Autokláv
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/2/25/Bundesarchiv_Bild_183-M0902-0130%2C_Leipzig%2C_Herbstmesse%2C_Autoklaven.jpg/220px-Bundesarchiv_Bild_183-M0902-0130%2C_Leipzig%2C_Herbstmesse%2C_Autoklaven.jpg)
Az autokláv nagy nyomáson működő, álló vagy fekvő kivitelű, mechanikusan vagy gőzzel kavart, gőzzel fűtött, zárt tartály formájú készülék. Különböző vegyipari vagy azzal rokon műveleteknél (oldás, bepárlás, kristályosítás stb.) alkalmazzák. A tartályban elhelyezik a melegítendő anyagot, a tartályt duplafalú berendezés esetén kívülről, egyébként belülről fűtik a gőzzel. A tartályban uralkodó paramétereket (nyomás, hőmérséklet stb.) úgy állítják be, hogy a technológiai követelményeknek megfelelő legyen.
A fémkohászatban a nyomás alatti lúgzás vagy feltárás technológiai berendezése, az alumínium közbülső alapanyagának számító timföld előállításának az eszköze. A műveletet egymáshoz kapcsolt autoklávok sorában, a bauxit alumínium-oxid-tartalmának feloldására használják. A művelet hasznos terméke az aluminátlúg, ebből további műveletekkel (kikeverés, kalcinálás) állítják elő a timföldet, a maradék szilárd fázis az vörösiszap.
Az építőiparban autoklávozásnak nevezik a beton 180–200 °C-ra történő felmelegítését. Ez esetben szilárdabb betont kapnak, mert a szilárdulás során keletkező mészhidrát ezen a hőmérsékleten már reakcióba lép a betonhoz adagolt kvarcliszttel.
Az egészségügyben az autoklávot használják azon eszközök csírátlanítására, melyek csak steril állapotban használhatók fel. Az autokláv munkaterét légtelenítik, majd túlnyomásos vízgőzt juttatnak a készülékbe, amely adott hőfokon és hatóidő alatt elpusztítja a mikroorganizmusokat.
Az autokláv szó a görög autosz (αυτὀϛ: ő maga, ugyanő) és a latin clavis (kulcs) szóösszetételből származik.[1]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Fülöp József: Rövid kémiai értelmező és etimológiai szótár. Celldömölk: Pauz–Westermann Könyvkiadó Kft. 1998. 24. o. ISBN 963 8334 96 7
Források
[szerkesztés]- Pásztor Gedeon – Szepessy Andrásné – Siklósi Péter – Osvald Zoltán: Könnyűfémek metallurgiája. Tankönyvkiadó, Budapest, 1991.
- Hatala Pál főszerk.: Fémkohászat – Műszaki értelmező kéziszótár. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1992. 46–47. old. ISBN 963-05-6242-1
- Dr. Pecho Zoltán, Dr. Milassin Márta. Tájékoztató a sterilizálásról (magyar nyelven). Országos Epidemiológiai Központ (2010). ISBN 9789630676984