Mindignyíló begónia

Mindignyíló begónia
Rendszertani besorolás
Ország:	Növények (Plantae);
Törzs:	Zárvatermők (Magnoliophyta);
Csoport:	Valódi kétszikűek (Eudicots);
Csoport:	Core eudicots;
Csoport:	Superrosidae;
Csoport:	Rosidae;
Csoport:	Eurosids I;
Rend:	Tökvirágúak (Cucurbitales);
Család:	Begóniafélék (Begoniaceae);
Nemzetség:	Begónia (Begonia); L.
Faj:	B. x semperflorens-cultorum;
Tudományos név
	Begonia × semperflorens-cultorum; hort.
Szinonimák
	Begonia semperflorens;
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Mindignyíló begónia témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Mindignyíló begónia témájú médiaállományokat és Mindignyíló begónia témájú kategóriát.

A mindignyíló begónia vagy kerti begónia (Begonia × semperflorens-cultorum) a begóniafélék családjába tartozó Begonia cucullata és a Begonia schmidtiana fajok kertészeti hibridje (B. cucullata × B. schmidtiana).

Mindenütt elterjedt, a legkedveltebb virágágyi növények egyike. Tágtűrésű fajta, az erős napot és a félárnyékot is egyaránt jól tűrő egynyári növény. Óvatosságra ad okot, hogy a növény minden része erősen mérgező, így távol kell tartani tőle különösen a kisgyermekeket.

Előfordulása

Kultúrnövényként szinte már az egész világon fellelhető a virágoskertek díszeként. Eredetileg trópusi és szubtrópusi éghajlatú területek, őserdők jellemző növénye. Őshazája Afrika, Dél-Amerika és Ázsia.

Megjelenése

Rendkívül változatos megjelenésű, apró termetű (magassága 25–35 cm, szélessége 20 cm) lágy szárú növény. Zöld, illetve bordós színezetű, egyszerű, húsos levelei, lehetnek kerekdedek, vese alakúak, vagy aszimmetrikusak. Hosszú, húsos levélnyéllel rendelkezik, élrefutó, szárnyas erezettel. Levelei szórtan találhatók a növényen. Virága sokféle színezetben látható, piros, fehér, rózsaszín, stb, de mostanában már kedveltek a szegélyezett virágok is.

Szaporodása

A növényt általában rovarok porozzák be, a megtermékenyülést követően toktermést fejleszt. 1 grammnyi magban kb 40.000 szem található, magjai a téglaporhoz hasonlíthatóak. Viszonylag lassú tenyészidejű, a kertészetekben már decemberben megkezdik a magok elvetését, hogy májusra kifejlett növénnyé fejlődjön.

További információk

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap