hozzáférés: 2013. január 14.)
- ↑ Tábornok, vége a dalnak!. [2012. május 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. április 21.) – Népszabadság, 2012. április 21.
- ↑ A kormány átszervezése a pekingi parlament előtt – Népszabadság, 2008. március 5.
- ↑ 'Kishercegből' pekingi trónörökös – Népszabadság, 2010. október 18.
- ↑ Phillips, Tom. „Xi Jinping becomes most powerful leader since Mao with China's change to constitution”, The Guardian, 2017. október 24.. [2017. október 24-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2017. október 24.)
- ↑ „China elevates Xi to most powerful leader in decades”, CBC News, 2017. október 24.. [2018. május 1-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. június 22.)
- ↑ „China elevates Xi Jinping's status, making him the most powerful leader since Mao”, Irish Independent, 2017. október 24.. [2018. június 22-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. június 22.)
- ↑ „Xi's up, Trump is down, but it may not matter”, CNN, 2017. november 9.. [2018. június 23-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. június 22.)
- ↑ „Xi for life? China turns its back on collective leadership.”, The Christian Science Monitor, 2018. február 28.. [2018. június 24-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. június 23.)
- ↑ Xi Jinping: Red China, The Next Generation. UPA, 88. o. (2015. november 22.). ISBN 9780761866015
- ↑ Újra pártfőtitkárrá választották és még jobban bebetonozták a hatalomba Hszi Csin-pinget (hvg.hu, 2022-10-23)
- ↑ Си Цзиньпин переизбран на пост генсека партии Китая. В Политбюро остались только его сторонники (bbc.com/russian, 2022-10-23)
- ↑ Sólyom pénteken fogadja a Kínai Népköztársaság alelnökét. [2009. október 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. november 11.) – Magyar Nemzet, 2009. október 16.
- ↑ Kuli, Orsolya: Megérkezett Magyarországra a kínai elnök (magyar nyelven). index.hu, 2024. május 8. (Hozzáférés: 2024. június 13.)
További információk
[szerkesztés]- Stefan Aust–Adrian Geiges: Hszi Csin-ping. A világ legnagyobb hatalmú embere; ford. Balázs István; Corvina, Budapest, 2022
- Hszi Csin-ping: Kína és Magyarország együtt lép az „arany vízi útra” (magyar nyelven). Magyar Nemzet, 2024. május 8. (Hozzáférés: 2024. november 23.)
