Ugrás a tartalomhoz

Balogh Kálmán (geológus)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Balogh Kálmán
Életrajzi adatok
Született1915. október 19.
Kolozsvár
Elhunyt1995. április 7. (79 évesen)
Budapest
Ismeretes mint
Pályafutása
Szakterületgeológia
Munkahelyek
József Attila Tudományegyetemegyetemi tanár
Magyar Állami Földtani Intézetigazgató (1953)
Szakmai kitüntetések
Széchenyi-díj (1995)

Balogh Kálmán (Kolozsvár, 1915. október 19.Budapest, 1995. április 7.) Széchenyi-díjas geológus, a József Attila Tudományegyetem egyetemi tanára. Kutatta Borsod vármegyét, Gömört és Torna vármegyét. 1953-ban rövid ideig a Magyar Állami Földtani Intézet igazgatója.

Élete

[szerkesztés]

Édesapja Balogh Kálmán tanítóképző intézeti tanár volt, édesanyja Illés Julianna. 1947-ben vette feleségül Kerekes Irént. A gyermekeik:

  • Kálmán (szül. 1949.),
  • Gábor (szül. 1951.).

Szakmai pályafutása

[szerkesztés]
Emléktáblája Lillafüreden, a Szent István-barlang bejáratánál

1933-ban vették fel a debreceni Tisza István Tudományegyetemre, ahol 1938-ban földrajz-természetrajz szakos tanári oklevelet szerzett, és 1940-ben földtanból doktorált. 1935. szeptember 1-jétől az egyetem Ásvány- és Földtani Intézetének díjtalan gyakornoka volt, majd 1939. szeptember 1-jétől díjas gyakornoka és fizetéstelen tanársegéd. 1940. szeptember 1-jétől 1942. augusztus 31-ig fizetéstelen tanársegéd. Közben Budapesten az Országos Természettudományi Múzeum Föld- és Őslénytárában is gyakornok volt, majd 1941-től a Magyar Állami Földtani Intézet munkatársa. 1944-ben katonai szolgálatra hívták be, és amerikai hadifogságba esett. 1946-tól ismét a Földtani Intézetben dolgozott geológusként, és 1952-ben osztályvezetővé nevezték ki. 1966-tól nyugdíjazásáig (1977-ig) a szegedi JATE Földtani-Őslénytani Tanszékének volt a tanszékvezető egyetemi tanára. Nyugdíjazása után a Földtani Intézet tudományos tanácsadójaként dolgozott tovább. 1952-ben a föld- és ásványtudomány kandidátusa, majd 1961-ben a doktora lett. 1952–1953-ban ő volt a Földtani Közlöny főszerkesztője, 1963-tól 1966-ig a Magyarhoni Földtani Társulat alelnöke. 1972–1979 között vezette a Magyar Tudományos Akadémia Földtani Bizottságát.

Szakmai tevékenysége

[szerkesztés]

Főként az Aggtelek–Rudabányai-hegység, a Bükk és a Mecsek földtani térképezésével foglalkozott (disszertációjában Pelsőcardó környékét írta le). Szakmailag irányította az ország egységes, 1:200 000 méretarányú földtani térképének elkészítését.

Kiemelten foglalkozott a mezozoós képződmények rétegtanával; őt tekinthetjük a modern szemléletű üledékes kőzettan magyarországi megalapítójának.

Elismerései

[szerkesztés]

Főbb művei

[szerkesztés]
  • Balogh Kálmán (1950): Az észak-magyarországi triász rétegtana. Földtani Közlöny 80. 231–237. o.
  • Balogh Kálmán (1964): A Bükk hegység földtani képződményei. A Magyar Állami Földtani Intézet Évkönyve 48. 2. 245–719. o.
  • Balogh Kálmán–Rónai András (1965): Magyarázó Magyarország 200 000-es földtani térképsorozatához. L-34-III. Eger. Magyar Állami Földtani Intézet kiadása
  • Balogh Kálmán et al. (1966): Magyarázó Magyarország 200 000-es földtani térképsorozatához M-34-XXXII Salgótarján. Magyar Állami Földtani Intézet. Budapest. 155 p.
  • Balogh, Kálmán–Kozur, Heiz–Pelikán, Pál (1984): Die Deckenstruktur des Bükkgebirges. Geologisch–Paläontologische Mitteilungen Innsbruck 13. 3. 89–96. o.
  • Balogh Kálmán (szerk.) (1991–1992): Szedimentológia I–III. Akadémiai Kiadó. Budapest. 547 p, 355 p, 400 p.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]