Mátyusföld
Mátyusföld avagy Mátyus földe (szlovákul Matúšova zem, németül Mattesland) a történeti Pozsony és Komárom vármegyében a Csallóköztől északra, a Kis-Kárpátoktól, a Hegyalatt-tól keletre a Vágig terjedő sík vidéki terület élő népi neve, amely a Vízközt is magában foglalja. Egyes kutatók földrajzi meghatározását eltérően értelmezik.
Nevének eredete
[szerkesztés]Mátyusföld magyarsága honfoglalás kori megtelepedésű. Nevét Csák Máté tartományúr itt fekvő birtokairól kapta. Az elnevezést eredetileg az egész birtoktestre értették. Oklevélben 1384-ben bukkan fel “terrae Mathei” néven. 1402-ben “comitatus de Mathywsfewlde”-ként szerepel. Istvánffy Miklósnál: „A Vág s Nyitra közt vagyon, és régi névvel Mátyusföldének hívattatik”.[1] Veit Marchthaler Matgius feöldenek nevezi.[2]
A régió történelme
[szerkesztés]A török kiűzését követően a szlovák-magyar nyelvhatár a Kisalföld térségében a hegyek lábától (Nagyszombat–Nyitra–Léva vonalától) déli irányban mozdult el. Spontán népességmozgás és irányított telepítések hatására a Pozsonyi Hegyalján, s az ún. Nyitra-vidéken, Zsitva völgyében jelentős szlovák nyelvszigetek alakultak ki (például Nagysurány környékén), valamint nagy részben elszlávosítottak magyar és vegyes területeket is (például Ürmény, Komját). A nyelvhatár elmozdulása és a magyar nyelvterület szűkülése ellenére a magyarosodás is megfigyelhető (lásd családnévanyag egyes magyar községekben) a békés időszakokban (18. század - 20. század eleje) főként városi közegben, spontán, illetve hazafias egyházi és oktatási befolyás hatására. A dualizmus korában a magyarok növekedési rátája háromszorosa volt az országban élő nem-magyar népekének.[3] A dualizmus idején a helyi adottságok miatt a gazdasági indíttatású kivándorlási hullám kisebb mértékű volt e vidékről.
A Mátyusföld magyarságának nagy részét érintette a második világháborút követő kitelepítés, lakosságcsere és a reszlovakizáció programja is.
A Mátyusföldön nagy kiterjedésű, évszázadok óta majorsági gazdálkodást folytató nagy uradalmak alakultak ki. Ezek ugyan korlátozták a fejlődést, azonban a kedvező értékesítési lehetőségek (Pozsony és a bortermelő városok közelsége) révén paraszti árutermelése az adott viszonyok közt élénk lehetett.
Aprófalvas településhálózatában jelentékeny mezővárosok alakultak ki (Szenc, Szered, Vágsellye). Paraszti műveltsége felderítetlen.
A tág értelemben vett Mátyusföldhöz a következő területek tartoznak:
– Szenci járás – a járás keleti része, a Dunasápújfalu, Magyarbél, Szenc, Pozsonyboldogfa vonaltól keletre, beleértve a felsorolt településeket,
– Galántai járás – a teljes járás, kivéve a korábban a Galgóci járáshoz tartozó Pusztakürt és Salgócska,
– Nagyszombati járás – Apaj, Majtény és Súr,
– Vágsellyei járás – a teljes járás.
Források
[szerkesztés]- Magyar néprajzi lexikon III. (K–Né). Főszerk. Ortutay Gyula. Budapest: Akadémiai. 1980. 535. o. ISBN 963-05-1288-2
- Novák, V.: A Mátyusföld történelmi meghatározása
- ↑ Istvánffy Miklós 2001: Magyarok dolgairól írt históriája Tállyay Pál XVII. századi fordításában. Sajtó alá. rend. Benits Péter. Budapest, 290.
- ↑ Németh S. Katalin 2020: Veit Marchthaler magyar dolgainak leírása az 1588 évtől. Budapest, 71.
- ↑ 2011 Magyar Néprajz I.1, 703; Kocsis Károly 1998: Az etnikai térszerkezet változásai a mai Szlovákia területén (1920 előtt). In: Frisnyák Sándor (szerk.): A Felvidék történeti földrajza. Nyíregyháza, 124-125.
További információk
[szerkesztés]- Hármas Duna-vidék Eurorégió; szerk. Kása Katalin, Alena Vadovičová; Központi Statisztikai Hivatal Győri Igazgatósága–Szlovák Köztársaság Statisztikai Hivatalának Kerületi Igazgatósága, Győr–Trnava, 2011
- Pukkai László: A földreformok árnyékában Mátyusföldön, 1919-1949. Az első és második csehszlovák földreform és a visszacsatolás éveinek hatása Mátyusföld nemzetiségi jellegének megváltoztatására; Pelikán–Mikovič, Egyházgelle–Galánta, 2010
- Görföl Jenő–Kovács László: Középkori templomok. Mátyusföld, Zoborvidék; Nap, Dunaszerdahely, 2008
- Mátyusföld II. Egy régió története a XI. századtól 1945-ig. Szerk. Bukovszky László. Forum Kisebbségkutató Intézet, Lilium Aurum Könyvkiadó, Komárom, Dunaszerdahely, 2005[1] (Lokális és regionális monográfiák)
(Földünk térképeken) Felelős kiadó: Vajda Béla: Világatlasz országlexikonnal. TOPOGRÁF Térképészeti Kft. 3.javított kiadás. Nyíregyháza: NYÍR-KARTA Bt. 2005. ISBN 978-963-9618-01-5 16. oldal E3
- Katona Lívia 2001: A csallóközi és mátyusföldi zsidó iskolák története 1845-1945. Dunaszerdahely.
- Mátyusföldi dolgozatok; szerk. Szanyi Mária; Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaság, Gbelce, 1992 (Utánpótlás)
- Martin György – Takács András 1981: Mátyusföldi népi táncok
- Bakos József 1953: Mátyusföldi gyermekjátékok. Budapest
- Zolnai Gyula: Mátyusföld nyelvjárása; Hornyánszky Ny., Bp., 1891
- Bacskády Ágoston 1876: Mátyusföldi babonák, népszokások és mondák. Figyelő 1, 252.
