„Piknométer” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
| 13. sor: | 13. sor: | ||
== Forrás == |
== Forrás == |
||
Dr. Lengyel Béla: Általános és szervetlen kémiai praktikum, hetedik kiadás, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1994, {{ISBN|963-18-5497-3}} |
*Dr. Lengyel Béla: Általános és szervetlen kémiai praktikum, hetedik kiadás, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1994, {{ISBN|963-18-5497-3}} |
||
{{LaborFelszerelés}} |
{{LaborFelszerelés}} |
||
A lap 2019. október 17., 07:08-kori változata
A piknométer lombikhoz hasonló, hasas, szűk nyakú üvegedény. A nyílása csiszolatos kapillárissal zárható, amelyen egy körbefutó, csiszolt jel a folyadékszint pontos beállíthatóságát biztosítja. Pontos sűrűségmeghatározásra használják olyan esetekben, amikor areométerrel nem határozható meg, vagy teljesen pontos érték szükséges.
Az elnevezés a görög pyknosz (πυκνός = sűrű) és metró (μετρώ = megmér) szó összetételéből származik.[1]
Használata
A piknométert először száraz állapotban megmérik analitikai mérlegen, majd megtöltik desztillált vízzel és elvégzik az oldalcsövön keresztül a jelre állítást. Található a piknométerben egy hőmérő, melynek segítségével ellenőrzik a víz pontos hőmérsékletét és táblázatból kiolvassák a víz pontos sűrűségét. Ezután a desztillált vízzel megtöltött piknométert is lemérik analitikai mérlegen. Ezen adatok ismeretében kiszámítható a piknométer pontos térfogata.
Ezt követően az ismeretlen sűrűségű oldattal töltik meg a piknométert s a fent említett jelre állítást és tömegmérést szintén elvégzik. Az oldat sűrűsége a mért tömeg és a piknométer számított térfogatának hányadosaként kapható meg.
Jegyzetek
- ↑ Fülöp József: Rövid kémiai értelmező és etimológiai szótár. Celldömölk: Pauz–Westermann Könyvkiadó Kft. 1998. 113. o. ISBN 963 8334 96 7
Forrás
- Dr. Lengyel Béla: Általános és szervetlen kémiai praktikum, hetedik kiadás, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1994, ISBN 963-18-5497-3