Esztergályos Ferenc
| Esztergályos Ferenc | |
| Született | 1927. március 4. Szeged |
| Elhunyt | 2002. július 31. (75 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége |
|
| Iskolái | MSZMP Politikai Főiskola (–1971) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Esztergályos Ferenc (Szeged, 1927. március 4. – Budapest, 2002. július 31.[1]) magyar diplomata, nagykövet, külügyminiszter-helyettes.
Pályafutása
[szerkesztés]Tisztviselőcsaládban született, 1945-ben érettségizett, ezt követően belépett a Magyar Kommunista Pártba, ahol a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség szervezőtitkára lett. 1947-től a rendőrség Államvédelmi Osztályánál (ÁVO) dolgozott, majd 1950-től 1952-ig az ÁVH Hírszerzési Főosztályának vezetői tisztét töltötte be. 1952-56 között a Magyarok Világszövetsége főtitkár-helyettese volt.[2]
1957-60-ig Magyarország bécsi nagykövetsége beosztott diplomatájaként a hazatelepítési bizottság vezetője,[1] feladata az 1956-ban disszidált, de külföldön megkapaszkodni nem tudó, politikailag vállalható magyarok hivatalos visszatelepítésének megszervezése volt.[3] 1960-63 között a Külügyminisztérium II. osztályának vezetőhelyetteseként dolgozott, majd 1963. június 14-től Magyarország stockholmi nagykövetsége vezetője lett kezdetben követi, majd 1964. március 11-től nagyköveti rangban 1969. augusztus 4-ig. Akkreditálva volt Izlandon 1963-69-ig, és 1963-tól Norvégiában az oslói nagykövetség 1967-es megnyitásáig. Hazatértét követően 1969-ben a minisztérium skandináv államokkal foglalkozó VI. Területi Osztályának vezetőjének nevezték ki.
1973-ban a vietnámi háború Nemzetközi Ellenőrző és Felügyelő Bizottságának magyar delegációját vezette, ekként a nemzetközi bizottság elnöki tisztét is betöltötte egy rövid ideig. Visszatérése után ismét elfoglalta osztályvezetői pozícióját 1975-ig, amikor április 8-án kinevezték a washingtoni nagykövetség élére.[1] Személyiségét utólag Carl W. Schmidt amerikai diplomata – aki 1988-ban az amerikai külügyminisztérium nemzetközi kereskedelmi, majd kelet-európai osztályát vezette – úgy értékelte, hogy Esztergályos következetesen képviselte a magyar érdekeket, jól ismerte és értette Washingtont, hitele volt az ottani politikai körökben.[4] 1981. szeptember 2-ig volt amerikai nagykövet, majd a külügyminisztériumban főosztályvezetőként dolgozott,[1] ahonnan 1983. augusztus 11-én[5] külügyminiszter-helyettesnek nevezték ki. E tisztében Házi Vencelt és Szarka Károlyt váltotta.[6]
1986. április 30-án mentették fel külügyminiszter-helyettesi pozíciójából (utóda Kovács László lett).[7] 1986. május 8-tól Magyarország New York-i ENSZ-képviseletének a vezetője volt nagyköveti rangban a rendszerváltozásig: 1990. április 4-én megbízatását – érdemei elismerése mellett – visszavonták, az év végén nyugállományba vonult.
Búcsúztatására 2002. augusztus 14-én az Új köztemető szóróparcellájában került sor.[8]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d Baráth Magdolna – Gecsényi Lajos: Főkonzulok, követek és nagykövetek: 1945–1990. Budapest: MTA BTK Történettudományi Intézet. 2015. 161. o. arch Hozzáférés: 2019. június 7.
- ↑ Martonyi János (szerkbiz. eln.): Diplomáciai lexikon. Budapest: Éghajlat Kiadó. 2018. 689. o.
- ↑ MÚLTUNK. Népszava, CXLIV. évf. 25. sz. (2017. január 30.) 6. o. (fizetős hozzáférés)
- ↑ Ereklyék alku nélkül: Nem a kormány, a nép kapta • Kaland a palásttal. Vasárnapi Hírek, IX. évf. 19. sz. (1993. május 9.) 2. o. (fizetős hozzáférés)
- ↑ Minisztertanácsi határozatok. Magyar Közlöny, 35. sz. (1983. augusztus 11.) 572. o., ugyanakkor a Diplomáciai Lexikon 1984. január 1-jét ír a kinevezés dátumára: Martonyi János (szerkbiz. eln.): Diplomáciai lexikon. Budapest: Éghajlat Kiadó. 2018. 689. o.
- ↑ Közélet-diplomácia. Magyar Hírlap, XVI. évf. 189. sz. (1983. augusztus 11.) 4. o.
- ↑ Felmentés és kinevezés. Magyar Nemzet, XLIX. évf. 105. sz. (1986. május 6.) 3. o.
- ↑ Halálozás. Népszabadság, LX. évf. 185. sz. (2002. augusztus 9.) 16. o.
