Törpecickány

Törpecickány
	Törpecickány egy ember kezében
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
	Magyarországon védett; Természetvédelmi érték: 25 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Osztály:	Emlősök (Mammalia);
Alosztály:	Elevenszülő emlősök (Theria);
Csoport:	Eutheria;
Alosztályág:	Méhlepényesek (Placentalia);
Öregrend:	Laurasiatheria;
Rend:	Eulipotyphla;
Család:	Cickányfélék (Soricidae);
Alcsalád:	Vörösfogú cickányok (Soricinae);
Nemzetség:	Soricini;
Nem:	Sorex; Linnaeus, 1758
Alnem:	Sorex;
Faj:	S. minutus;
Tudományos név
	Sorex minutus; Linnaeus, 1766
Szinonimák
Szinonimák
	Sorex becki Lehmann, 1963; Sorex canaliculatus Ljungh, 1806; Sorex carpetanus Rey, 1971; Sorex exiguus Brink, 1952; Sorex exilis Gmelin, 1788; Sorex gymnurus Chaworth-Musters, 1932; Sorex heptapotamicus Stroganov, 1956; Sorex hibernicus Jenys, 1838; Sorex insulaebellae Heim de Balsac, 1940; Sorex kastchenkoi Johansen, 1923; Sorex lucanius Miller, 1909; Sorex melanderi Ognev, 1928; Sorex minimus Geoffroy, 1811; Sorex pumilio Wagler, 1832; Sorex pumilus Nilsson, 1844; Sorex pygmaeus Laxmann, 1769; Sorex rusticus Jenys, 1838;
Elterjedés
	Elterjedési területe
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Törpecickány témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Törpecickány témájú médiaállományokat és Törpecickány témájú kategóriát.

A törpecickány (Sorex minutus) az emlősök (Mammalia) osztályának Eulipotyphla rendjébe, ezen belül a cickányfélék (Soricidae) családjába és a vörösfogú cickányok (Soricinae) alcsaládjába tartozó faj.

Előfordulása

Eurázsiában honos az Ibériai-félszigettől egészen a Bajkál-tóig. Európában a Brit-szigetektől egészen az Urálig általánosan megtalálható, elterjedésének határa északon átlépi a sarkkört. A Mediterráneumban inkább csak a hegyekben élnek szórványos, elszigetelt állományai. A Földközi-tenger szigeteiről hiányzik. Magyarországon országszerte megtalálható, gyakori cickányfaj.

Megjelenése

A törpecickány testhossza 4,3-6,4 centiméter, farokhossza 3,1-4,6 centiméter, magassága 0,9 - 1,2 centiméter, testtömege 2,5-7,5 gramm. Nagyon hasonlít az erdei cickányhoz, de egészében véve kisebb, világosabb és színezete gyakran szürkés; sosem háromszínű; farka általában hosszabb, és sűrűbb szőrzet borítja.

Életmódja

A törpecickány leginkább a nedvesebb, üde rétek, sásosok lakója. Megtalálható lombos és vegyes erdőkben is, de a zárt erdőket kerüli, mert feltétlenül szüksége van a rejtekhelyet és hűvös-párás mikroklímát biztosító sűrű aljnövényzetre. Télen emberi települések közelébe húzódhat. Téli álmot nem alszik. Angliai vizsgálatok szerint a törpecickány télen aktív idejének mintegy 50 százalékát a gyepszint felett tölti, ezért könnyen eshet baglyok áldozatául. Egy élőhelyet foglal el az erdei cickánnyal, de míg az inkább az talajban vagy az avar alján lévő járataiban mozog, a törpecickány az avar felsőbb zónáiban túrja járatait. Mozgása élénkebb, mint az erdei cickányé, alapanyagcseréje még gyorsabb.

Különböző ízeltlábúakkal (bogarakkal, pókokkal, lepkékkel, illetve rovarlárvákkal) táplálkozik; megfigyelték már méhkaptárban is. Gilisztákat és csigákat viszont - más cickányoktól eltérően - nem eszik. Minimális mértékben növényi eredetű táplálékot is fogyaszt.

Legfőbb ellenségei a baglyok, azon belül is főleg a gyöngybagoly. A nappali ragadozók ritkábban vadásszák, de az ölyvek, fácánok, egyéb kis ragadozók is zsákmányolhatják.

Szaporodása

Szaporodási időszaka áprilistól októberig tart. A törpecickány évente kétszer (melegebb térségekben háromszor), egyszerre 4-7 kölyköt ellik.

Természetvédelmi helyzete

A törpecickány nagy elterjedési területe és viszonylagos gyakorisága miatt a Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett státusszal szerepel. Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 25 000 Ft. Elsősorban a mezőgazdasági vegyszerezés okozta mérgezés és élőhelyének visszaszorulása fenyegetheti. Szerepel a berni konvenció III. függelékében is.

Jegyzetek

↑ A vidékfejlesztési miniszter 100/2012. (IX. 28.) VM rendelete a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről szóló 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet és a növényvédelmi tevékenységről szóló 43/2010. (IV. 23.) FVM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 128. sz. (2012. szeptember 28.) 20903–21019. o.

Források

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. szeptember 28.)
Josef Reichholf: Emlősök. Ford. Schmidt András. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 548 218 3 ISSN 1219-3178
Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) (angolul)
http://www.termeszetvedelem.hu/index.php?pg=vf_1719
Bihari Z., Csorba G., Heltai M.: Magyarország emlőseinek atlasza. Kossuth Kiadó, Budapest, 2007. ISBN 978 963 09 5610 9

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] A vidékfejlesztési miniszter 100/2012. (IX. 28.) VM rendelete a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről szóló 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet és a növényvédelmi tevékenységről szóló 43/2010. (IV. 23.) FVM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 128. sz. (2012. szeptember 28.) 20903–21019. o.

[1]