Ramocse templom
| Ramocse templom | |
 | |
| A Ramocse templom ར་མོ་ཆེ་དགོན་པ་ | |
| Település | Lhásza, Tibet |
| Ország |  Kína |
| Vallás | buddhizmus |
| Irányzat | Gelugpa |
| Építési adatok | |
| Típus | kolostor |
| Stílus | han-tibeti |
| Építés kezdete | 7. század |
| Építés befejezése | 650 |
| Rekonstrukciók évei | 1474, 1986 (három emelet) |
| Elhelyezkedése | |
 Ramocse templom
Pozíció Kína térképén
| |
 é. sz. 29° 39′ 31″, k. h. 91° 07′ 49″29.658611°N 91.130278°EKoordináták: é. sz. 29° 39′ 31″, k. h. 91° 07′ 49″29.658611°N 91.130278°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ramocse templom témájú médiaállományokat. | |
| A sorozat témája Tibeti buddhizmus |
|---|
 |
|
Gyakorlatok és szintek
|
|
Történelem és áttekintés
|
A Ramocse templom (tibeti: ར་མོ་ཆེ་དགོན་པ་, wylie: Ra-mo-che Dgon-pa, kínai: 小昭寺, pinjin: Hsziao-csao szi) buddhista kolostor, amelyet a Dzsokhang templom után Lhásza egyik legfontosabb templomának tartanak. A tibeti főváros északnyugati részén található építmény a Potala palotától keletre, a Dzsokhangtól északra fekszik[1] egy 4000m²-es területen.
Története
[szerkesztés]A Ramocse templomot a Dzsokhang testvértemplomának tekintik, körülbelül azonos időben is épültek. A hagyományos elbeszélések szerint azért építették a Ramcse templomot, hogy oda helyezzék el az emberek által dicsőített Dzsovo rinpocse szobrot, amelyet fa szekéren szállítottak Lhászába Lhagang városon keresztül, amikor Vencseng hercegnő, a király királya Lhászába érkezett. A Dzsokhanggal ellentétben a Ramocse épületét legelőször kínai stílusban építették. Mangszong Mangcen uralkodásának idején (649-676), tartva attól, hogy esetleg a kínai Tang megszállja Tibetet, Vencseng hercegnő elrejtette állítólag a Dzsovo rinpocse szobrot a Dzsokhang egyik titkos kamrájába. Csincseng hercegnő valamikor 710 után áthelyeztette a szobrot a Dzsokhang fő kápolnájába. A Ramocse templomba Dzsovo Mikjo dordzse kisebb méretű bronzszobra került, amelyet egy Visvakarman nevű kézműves készített. Bhrikuti, a Nepálból származó királyné hozta Lhászába ezt a szobrot.
A templomot többször érték károk. A mongol megszállás idején kifosztották, majd az eredeti templomot tűz pusztította el. A jelenlegi épületet 1474-ben építették, és röviddel ezután a Gyuto kolostor, vagy más néven a Lhászai Felsőbb Tantrikus Főiskola gyülekező termeként szolgált.[2][3] A 20. század közepén a kulturális forradalom vörös gárdistái szörnyű károkat okoztak a szoborban.[2][4]
Elpusztítása és helyreállítása
[szerkesztés]A templomot az 1960-as években teljesen kifosztották és a bronz szobor is eltűnt. 1983-ban a szobor alsó felét állítólag megtalálták egy lhászai szemétlerakóban, a felső részét pedig Pekingben lelték meg.[5] 1986-ban a darabokat sikerült összeállítani és visszaszállítani a Ramocse templomba,[1] a sérülések nyomai azonban még 1993-ban is látszódtak.
Az 1986-ban végzett nagymértékű felújítási munkálatoknak köszönhetően a főépület újra három szintessé bővült. Az első emeleten van egy átrium, egy tekercseket bemutató terem és egy Buddha palota kanyargós folyosókkal. A második szint a helyi szerzeteseké, de van itt egy Buddha-szobor is. A harmadik emeleten található az a szoba és kápolna, amelyet egykoron a dalai láma részére tartottak fenn.[6]
A főépületbe való belépéskor látható a tíz hatalmas, fodros oszlop, amelyek a máig fennmaradt tibeti ereklyéket tartják, mint például lótusz virágokat, felhőket, ékszereket és bizonyos tibeti írásjeleket. A templom han stílusú aranycsúcsa Lhásza minden részéből látszik. A templom a han és a tibeti építészeti stílus érdekes ötvöződése.
Az épület ma népszerű turistalátványosságnak számít, a Tibeti Autonóm Terület egyik jelentős kulturális öröksége.
Galéria
[szerkesztés]-
A Ramocse templom kapuja -
A templomban lévő Dzsovo Mikjoe dordzse szobor -
A Ramocse templom bejárata
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Dowman, Keith. 1988. The Power-Places of Central Tibet: The Pilgrim's Guide, p. 59. Routledge & Kegan Paul. London. ISBN 0-7102-1370-0 (ppk).
- ↑ a b Tibet (6th edition), p. 104. (2005) Bradley Mayhew and Michael Kohn. Lonely Planet. ISBN 1-74059-523-8.
- ↑ Dorje (1999), pp. 92-93.
- ↑ Dorje (1999), p. 92.
- ↑ Tsering Gonkatsang and Michael Willis, "The Ra Mo Che Temple, Lhasa, and the Image of Mi bsKyod rDo rJe: The Narrative of Ri ‘Bur sPrul sKu," Journal of the Royal Asiatic Society, 19.1 (2009), pp 41-57 for an account of the recovery and restoration. Available online from Cambridge Journals online: http://journals.cambridge.org/action/displayIssue?jid=JRA&volumeId=19&seriesId=3&issueId=01 Archiválva 2016. április 8-i dátummal a Wayback Machine-ben.
- ↑ Dorje (1999), p. 93.
Források
[szerkesztés]- Dorje, Gyume (1999). Footprint Tibet Handbook with Bhutan. Footprint Handbooks, Bath, England. ISBN 0-8442-2190-2.
További információk
[szerkesztés]
