Ugrás a tartalomhoz

Bernard Fresson

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bernard Fresson
A schipholi repülőtéren (1969)
A schipholi repülőtéren (1969)
SzületettBernard René Pierre Fresson
1931. május 27.[1][2][3][4][5]
Reims
Elhunyt2002. október 20. (71 évesen)[1][2][3][4][5]
Párizs[6]
Állampolgárságafrancia
Nemzetiségefrancia
Foglalkozása
  • színész
  • filmszínész
  • televíziós színész
IskoláiHEC Paris
Kitüntetései
  • Francia Köztársaság Nemzeti Érdemrendjének lovagja
  • Francia Köztársaság Művészeti és Irodalmi Rendjének parancsnoka
  • a francia Becsületrend lovagja (1994. július 13.)[7]
Halál okarák
Színészi pályafutása
Aktív évek1955 - 2002
Híres szerepeiSzerelmem, Hirosima (1959)
Sátáni ötlet (1971)
Francia kapcsolat II (1975)
Főúr! (1983)
A Vendôme tér asszonya (1998)
Tevékenységszínész
A Wikimédia Commons tartalmaz Bernard Fresson témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Bernard Fresson
Kattints az alábbi külső linkek egyikére!
Nem található szabad kép.(?)
külső linkjogvédett
Képe az Unifrance.org honlapról

Bernard Fresson, teljes születési nevén Bernard René Pierre Fresson (Reims, Marne megye, Franciaország, 1931. május 27. – Orsay, Essonne megye, 2002. október 20.) francia színész, 1955 és 2002 között több, mint 170 filmben szerepelt. Kétszer jelölték César-díjra.

Élete

[szerkesztés]

Származása, tanulóévei

[szerkesztés]

Reimsben született Paul Fresson helyi pék fiaként. Egy Annie nevű testvérhúga van. Nagyszülei is pékek és cukrászok voltak. A Fresson család pékműhelyei a Rue de Cernay és Rue Chanzya utcákban a 19. század Reims városának hagyományos, régi családi vállalkozásai közé tartoztak, melyek két világháborút éltek túl.[8]

Bernard Fresson elvégezte a versailles-i Sainte-Geneviève magángimnáziumot, jogi diplomát szerzett, és sikeresen elvégezte a párizsi Kereskedelmi főiskolát, a HEC-et.[9] Profi sportolói pályára készült, de azután mégis Tania Balachova(wd) párizsi drámai színészképző iskolájába iratkozott be.

Színészi pályája

[szerkesztés]
Luciano Emmer filmrendező, Marina Vlady és Magali Noël színésznők és Bernard Fresson (jobbra), a amszterdam-schipholi repülőtéren (1960. június)

Pályáját színpadon kezdte, Jean Vilar(wd) rendező keze alatt. Később Roger Planchon és Robert Hossein rendezők mellett Shakespeare-darabokban, majd kortárs szerzők (Paul Claudel) műveiben is játszott.

1959-ben, 28 évesen megkapta első jelentős filmes szerepét Alain Resnais-től: a Szerelmem, Hirosima című filmben egy német katonát alakított. További kisebb filmszerepek következtek, de filmszínészként igazából az 1960-as évek végén keltett figyelmet és szerzett elismertséget, ugyancsak Alain Resnais két újabb filmjében, az 1966-os A háborúnak végé-ben (La guerre est finie), Yves Montand, Ingrid Thulin és Jean Bouise mellett, azután az 1968-as Szeretlek, szeretlek-ben (Je t′aime, je t′aime), Claude Rich és Olga Georges-Picot társaságában. 1965-ben repülőtisztet alakított a Felettünk az ég című sci-fi kalandfilmben, 1967-ben kis szerepet kapott Luis Buñuel rendező A nap szépe című abszurd filmdrámájában.

Dolgozott Jean Renoir, Henri-Georges Clouzot, Roman Polański, Philippe Labro, Costa-Gavras, Claude Sautet, Nicole Garcia, Christophe Gans, Yves Boisset és Joël Séria rendezők filmjeiben. Philippe Léotard-ral és Gene Hackmannel együtt szerepelt John Frankenheimer amerikai rendező 1975-ös hollywoodi krimi-szuperprodukciójában, a Francia kapcsolat II.-ben, ahol Barthélémy rendőrnyomozó szerepét angol nyelven játszotta el.

A televízióban is sikerrel szerepelt. Útonállót játszott Michel Drach(wd) rendező 1966-os Les Compagnons de Jéhu c. kalandfilm-sorozatában, mely a francia direktórium idején játszódik, játszott az 1967-es Les Cinq Dernières Minutes krimisorozatban, tengerészkapitányt alakított az 1974-es Jo Gaillard kalandfilm-sorozatban. Pierre Cardinal(wd) rendező Émile Zola művéből készült 1967-es A mű (L’oeuvre) című tévéfilmjének főszereplője (Claude Lantier) volt, a magyar változatban Latinovits Zoltán szinkronhangjával.[10] A címszereplő Jean Jaurèst alakította Ange Casta(wd) rendező Jean Jaurès, vie et mort d’un socialiste című 1980-as életrajzi filmjében.

2002-ben forgatta utolsó televíziós szerepeit, mindkettőben valós történelmi szereplőt formált meg: a francia ellenállás kivégzett vezetőjéről, Jean Moulinről(wd) szóló életrajzi sorozatban (Jean Moulin, une affaire française), Fresson (az ugyancsak kivégzett) Charles Delestraint(wd) tábornok szerepét alakította a címszereplő Francis Huster(wd) mellett; majd Jean-Daniel Verhaeghe(wd) rendező La Bataille d’Hernani (Az Hernani csatája) című tévéfilmjében Fresson az idős Victor Hugót formálta meg.

Kétszer jelölték César-díjra, először 1984-es Főúr! (Garçon !), másodszor az 1999-es A Vendôme tér asszonya (Place Vendôme) című filmben nyújtott alakításáért. Szinkronszínészként is dolgozott, legismertebb ilyen munkájában Hartman kiképző őrmesternek (R. Lee Ermey-nek) kölcsönözte hangját Stanley Kubrick 1987-es Acéllövedék (Full Metal Jacket) című amerikai háborús drámájának francia nyelvű változatában.

Magánélete

[szerkesztés]
A Fresson család kriptája a reims-i Keleti temetőben, Bernard Fresson nevével

1956. október 30-án Frédérique Ruchaud-t vette feleségül. Két gyermekük született, Joséphine (*1956) és Frédéric (*1962).[11] Elváltak 1982. június 3-án. Második házasságát 1988. április 1-jén (vagy 1988. január 4-én)[11] kötötte Sophie Levrez-vel, aki Fresson haláláig, 2002-ig vele maradt.[12]

Hosszú és hullámzó viszonyban állt Annie Girardot-val. Erről a színésznő leánya, Guilia Salvatori(wd) színésznő számolt be édesanyjáról írt életrajzi könyvében.[13]

Fresson rákbetegség következtében hunyt el az Essonne megyei Orsay-ban, 2002. október 20-án, 71 éves korában. Testét a párizsi Père-Lachaise temető krematóriumában elhamvasztották, hamvait e temető emlékparcellájában szórták szét.[14] Reims-ben, a Fresson család kriptájának fedőlapjára a színészre emlékező feliratot vésték fel: „À la mémoire de Bernard Fresson, comédien, 1931-2002”.

Filmszerepei

[szerkesztés]
  • 1959: Szerelmem, Hirosima (Hiroshima mon amour); német katona, szerető
  • 1959: Dr. Cordelier végrendelete (Le testament du Docteur Cordelier); tévéfilm; névtelen szerep
  • 1961: L’amour des trois oranges; tévéfilm; Gennaro
  • 1961: Kantár a nyakon (La bride sur le cou); Serge, a fotós
  • 1962: A leghosszabb nap (The Longest Day); francia parancsnok
  • 1958–1963: La caméra explore le temps, tévésorozat; több szerepben
  • 1964: A vonat (The Train / Le train); német vasútmérnök
  • 1965: Felettünk az ég (Le ciel sur la tête); Laurent
  • 1965: A nagy buli (The Stöned Age); vonatvezető
  • 1966: A háborúnak vége (La guerre est finie); André Sarlat
  • 1966: Beaumarchais ou 60000 fusils; tévéfilm; Danton
  • 1966: Les compagnons de Jéhu, tévésorozat,; Odilon
  • 1966: Párizs ég? (Paris brûle-t-il?); francia ellenálló
  • 1966: Keresztül-kasul (Triple Cross); Raymond, ellenálló
  • 1967: Les cinq dernières minutes; tévésorozat; Denis Lefèvre
  • 1967: A nap szépe (Belle de jour); a ragyás
  • 1967: Jeudi on chantera comme dimanche; Jean
  • 1967: A mű (L’oeuvre); tévéfilm; Claude Lantier
  • 1968: L’écume des jours; Nicolas
  • 1968: Szeretlek, szeretlek (Je t’aime, je t’aime); Bernard Hannecart
  • 1968: Ég veled, barátom! (Adieu l’ami); Antoine Méloutis rendőr-felügyelő
  • 1969: Z, avagy egy politikai gyilkosság anatómiája (Z); Matt
  • 1969: L’Américain; Raymond
  • 1969: Les frères Karamazov; tévéfilm; Dimitri
  • 1970: Egy hekus halála (Un condé); Barnero rendőrfelügyelő
  • 1970: A hölgy az autóban szemüveggel és puskával (The Lady in the Car with Glasses and a Gun); Jean Yvain
  • 1971: Sátáni ötlet (Max et les ferrailleurs); Abel Maresco
  • 1971: Egy kis napsütés a hideg vízben (Un peu de soleil dans l’eau froide); Jean
  • 1972: Les feux de la chandeleur; Marc Champenois
  • 1972: Hárommilliárd lift nélkül (Trois milliards sans ascenseur); Julien
  • 1972: Nyomorultak (Les misérables); tévé-minisorozat; Javert felügyelő
  • 1973: Nem zörög a haraszt… (Il n’y a pas de fumée sans feu); Dr. Peyrac
  • 1974: Ursule et Grelu; Grelu
  • 1975: Jo Gaillard; tévésorozat; Jo Gaillard hajóskapitány
  • 1975: Francia kapcsolat II. (The French Connection II); Barthélémy
  • 1975: Santiago fölött esik az eső (Il pleut sur Santiago); miniszter
  • 1976: Programozott áldozatok (L’ordinateur des pompes funèbres); Delouette
  • 1976: A lakó (Le locataire); Scope
  • 1976: Fuss utánam, hogy elkapjalak (Cours après moi… que je t’attrape); vendég a kávéházban
  • 1977: Mindenkinek a maga keresztje (À chacun son enfer); Bernard Girard
  • 1977: Lidérces utazás (Les passagers); Fabio
  • 1979: Histoires insolites; tévésorozat; Jo Altman
  • 1979: L’accident; tévéfilm; Julien Avene
  • 1979: Hamlet; tévéfilm; Claudius király
  • 1980: Jogos önvédelem (Légitime défense); tévéfilm; André Berchereau
  • 1980: Tartuffe, a gazember (Tartuffe ou L’imposteur); tévéfilm; Orgon
  • 1980: Jean Jaurès: vie et mort d’un socialiste; tévéfilm; Jean Jaurès
  • 1980: Égi postások (L’aéropostale, courrier du ciel), tévé-minisorozat; Didier Daurat
  • 1981: Kisdarázs (Le guépiot); Claude Chénot, az apa
  • 1981: Intim percek (Madame Claude 2); Paul Barton
  • 1982: Spion, ébresztő (Espion, lève-toi); Henri Marchand
  • 1983: Los desastres de la guerra; tévé-minisorozat; Leopoldo Hugo tábornok
  • 1983: Főúr! (Garçon!); Francis
  • 1984: Série noire; tévésorozat; Jévard rendőrfelügyelő
  • 1984: I cani di Gerusalemme; tévésorozat; Ramondo
  • 1984: Yalta; tévéfilm; Winston Churchill
  • 1984: Jobb part, bal part (Rive droite, rive gauche); François-René Pervillard elnök
  • 1985: La dixième de Beethoven; tévéfilm; Ludwig Van Beethoven
  • 1986: L’ami Maupassant, tévésorozat; Bernardet
  • 1987: Édes hazugságok (Sweet Lies); Mr. Leguard
  • 1989: A forradalom nyara (L’été de la révolution); tévéfilm; Mirabeau gróf
  • 1990: Voyage of Terror: The Achille Lauro Affair; tévéfilm; Pierre
  • 1991: Nyolc év a pokolban (Le dénommé – Oublie que tu es un homme); a pártfogó
  • 1991: Dingo; Jacques Boulain
  • 1992: Az ifjú Indiana Jones kalandjai (The Young Indiana Jones Chronicles); tévésorozat; Joffre marsall
  • 1993: Germinal; Victor Deneulin
  • 1994: La règle de l’homme; tévéfilm; Mehmet pasa
  • 1995: Szeretlek, Véronique! (Ils n’ont pas 20 ans), tévéfilm; Jock - főszerep
  • 1995: A csók árnyéka (L’ombra abitata); tévéfilm; Jean - főszerep
  • 1996: Az én pasim (Mon homme); személyzeti főnök
  • 1998: A Vendôme tér asszonya (Place Vendôme); Vincent Malivert
  • 2000: Hatodik (Six-Pack); Paul Benetti
  • 2000: Az ellopott gyermek (Sans Famille); tévésorozat; Padrone Garofoli
  • 2001: Farkasok szövetsége (Le pacte des loups); Mercier
  • 2001: La beauté sur la terre; tévéfilm; Rougier
  • 2001: Une soupe aux herbes sauvages; tévésorozat; Onde de Guillestre nagybácsi
  • 2002: La bataille d’Hernani; tévéfilm; az idős Victor Hugo
  • 2002: L’adversaire; Christine apja
  • 2003: Jean Moulin, une affaire française; tévésorozat; Charles Delestraint tábornok

Elismerései, díjai

[szerkesztés]
Díjai
  • 1974: a francia színikritikusok szövetségének díja (Prix du Syndicat de la critique): a legjobb színpadi színésznek, a Butley c. darabban, a Gaîté-Montparnasse Színházban.
Jelölései
Kitüntetései

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  2. ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ a b GeneaStar
  6. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 31.)
  7. ↑ PREX9411369D
  8. ↑ Portrait : rencontre avec la famille rémoise Fresson (francia nyelven). France 3 Grand Est, 2015. június 15. [2023. május 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. május 12.)
  9. ↑ (1971. március 20.) „Portrait-interview de Patrick Lefort” (francia nyelven). Télé 7 Jours 1971 (No. 569), 23. o. 
  10. ↑ A mű (L’oeuvre), 1. szinkron, 1972. az Internetes Szinkron Adatbázisban (magyarul)
  11. ↑ a b Who’s Who in France. Dictionnaire biographique (francia nyelven). Éditions Jacques Lafitte (1992) .
  12. ↑ Bernard Fresson Biography (angol nyelven). IMDb.com/bio. (Hozzáférés: 2023. május 20.)
  13. ↑ Giulia Salvatori, Jean-Michel Caradec’h. Annie Girardot : la Mémoire de ma mère, BNF 41025058, Párizs: Éditions Michel Lafon, 163, 257. o. (2007). ISBN 978-2-7499-0647-8 
  14. ↑ Le cimetière du Père-Lachaise : chroniques des années 2000 (francia nyelven). landrucimetieres.fr

További információ

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Bernard_Fresson&oldid=26974936”