Bélvata
| Bélvata (Vojtechovce) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Népesség | |
| Teljes népesség | ismeretlen |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Bélvata (szlovákul Vojtechovce, korábban Bélvata) Illésháza településrésze Szlovákiában, a Nagyszombati kerületben, a Dunaszerdahelyi járásban.
Fekvése
[szerkesztés]Somorjától 16 km-re északkeletre fekszik. A korábbi Illésháza és Tonkháza falvakkal együtt alkotja Nový Život községet.
Története
[szerkesztés]Nevét elsőként egy 1239-ből származó oklevél említi Watha alakban, mint a pozsonyi vár birtokát. A 14. századi oklevelek az azóta elpusztult Bánkvatát és Általútját (Salamonfölde) is említik. Ez utóbbiért 1239-ben a rá igényt tartó nemzetségek nyilvános párbajban mérkőztek meg, melynek eredményeként a Salamonoké lett. A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Somorjai járásához tartozott. Napjainkban elöregedő településnek számít, mivel 1989-ig nem engedélyezték az építkezéseket és a fiatalság elvándorolt. Egy Škoda-autószerviz alkotja a település fő vállalkozását.
Népessége
[szerkesztés]1910-ben 359, túlnyomórészt magyar lakosa volt.
2001-ben Illésházának 2048 lakosából 1746 magyar és 242 szlovák volt.
További információk
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Presinszky, L. 2002: Múltról a jelennek. Fejezetek Illésháza, Bélvata, Kismagyar és Tonkháza történelméből. Somorja
- Vasárnap (39 évf., 46.), 2006. november 17.. 14.-15. pp.
- Varga Imre: Szülőföldem, Csallóköz, Európa, Budapest, 1989, 255–256 p.