Lielvārde

	Lielvārde
	Az evangélikus templom
	; Lielvārde címere
	; Lielvārde címere
	Közigazgatás
Ország	Lettország
Tájegység	Vidzeme
Alapítás éve	1992
Irányítószám	LV-5070/71
	Népesség
Teljes népesség	5853 fő (2024. jan. 1.)
	Földrajzi adatok
Terület	10 km²
Időzóna	UTC+2
	Elhelyezkedése
	é. sz. 56° 43′ 03″, k. h. 24° 48′ 38″56.717500°N 24.810556°EKoordináták: é. sz. 56° 43′ 03″, k. h. 24° 48′ 38″56.717500°N 24.810556°E
	Lielvārde weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Lielvārde témájú médiaállományokat.

Lielvārde (németül: Lennewarden) kisváros Lettországban. A 2009-es közigazgatási reformig Lettország Ogre járásához tartozott.

Fekvése

Lielvārde Lettország középső részén, Vidzeme régióban helyezkedik el a Daugava jobb partján, Rigától 50 km-re délkeletre.

Megközelítése

Helyiérdekű gyorsvasút köti össze Rigával, az A6-os autóúton pedig 55 km-re van a fővárostól.

Lakossága

Története

A Lielvārde közelében található Dievukalns dombon végzett régészeti feltárás alapján ezen a területen a 9-12. század között lívek éltek. A települést Lennewarden néven Henrik Livónia krónikája többször is említi.^[2]^[3]^[4]^[5]^[6]^[7] Várát Albert von Buxthoeven, Riga harmadik püspöke építtette. A vár romjai a város melletti Dievukalns dombon ma is láthatók.

A település a Riga–Daugavpils-vasútvonal megnyitását követően (1861) gyors fejlődésnek indult. Az első világháborúban a település gyakorlatilag elpusztult, de Lettország függetlenné válását követően gyorsan újranépesedett. 1970-ben Lielvārdétől 7 km-re épült fel a szovjet stratégiai bombázok repülőtere. Ez a repülőtér 1994-től a Lett Légierő központi bázisa.

Gazdaság

Lielvārde nevezetessége az 1948-ban létrehozott mezőgazdasági termelőszövetkezet sörfőzdéje. Itt főzték a Szovjetunió egyik legkeresettebb sörét, a Lāčplēsis-t (magyarul Medveölő). A sörfőzde 2005-ben Dánia második legnagyobb sörgyárának, a Royal Unibrew-nak a tulajdonába került. A dán tulajdonban lévő cég változatlanul gyártja a Lāčplēsis márkájú sört.

Kultúra, oktatás

Lielvārde legjelentősebb kulturális nevezetessége a lielvārdei öv (Lielvārdes josta), ami egy 22 ősi motívumot tartalmazó szőtt öv. A lielvārdei öv motívumai megtalálhatók voltak a lett lat papírpénzein is.

Látnivalók

Evangélikus templom
Lielvārde vára
Andrejs Pumpurs Múzeum

Testvérvárosai

Jegyzetek

↑ Iedzīvotāju skaits pēc tautības reģionos, pilsētās, novados, pagastos, apkaimēs un blīvi apdzīvotās teritorijās gada sākumā (pēc administratīvi teritoriālās reformas 2021. gadā). Central Statistical Bureau of Latvia. (Hozzáférés: 2024. június 19.)
↑ Henrik Livónia krónikája V:2 Abban az időben [1201] a [Albert] püspök, hogy magához kösse a nemes Dánielt és a meiendorfi Konrádot, két erőddel, Lennewardent és Uexküll-t adta nekik hűbérbirtokul.
↑ Henrik Livónia krónikája IX:8 [1204] A livóniaiak tehát, akik Meinhardtól, Livónia első püspökétől elfogadták a keresztség kegyelmét, megvetették a Krisztus hitét, és gyakran mondták, hogy a Dvinában fürdéssel távolították el azt, hallottak a [Albert] püspök közeledtéről, és készen álltak arra, hogy meneküljenek másokkal, akik még pogányok voltak. Reggel magukhoz hívták Konrádot, és igyekeztek titokban megölni. De mivel az előre látott nyílvessző nem találta el a célt, (45) kiismerve trükkjüket, felvette páncélját és kiment társaival. Sokat beszélgettek vele, mindenre megfelelően válaszolt. Közben megérkeztek azok, akik megelőzték a püspököt. Ekkor a livonok minden eddiginél megrémültebben elmenekültek kis csónakjaikon. Feleségükkel és gyermekeikkel felmentek Lennewarden erődje felé, ezzel egészen világosan megmutatva, hogy keveset törődnek a korábban kapott keresztséggel. A zarándokok tehát azt látták, hogy a megtért livóniaiak így elfordulnak, és mint a kutyák, visszamennek a hányásukra, (46 Példabeszédek 26:11 Mint az eb megtér a maga okádására, úgy a bolond megkettőzteti az ő bolondságát.) mert elfelejtették a korábban kapott hitet. Ezért Isten buzgalmától égve követték a menekülőket. De amint látták, hogy csatlakoznak Lennewarden többi pogányához, és elhagyják a falvakat, hogy elmenjenek velük az erdei búvóhelyeikre, a zarándokok felégették városukat.
↑ Henrik Livónia krónikája IX:11 [1204] És amikor ezeket a dolgokat elvégezték, a két város, Lennewarden és Uexküll livonjai a Memeculle úton, a nagyon sűrű erdőben súlyosan rátámadták a visszafelé tartó zarándokokra. Támadásuk elől megmenekülve, nagyobb vészt elkerülve, Uexküllbe érkeztek, és észrevették, hogy ez a jól megerősített város, amelyet korábban Meinhard püspök épített, üres. Úgy tűnt nekik, hogy a livonok méltatlanok egy ekkora erődítményre, mert bár megkeresztelkedtek, mégis lázadók és hitetlenek voltak. Emiatt beküldték Konrádot, hogy vegye birtokba jótettéért, és néhány erős, harcra kész zarándokot hagytak vele. Mivel ráadásul gabonát akartak neki hagyni a harcra készülve, kaszával és karddal levágták a livóniaiak már beérett termését. Mivel nem tudták elkerülni a pogányok gyakori rajtaütését, mindannyian felfegyverkezve mentek ki, hogy levágják a termést, és a várost teljesen feltöltötték. A püspök úr nagyon megörült egy ilyen tettnek, Istennek ajánlotta az ott maradókat, és a zarándokok maradék seregével Rigába szállt.
↑ Henrik Livónia krónikája IX:13 [1206] ... A lennewardeniek ugyanis, hogy megbékítsék Daniel urat, aki egy ideje az erődítmény kegyúra volt, minden évben fél talentum (11,5kg) rozsot ígértek minden "ekényi"-földből, adót, amelyet máig [kb. 1220] fizetnek.
↑ Henrik Livónia krónikája XI:13 [1208] [Egy litván támadást követően] Ezután együtt mentek fel Lennewardenbe, mint a városon belül, és csendben várták a litvánok visszatérését. Ezután felderítőket küldtek, hogy vizsgálják meg az útvonalukat. A litvánok minden foglyukkal és zsákmányukkal együtt Lennewarden közelében találkoztak ezekkel a felderítőkkel, és éjszaka átkeltek a Dvinán a jégen. Hadseregük vezére felmászott a partra, és társaival megközelítette az erődöt. ... és így szólt: "Menjetek, mondjátok meg azoknak a keresztényeknek, akik két évvel ezelőtt álmában ölték meg az Észtországból visszatérő hadseregemet, hogy most ébren talál engem és minden emberemet." Miután meghallották ezt a beszédet, a keresztények az Úr csatájába siettek, és hajnalig követték az ellenséget. [És a csatában legyőzték a litvánokat.]
↑ Henrik Livónia krónikája XXIX:5 [1225] A legátus még más megtérőket szeretett volna látni. ... Innen Lennewardenbe és Ascheradenbe ment, ahol óva intette a livóniaiakat a bálványimádástó, és szorgalmasan tanította őket az egy Isten imádására. ... Mindig figyelmeztette a németeket, hogy ne bántsák alattvalóikat túlzott követelésekkel vagy indokolatlan keménységgel. Meg kell ismertetni a keresztény szokásokat és eltörölniük a pogány szertartásokat Krisztus hitének szorgalmas tanításával, valamint tanítani és oktatni őket szavakkal és jó példákkal.

Források

↑ Henrik Livónia krónikája: Henricus Lettus .szerk.: James A. Brundage: The Chronicle Of Henry Of Livonia (angol nyelven). New York: Columbia University Press. ISBN 978-0-231-12888-9. Hozzáférés ideje: 2022. október 31. A könyv beszkennelt változatának letöltése.

További információk

Külső hivatkozások

Földrajzportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[d63fe4f9b7d344c580a498a73197df380eb506ae-1] Iedzīvotāju skaits pēc tautības reģionos, pilsētās, novados, pagastos, apkaimēs un blīvi apdzīvotās teritorijās gada sākumā (pēc administratīvi teritoriālās reformas 2021. gadā). Central Statistical Bureau of Latvia. (Hozzáférés: 2024. június 19.)

[2] Henrik Livónia krónikája V:2 Abban az időben [1201] a [Albert] püspök, hogy magához kösse a nemes Dánielt és a meiendorfi Konrádot, két erőddel, Lennewardent és Uexküll-t adta nekik hűbérbirtokul.

[3] Henrik Livónia krónikája IX:8 [1204] A livóniaiak tehát, akik Meinhardtól, Livónia első püspökétől elfogadták a keresztség kegyelmét, megvetették a Krisztus hitét, és gyakran mondták, hogy a Dvinában fürdéssel távolították el azt, hallottak a [Albert] püspök közeledtéről, és készen álltak arra, hogy meneküljenek másokkal, akik még pogányok voltak. Reggel magukhoz hívták Konrádot, és igyekeztek titokban megölni. De mivel az előre látott nyílvessző nem találta el a célt, (45) kiismerve trükkjüket, felvette páncélját és kiment társaival. Sokat beszélgettek vele, mindenre megfelelően válaszolt. Közben megérkeztek azok, akik megelőzték a püspököt. Ekkor a livonok minden eddiginél megrémültebben elmenekültek kis csónakjaikon. Feleségükkel és gyermekeikkel felmentek Lennewarden erődje felé, ezzel egészen világosan megmutatva, hogy keveset törődnek a korábban kapott keresztséggel. A zarándokok tehát azt látták, hogy a megtért livóniaiak így elfordulnak, és mint a kutyák, visszamennek a hányásukra, (46 Példabeszédek 26:11 Mint az eb megtér a maga okádására, úgy a bolond megkettőzteti az ő bolondságát.) mert elfelejtették a korábban kapott hitet. Ezért Isten buzgalmától égve követték a menekülőket. De amint látták, hogy csatlakoznak Lennewarden többi pogányához, és elhagyják a falvakat, hogy elmenjenek velük az erdei búvóhelyeikre, a zarándokok felégették városukat.

[4] Henrik Livónia krónikája IX:11 [1204] És amikor ezeket a dolgokat elvégezték, a két város, Lennewarden és Uexküll livonjai a Memeculle úton, a nagyon sűrű erdőben súlyosan rátámadták a visszafelé tartó zarándokokra. Támadásuk elől megmenekülve, nagyobb vészt elkerülve, Uexküllbe érkeztek, és észrevették, hogy ez a jól megerősített város, amelyet korábban Meinhard püspök épített, üres. Úgy tűnt nekik, hogy a livonok méltatlanok egy ekkora erődítményre, mert bár megkeresztelkedtek, mégis lázadók és hitetlenek voltak. Emiatt beküldték Konrádot, hogy vegye birtokba jótettéért, és néhány erős, harcra kész zarándokot hagytak vele. Mivel ráadásul gabonát akartak neki hagyni a harcra készülve, kaszával és karddal levágták a livóniaiak már beérett termését. Mivel nem tudták elkerülni a pogányok gyakori rajtaütését, mindannyian felfegyverkezve mentek ki, hogy levágják a termést, és a várost teljesen feltöltötték. A püspök úr nagyon megörült egy ilyen tettnek, Istennek ajánlotta az ott maradókat, és a zarándokok maradék seregével Rigába szállt.

[5] Henrik Livónia krónikája IX:13 [1206] ... A lennewardeniek ugyanis, hogy megbékítsék Daniel urat, aki egy ideje az erődítmény kegyúra volt, minden évben fél talentum (11,5kg) rozsot ígértek minden "ekényi"-földből, adót, amelyet máig [kb. 1220] fizetnek.

[6] Henrik Livónia krónikája XI:13 [1208] [Egy litván támadást követően] Ezután együtt mentek fel Lennewardenbe, mint a városon belül, és csendben várták a litvánok visszatérését. Ezután felderítőket küldtek, hogy vizsgálják meg az útvonalukat. A litvánok minden foglyukkal és zsákmányukkal együtt Lennewarden közelében találkoztak ezekkel a felderítőkkel, és éjszaka átkeltek a Dvinán a jégen. Hadseregük vezére felmászott a partra, és társaival megközelítette az erődöt. ... és így szólt: "Menjetek, mondjátok meg azoknak a keresztényeknek, akik két évvel ezelőtt álmában ölték meg az Észtországból visszatérő hadseregemet, hogy most ébren talál engem és minden emberemet." Miután meghallották ezt a beszédet, a keresztények az Úr csatájába siettek, és hajnalig követték az ellenséget. [És a csatában legyőzték a litvánokat.]

[7] Henrik Livónia krónikája XXIX:5 [1225] A legátus még más megtérőket szeretett volna látni. ... Innen Lennewardenbe és Ascheradenbe ment, ahol óva intette a livóniaiakat a bálványimádástó, és szorgalmasan tanította őket az egy Isten imádására. ... Mindig figyelmeztette a németeket, hogy ne bántsák alattvalóikat túlzott követelésekkel vagy indokolatlan keménységgel. Meg kell ismertetni a keresztény szokásokat és eltörölniük a pogány szertartásokat Krisztus hitének szorgalmas tanításával, valamint tanítani és oktatni őket szavakkal és jó példákkal.

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]