Ugrás a tartalomhoz

Hidridion

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hidridion
Szabályos név hidrid[1]
Kémiai azonosítók
CAS-szám 12184-88-2
PubChem 166653
ChemSpider 145831
ChEBI 29239
SMILES
[H-]
InChIKey KLGZELKXQMTEMM-UHFFFAOYSA-N
Gmelin 14911
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet H
Moláris tömeg 1,00794 g mol−1
Termokémia
Standard moláris
entrópia
So298
108,96 J K−1 mol−1
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A hidridion (más néven hidrid vagy hidrogénanion) a hidrogén negatív ionja, jele H. A hidridion fontos alkotórésze a csillagok, például a Nap légkörének.

Felfedezése

[szerkesztés]

A hidridion a domináns fotonelnyelő anyag a csillagközi térben. A 0,75–4,0 eV energiájú fotonokat nyeli el, ami az infravöröstől a spektrum látható részébe nyúlik.[2][3] Előfordul a Föld ionoszférájában is.[2]

Létét elsőként elméleti úton bizonyította Hans Bethe 1929-ben.[4] A H szokatlan tulajdonsága, hogy szabad állapotban nem rendelkezik kötött gerjesztett állapottal, ezt véglegesen 1977-ben bizonyították be,[5] és részecskegyorsítókban kísérletileg is vizsgálták.[6]

A kémiában a hidridanion −1-es oxidációs számú hidrogén. A hidridekben formálisan hidrogénanion található, azonban ezek többsége valójában eléggé kovalens vegyület. Ilyen például a borohidrid (BH4).

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Hydride - PubChem Public Chemical Database. The PubChem Project. National Center for Biotechnology Information
  2. a b Rau, A. R. P. (1996. december 1.). „The negative ion of hydrogen”. Journal of Astrophysics and Astronomy 17 (3), 113–145. o. DOI:https://doi.org/10.1007/BF02702300. 
  3. szerk.: Srinivasan, G.: Chapter 5, From white dwarfs to black holes : the legacy of S. Chandrasekhar. Chicago: University of Chicago Press (1999. december 7.). ISBN 0-226-76996-8 
  4. Bethe, H. (1929). „Berechnung der Elektronenaffinität des Wasserstoffs”. Z. Phys. 57, 815. o. DOI:10.1007/BF01340659. 
  5. Hill, R. N. (1977). „Proof that the H Ion Has Only One Bound State”. Phys. Rev. Lett. 38, 643. o. DOI:10.1103/PhysRevLett.38.643. 
  6. Bryant, H. C. (1977). „Observation of Resonances near 11 eV in the Photodetachment Cross Section of the H Ion”. Phys. Rev. Lett. 38, 228. o. DOI:10.1103/PhysRevLett.38.228. 

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Hydrogen anion című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.