Ugrás a tartalomhoz

James Lovell

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
James Lovell
James Lovell holdgömbbel (1969. december 1.)
James Lovell holdgömbbel
(1969. december 1.)
SzületettJames Arthur Lovell
1928. március 25. (96 éves)
Cleveland, Ohio USA
Állampolgárságaamerikai
NemzetiségeUSA amerikai
HázastársaMarilyn Lovell (1952. június 6. – )
Gyermekei
  • Barbara Lovell
  • Susan Lovell
  • Jeffrey Lovell
  • Jay Lovell
SzüleiBlanche Lovell
Foglalkozásaűrhajós
Iskolái
Kitüntetései
  • Distinguished Flying Cross
  • Elnöki Szabadság-érdemrend
  • Air Medal
  • Harmon Trophy
  • NASA Exceptional Service Medal
  • United States Astronaut Hall of Fame
  • Navy Distinguished Service Medal
  • National Defense Service Medal
  • Distinguished Eagle Scout Award
  • Hubbard Medal (1969)
  • NASA Distinguished Service Medal (1969, 1970)[1]
  • a francia Becsületrend lovagja (1970. július 29.)[2]
  • International Space Hall of Fame (1982)[3][4]
  • Congressional Space Medal of Honor (1995. július 26.)[5]
  • National Aviation Hall of Fame (1998)[6]
  • honorary doctor of the University of Miami (2004. május 14.)[7]
A Wikimédia Commons tartalmaz James Lovell témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

James (Jim) Arthur Lovell (Cleveland, Ohio, 1928. március 25. –) amerikai űrhajós.

Életpálya

[szerkesztés]

A wisconsini Egyetem és a haditengerészeti akadémia elvégzése után repülőtiszt. 1958-tól berepülőpilóta volt. 1962. szeptember 17-től részesült űrhajóskiképzésben. Összesen 29 napot, 19 órát és 3 percet töltött a világűrben. 1973. március 1-jén köszönt el a légierőtől és a NASA űrhajósaitól. Egy texasi nagyvállalat elnöke lett.

Repülések

[szerkesztés]

(zárójelben a repülés dátuma)

Gemini–4

[szerkesztés]

1965-ben a Gemini-program második emberes repülésén, a Gemini–4 tartalék pilótája.

Gemini–7

[szerkesztés]

Frank Borman parancsnok mellett a Gemini–7 pilótája. A két hét hosszú küldetés az addigi leghosszabb volt az űrhajózás történetében. 1965. december 15-én a Gemini–7 űrrandevút hajtott végre (passzív résztvevőként) a pár órával korábban pályára állított Gemini–6A űrhajóval.

Gemini–9

[szerkesztés]

A Gemini–9 eredeti legénységének (Elliott See és Charles Bassett) 1966. február 28-i halálát követően a tartalékok kerültek előtérbe. Az űrrepülés tartalék parancsnoka.

Gemini–12

[szerkesztés]

A Gemini–12, az utolsó Gemini űrhajó parancsnoka. A terv az Agena célrakétával való összekapcsolódás volt. Ennek sikere után Edwin Aldrin pilóta három űrsétát tett.

Apollo–8

[szerkesztés]

Az Apollo–8 az első űrhajó, amely embereket – Frank Borman parancsnokot, James Lovell parancsnokimodul-pilótát és William Anders holdkomppilótát – szállított Hold körüli pályára, amit tíz alkalommal került meg. A parancsnoki modul pilótája eredetileg Michael Collins volt, de hirtelen jött betegsége miatt a tartalékos Lovell repült helyette.

Az űrhajó legénységét a Time amerikai hetilap az 1968-as „Év Emberei”-vé választotta.

Apollo–11

[szerkesztés]

Az Apollo–11 tartalék parancsnoka 1969 júliusában. Ha Neil Armstrong valamilyen oknál fogva nem repülhetett volna, Lovell lett volna az első ember, aki egy másik égitest felszínére lép.

Apollo–13

[szerkesztés]

Az Apollo–13 célja a Holdon való leszállás a 80 km átmérőjű Fra Mauro kráterben. A háromtagú legénység (James Lovell parancsnok, Jack Swigert parancsnokimodul-pilóta és Fred Haise holdkomppilóta) küldetése meghiúsult, mert a küldetés harmadik napján, 321 860 kilométerre a Földtől robbanás történt az űrhajó műszaki egységében. Az Apollo a Holdat megkerülve sikeresen visszatért a Földre. Lovell egyike lett annak a három embernek (John Younggal és Eugene Cernannal együtt), akik két küldetésben is eljutottak a Holdhoz, de közülük Lovell az egyetlen, aki nem szállt le a felszínre.

Írásai

[szerkesztés]
  • Jeffrey Kluger társszerzővel együtt könyvet írt második holdutazásáról,[8] amely magyar fordításban is megjelent Apolló 13 címmel.[9] E könyv alapján készült az Apolló 13 című film, Lovell szerepében Tom Hanks-szel. Jim Lovell maga is játszott benne egy kisebb, pár másodperces szerepet (az űrhajósok fogadásakor tisztelgő idős tengerészkapitányét az USS Iwo Jima anyahajó fedélzetén).[10]

Szakmai sikerek

[szerkesztés]

A Hold túlsó oldalán egy 34 kilométer átmérőjű krátert neveztek el róla.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ https://searchpub.nssc.nasa.gov/servlet/sm.web.Fetch/Agency_Awards_Historical_Recipient_List.pdf?rhid=1000&did=2120817&type=released
  2. ↑ https://www.anecdotes-spatiales.com/james-a-lovell-recoit-la-legion-dhonneur/
  3. ↑ https://www.nmspacemuseum.org/inductee/james-a-lovell-jr/, 2023. július 17.
  4. ↑ Astronauts Laud Gemini as Precursor to Shuttle (angol nyelven), 1982. október 3.
  5. ↑ https://www.nasa.gov/history/congressional-space-medal-of-honor/
  6. ↑ james-lovell-jr
  7. ↑ https://commencement.miami.edu/about-us/archives/honorary-degree-recipients/index.html
  8. ↑ Jeffrey Kluger–James Lovell: Lost Moon: The Perilous Voyage of Apollo 13, Houghton Mifflin Harcourt, 1994, 1995, 1996, 2004 ISBN 0-395-67029-2
  9. ↑ Jeffrey Kluger–James Lovell: Apolló 13, Bentley Book, Budapest 1995, ISBN 963-305-010-3
  10. ↑ Jim Lovell. IMDb. (Hozzáférés: 2018. október 24.)

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • James Lovell. spacefacts.de. (Hozzáférés: 2012. július 20.)
  • James Lovell. astronautix.com. (Hozzáférés: 2012. július 20.)
  • James Lovell. windows2universe.org. (Hozzáférés: 2012. július 20.)
  • James Lovell. jsc.nasa.gov. (Hozzáférés: 2012. július 20.)
  • James Lovell. imdb.com. (Hozzáférés: 2012. július 20.)
  • James Lovell. answers.com. (Hozzáférés: 2012. július 20.)
  • James Lovell. about.com. [2007. május 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. július 20.)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=James_Lovell&oldid=26930786”