Albert Sarraut

Albert Sarraut
1914-ben
Franciaország miniszterelnöke és belügyminisztere
Hivatali idő 1933. október 26. – 1933. november 24.
Előd	Édouard Daladier
Utód	Camille Chautemps
Franciaország miniszterelnöke
Hivatali idő 1936. január 24. – 1936. június 4.
Előd	Pierre Laval
Utód	Léon Blum
Született	1872. július 28. Bordeaux
Elhunyt	1962. november 26. (90 évesen) Párizs
Sírhely	Cemetery of Bram
Párt	radikális párt
Szülei	Omer Sarraut
Foglalkozás	jogász
Díjak	a francia Becsületrend lovagja
Albert Sarraut aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Albert Sarraut témájú médiaállományokat.

Albert Sarraut (Bordeaux, 1872. július 28. – Párizs, 1962. november 26.) francia jogász, politikus, a Harmadik Francia Köztársaság 74. és 81. miniszterelnöke.

Pályafutása

Jogot végzett, belépett a radikális pártba, majd a gyarmatok és tengerentúli Franciaország szakértője lett. Francia Indokína kormányzója volt 1911 és 1914, valamint 1917 és 1919 között. Liberális módon igazgatta a területet, fejlesztette a közlekedést, az öntözési rendszert és lehetővé tette a helyi lakosoknak, hogy francia iskolában tanulhassanak.

1902 áprilisában Aude nemzetgyűlési képviselőjévé választották, mandátumát 1924 májusáig megtartotta. 1925-26-ban Franciaország törökországi nagykövete volt Ankarában, 1926 és 1940 között pedig a szenátusban képviselte Aude megyét.

Georges Clemenceau első kormányában belügyi államtitkár helyettes volt. 1907-ben lemondott, mert szolidaritást vállalt a dél-franciaországi sztrájkoló szőlőművelőkkel. 1920 és 24 között többször állt a gyarmatügyi minisztérium élén. Kiállt a gyarmatok fejlesztése mellett, visszautasította azt az nézetet, amely szerint ezek a területek csupán birtokok, szerzemények. 1926 és 1928 között Raymond Poincaré negyedik kormányában belügyminiszter.

1933 októberétől 29 napig állt a kormány élén, majd 1934-ben Gaston Doumergue második kormányában belügyminiszter. Október 9-én meggyilkolták Marseille-ben Louis Barthou-t és I. Sándor jugoszláv királyt, Sarraut azonnal lemondott.

1936. január 24-én ismét kormányt alakított. Január 27-én ratifikáltatta a francia–szovjet kölcsönös segélynyújtási szerződést. Válaszul Hitler utasítására a Wehrmacht egységei bevonultak a demilitarizált Rajna-vidékre március 7-én, megsértve a versailles-i békeszerződést.

Sarraut a Népfront győzelme után lemondott. 1940-ben Paul Reynaud kormányában volt közoktatási miniszter. 1944-ben letartóztatták a németek és elvitték Hamburg mellé a Neuengamme koncentrációs táborba.

1947-ben tagja, 1949 és 1958 között pedig elnöke volt az Assemblée de l'Union française-nek. 1953-ban a Francia Szépművészeti Akadémia felvette tagjai közé.

Írásai

• La Mise en valeur des colonies françaises, 1923
• Indochine, „Images du monde”, 1930
• Grandeur et servitude coloniales, 1931

Források

• Armel Marin: Albert Sarraut (francia nyelven). Encyclopaedie Universalis France. (Hozzáférés: 2018. február 14.)

• Albert Sarraut (francia nyelven). archives.gouvernement.fr. [2018. február 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. február 14.)

Kapcsolódó szócikk

• Franciaország miniszterelnökeinek listája