Régi magyar irodalom
A régi magyar irodalom a nyelvújítás és a testőrírók mozgalma előtti magyarországi irodalmat – a honfoglaló magyarság szájhagyomány útján terjedő irodalmát, a középkori Magyarország, a reneszánsz, a reformáció és a barokk kor irodalmát – jelöli, a régi magyar festészet analógiájára. Régi magyar irodalom név alatt oktatják ezeknek a koroknak az irodalmát a felsőoktatásban (előadásban és szemináriumban egyaránt; utánuk a klasszikus, majd a modern magyar irodalom következik).[1] Részletesen az alábbi lapokat lásd:
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Pl.: ELTE Archiválva 2008. augusztus 18-i dátummal a Wayback Machine-ben, SZTE Archiválva 2007. október 12-i dátummal a Wayback Machine-ben, [https://web.archive.org/web/20130412200155/http://linguistics.elte.hu/documents/BAinfo.pdf#93;
Források
[szerkesztés]- A magyar irodalom története I, II köt., szerk. SŐTÉR István, Bp., Akadémiai Kiadó, 1964.
- A magyar irodalom történetei I köt., szerk SZEGEDY-MASZÁK Mihály, Bp., 2007.
