Isten hozott nálam. Ha nincs szerencséd, épp magam alatt vagyok. Ha szerencséd van, csak hasznavehetetlen. Szívem-lelkem piros-fehér-zöld és Veszprém formájú, és civilizálatlanul esek mindenki torkának, aki bármi rosszat mer szólni a városomról.
Nincsenek önálló gondolataim, mindegyiket meg lehet találni még valahol. Ezeket is.
A nevemet egy Seán Deibler által feldolgozott népdal, a Bring Me a Rose in the Wintertime után vettem fel. A polgári életben az Anni (a barátaimnak a Zanni) névre mindig hallgatok, másra csak esetleg. Monnyuk a hallgatás enyhe túlzás, inkább írj levelet (vagy SMS-t, néhány WikiLakó fel van hatalmazva, hogy kiadja a mobilszámomat a saját feltételei szerint), az irományt általában nem értem félre, bármekkora is legyen a háttérzaj. Nagyothalló vagyok (szerzett, a beszédemen nem lehet észrevenni), 2008. óta hallókészüléket hordok/viselek/használok. Vannak siket barátaim, ezért 2017. szeptemberében ismerkedni kezdtem a magyar jelnyelvvel.
Mélységesen önérzetes vagyok, és a végletekig hiú. Meg tökéletesen ismerem magamat, és főleg igen szerény (csak ezt hiába keresem évtizedek óta, nem találom, alaposan elrejtettem, hogy meglegyen, így aztán akkora az arcom, hogy nem fér el egy képen sem.). Túl sokat beszélek. Is.
Hiperérzékeny római katolikus vagyok. Civilizálatlanul ugrom, ha úgy érzem, hogy bárki is rátámad a vallásomra, és nem szoktam elfogulatlanul állást foglalni. Nem vagyok kellően jártas a vallásom irodalmában, sem a szenteket nem ismerem annyira, mint szeretném, bár rajta vagyok. Szívből örülök, amikor új szentté, boldoggá avatásról értesülök, legyen bárhol a világban, ezen felül büszke is, amikor „mienk” az illető.
Ha hülyeséget csinálok, csak segítséget kérek, semmi mást. Köszönöm. A sürgetéssel csak kizökkenteni és elriasztani lehet akkor is, ha nem hozom szóba.
Békesség Veletek!
.svg){kind=icon}
.svg){kind=small}
