Korai buddhizmus
A korai buddhizmus kifejezés két egymástól különálló időszakra vonatkozhat, amelyeket két szócikk tárgyal:
- Elő-szektariánus buddhizmus - Gautama Buddha tanításaira és a korabeli szangha közösségi szerveződéseire utal.
- Korai buddhista iskolák - azok az iskolák, amelyekre az elő-szektariánus buddhizmus feloszlott (a vinaja szempontjából formális egyházszakadásról beszélhetünk).
Időtartama
[szerkesztés]Az elő-szektariánus buddhizmus időszaka Gautama Buddha halála után mintegy 150 évig tartott. A buddhista közösségekben történő szakadások egybeesnek az egyes iskolák által bevezetett Abhidhamma szövegek bevezetésével. Az iskolák eltérő módon értelmezték ezeket a szövegeket és az egymás közötti viták javarészt ebből alakultak ki. A tanok értelmezési különbségeiből fakadó szétválások után is voltak nézeteltérések a vinaját illetően, amely magába foglalta a buddhista közösségek, illetve a szerzetesrendek magaviseletének szabályait.[1] Az elő-szektariánus buddhizmusban, egy laza vázat leszámítva, még nem léteztek Abhidhamma szövegek és egyes iskolák a későbbiekben sem fejlesztettek ki Abhidhamma irodalmat.
Szektariánus fejlesztések
[szerkesztés]Eredeti szövegek továbbfejlesztése
[szerkesztés]Miután a szangha felbomlott a korai buddhista iskolákra és a mahájánára, számos - az adott kor számára fontos - új tan, írás és gyakorlat jelent meg, amelyeket a szerzetesek hozták létre.[2] Az elő-szektariánus buddhizmus időszakában ezek a későbbi tankiegészítések még nem léteztek és nem képezték a buddhista gyakorlatok és tanítások részét.
A későbbi iskolák közötti viták ezek miatt az újonnan bevezetett tanok, gyakorlatok és elképzelések miatt keletkeztek. A szerzetesek az érveiket régebbi szövegekre alapozták, mint a Szutta-pitaka vagy a Vinaja-pitaka). A szekták közötti viaskodás alapja leggyakrabban az Abhidhamma és a Mahájána tanítások voltak.
Új szövegek
[szerkesztés]Egyes tudós szerint a túlzott betűrend szerinti fordítások és értelmezések okozták a korai tanok megváltozását. Túl nagy figyelmet szenteltek a szavak megválogatására és kevesebbet a beszélő szándékára, amely valójában a szöveg lényege volt.
A következő buddhista szövegek még nem vagy csak igen kezdetleges formában léteztek ebben az időszakban:
Abhidhamma
[szerkesztés]A kánon egyik fő részének, az Abhidhamma-pitakának kacifántos története van. A mahászánghika néhány más iskolával együtt nem fogadta el az Abhidhamma-pitakát a kánon részeként[3][4] Egy másik iskola az Abhidhammát a Khuddaka-nikáján belül helyezte el.[3] Ráadásul az Abhidhamma páli változata kizárólag théraváda gyűjteménynek számít, amely kevés hasonlóságot mutat az egyéb buddhista iskolák által elfogadott Abhidhammával.[5] A korai iskolák különböző Abhidhamma filozófiái nem jutottak dűlőre az Abhidhammát illetően,[6] ezért ebben a korban a buddhizmust a megosztottság jellemezte.[6] A páli kánon legkorábbi szövegei (a Szutta-nipáta és a Dzsátakák egy része) a Szutta-pitaka első négy (korai) nikájával együtt nem tesz említést az Abhidhamma-pitákáról.[7] Az Abhidhammát nem említi a közvetlenül a Buddha halála után tartott első buddhista zsinat sem. A tanácskozásról készült beszámoló viszont megemlíti a vinaját és a Szutta-pitaka nikájákat.[8][9]
Annak ellenére, hogy az Abhidhamma-pitakát a Szutta-pitaka korábbi tanításaihoz szánták kiegészítőnek, hamarosan egy új szerzetesi tudósközösség életének a központi részévé vált.[10] A különböző Abhidhamma műveket Buddha halála után 200 évvel kezdték megírni[11]
A théraváda hagyományban úgy tartják, hogy az Abhidhammát Buddha elhunyt édesanyjának tanította, aki a Tavatimsza mennyországban született újra. Egyes tudósok ezt elutasítják azzal, hogy az Abhidhamma iromadomnak csupán kis része létezett korai formában.[12]
A Khuddaka-nikája részei
[szerkesztés]A Khuddaka-nikája részei két történelmi szakaszra bonthatók. A korai szövegek a második buddhista tanácskozás előtt keletkeztek (kevesebb mint 100 évvel Buddha parinirvánája után), a későbbi szövegek a második tanácskozás után, tehát a Szutta-pitakához később lettek hozzáadva. A dzsátakák eredeti versei a kánon legkorábbi szövegei közé tartoznak,[7] viszont a benne lévő mesék (jóval híresebbek) csupán később hozzáadott magyarázó jellegű szövegek.
A későbbi szövegek közé sorolható írások:
- Khuddakapatha
- Vimanavatthu
- Petavatthu
- Niddesza
- Patisambhidá-magga
- Apadána
- Buddhavamsza
- Csarijá-pitaka
valamint a burmai kánon részét képező 3 könyv:
Parivara
[szerkesztés]A Parivára, a Vinaja-pitaka utolsó könyvét csak később adták a vinajához.[13]
Egyéb későbbi szöveg
[szerkesztés]- az összes mahájána szútra.[14]
- a théraváda és a korai buddhista iskolák összes magyarázószövege.
Később bevezetett nézetek
[szerkesztés]Néhány buddhista nézet nem létezett a elő-szektariánus buddhizmusban.
- a páramiták építésének elképzelése: a páramitákat említő théraváda és mahájána szövegek is későbbi koncepciók.
- a bodhiszattvafogadalom elképzelése: csak a mahájána szútrákban létezik.
Idővonal
[szerkesztés]|
Idővonal: Buddhista hagyományok fejlődése és terjedése (i.e. 450 körül – i.sz. 1300 körül) | |||||||||||||||||||||
| i. e. 450[15] | i.e. 250 | 100 | 500 | 700 | 800 | 1200[16] | |||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||
|
|
|
|
|||||||||||||||||||
| Korai buddhista iskolák | Mahájána | Vadzsrajána | |||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||||
|
|
|
||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||
|
|
|
|
||||||||||||||||||
| Théraváda buddhizmus | |||||||||||||||||||||
|
|
|
|||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||||
| Kadam | |||||||||||||||||||||
| Kagyü |
|
||||||||||||||||||||
| Dagpo | |||||||||||||||||||||
| Szakja | |||||||||||||||||||||
| Dzsonang | |||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||
|
Korai buddhista iskolák |
|||||||||||||||||||||
| Csan |
| ||||||||||||||||||||
| Thiền, Szon | |||||||||||||||||||||
| Zen | |||||||||||||||||||||
| Tientaj |
| ||||||||||||||||||||
| Tendai |
| ||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||
| i.e. 450 | i.e. 250 | 100 | 500 | 700 | 800 | 1200 | |||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Harvey,Introduction to Buddhism, Cambridge University Press, 1990, page 74
- ↑ [MacMillan Encyclopedia of Buddhism, 2004, 501. oldal]
- ↑ a b "Abhidhamma-pitaka". Encyclopædia Britannica. Ultimate Reference Suite. Chicago: Encyclopædia Britannica, 2008.
- ↑ Buddhist Sects in India, Nalinaksha Dutt, 1978, page 58
- ↑ "Buddhism." Encyclopædia Britannica. Ultimate Reference Suite. Chicago: Encyclopædia Britannica, 2008.
- ↑ a b Kanai Lal Hazra, Pali Language and Literature - A Systematic Survey and Historical Survey, 1994, Vol. 1, page 415
- ↑ a b Kanai Lal Hazra, Pali Language and Literature - A Systematic Survey and Historical Survey, 1994, Vol. 1, page 412
- ↑ I.B. Horner, Book of the Discipline, Volume 5, page 398
- ↑ The Mahisasaka Account of the First Council mentions the four agamas here. see http://santifm1.0.googlepages.com/thefirstcouncil(mahisasakaversion)[halott link]
- ↑ MacMillan Encyclopedia of Buddhism, 2004, 1. oldal
- ↑ [MacMillan Encyclopedia of Buddhism, 2004, 2. oldal]
- ↑ [MacMillan Encyclopedia of Buddhism, 2004, 4. oldal]
- ↑ This work (the Parivara) is in fact a very much later composition, and probably the work of a Ceylonese Thera. from: Book of the Discipline, volume VI, page ix (translators' introduction)
- ↑ [Macmillan Encyclopedia of Buddhism, 2004, 493. oldal]
- ↑ Cousins, L.S. (1996); Buswell (2003), Vol. I, p. 82; and, Keown & Prebish (2004), p. 107. See also, Gombrich (1988/2002), p. 32: “…[T]he best we can say is that [the Buddha] was probably Enlightened between 550 and 450, more likely later rather than earlier."
- ↑ Williams (2000, pp. 6-7) writes: "As a matter of fact Buddhism in mainland India itself had all but ceased to exist by the thirteenth century CE, although by that time it had spread to Tibet, China, Japan, and Southeast Asia." Embree et al. (1958/1988), "Chronology," p. xxix: "c. 1000-1200: Buddhism disappears as [an] organized religious force in India." See also, Robinson & Johnson (1970/1982), pp. 100-1, 108 Fig. 1; and, Harvey (1990/2007), pp. 139-40.
Források
[szerkesztés]- Buswell, Jr., Robert E. (ed.) (2003). Encyclopedia of Buddhism (MacMillan). ISBN 0-02-865718-7.
- Cousins, L.S. (1996). "The Dating of the Historical Buddha: A Review Article" - Journal of the Royal Asiatic Society, Series 3, 6.1 (1996): 57-63. - http://indology.info/papers/cousins/ Archiválva 2011. február 26-i dátummal a Wayback Machine-ben.
- Ainslie Embree (ed.), Stephen N. Hay (ed.), Wm. Theodore de Bary (ed.), A.L. Bashram, R.N. Dandekar, Peter Hardy, J.B. Harrison, V. Raghavan, Royal Weiler, and Andrew Yarrow (1958; 2. kiadás 1988). Sources of Indian Tradition: From the Beginning to 1800 (1. kötet). NY: Columbia U. Press. ISBN 0-231-06651-1.
- Gombrich, Richard F. (1988; 6. újranyomat, 2002). Theravāda Buddhism: A Social History from Ancient Benares to Modern Colombo (London: Routledge). ISBN 0-415-07585-8.
- Harvey, Peter (1990; 15. újranyomat, 2007). An Introduction to Buddhism: Teachings, History and Practices (Cambridge: Cambridge University Press). ISBN 0-521-31333-3.
- Keown, Damien and Charles S Prebish (eds.) (2004). Encyclopedia of Buddhism (London: Routledge). ISBN 978-0-415-31414-5.
- Robinson, Richard H. and Willard L. Johnson (1970; 3. kiadás, 1982). The Buddhist Religion: A Historical Introduction (Belmont, CA: Wadsworth Publishing). ISBN 0-534-01027-X.
- Williams, Paul with Anthony Tribe (2000). Buddhist Thought (London: Routledge). ISBN 0-415-20701-0. - https://books.google.com/books?id=v0Rpvycf1t0C.
- Sects & Sectarianism: The Origins of Buddhist Schools, Santi Forest Monastery, 2006[halott link] - Bhikkhu Szudzsato
