Ugrás a tartalomhoz

Nedeczky István (földbirtokos)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk a földbirtokos és országgyűlési képviselőről szól. Hasonló címmel lásd még: Nedeczky István (egyértelműsítő lap).
Nedecei Nedeczky István
Nedeczky István
Nedeczky István
Született1832. március 22.
Lesencetomaj, Zala vármegye
Elhunyt1908. szeptember 3. (76 évesen)
Biharugra, Békés vármegye
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
SzüleiNedeczky Lajos
Foglalkozása1848-as honvéd, országgyűlési képviselő.
Tisztségemagyarországi parlamenti képviselő (1869–1878)
Sablon • Wikidata • Segítség

Nedecei Nedeczky István (Lesencetomaj, Zala vármegye, 1832. március 22. – Biharugra, 1908. szeptember 3.[1]) földbirtokos, 1848-as honvéd, az 1860-as években a magyarországi függetlenségi szervezkedések egyik vezetője, országgyűlési képviselő.

Élete

[szerkesztés]
A Nedeczky-kastély, Lesencetomaj (2011)

Az ősrégi nemesi származású nedecei Nedeczky család sarja. Apja nedecei Nedeczky Lajos (1800–1841), Deák Ferenc kedves, ifjúkori barátja, balatonedericsi és lesencetomaji földbirtokos volt, megyei aljegyző, majd szolgabíró a szántói járásban, anyja a nemeskéri Kiss család sarja, nemeskéri Kiss Emma (1813-1856), Deák Ferenc unokahúga volt. Apai nagyszülei nedecei Nedeczky Ferenc (1769–1835), Zala vármegyei másodaljegyző, árvaszéki elnök, és lomnicai Skerlecz Mária Klára (1777–1828) voltak. Anyai nagyszülei nemeskéri Kiss József (1786-1829), földbirtokos és kehidai Deák Jozefa (1791–1853) voltak.

A fiatal Nedeczky István 1848 augusztusában, alig 16 évesen a zalaegerszegi nemzetőrök közé állt, később a forradalmi honvéd hadseregben részt vett a téli hadjáratban és a branyiszkói ütközetben is. Azután a 7. huszárezredhez vezényelték, ahol százados lett. Végigharcolta a nyári hadjáratot a világosi fegyverletételig. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc leverése után büntetésből közlegényként besorozták a császári hadseregbe, ahonnan 1852-ben váltságdíj ellenében szabadult. 1863-ban elhatározta, hogy Párizsba utazik a nagybátyjához, onnan esetleg tovább Itáliába, és beáll a magyar légióba. 1863. október–novemberében Kossuth Lajos a Torinóba érkező Nedeczkyt megbízta egy esetleges galíciai felkelés, illetve az olasz–osztrák háború esetén megszervezendő magyarországi felkelés előkészítésével.[2][3] Torinóban Nedeczky tagja lett a Dante Alighieri szabadkőműves páholynak.[4]

A Nedeczky–Almásy-összeesküvés

[szerkesztés]

1864-ben szervezkedni kezdett Almásy Pállal és Beniczky Lajossal Magyarország függetlenségének helyreállításáért az 1848-as törvények alapján. Az egész országot átfogó szervezkedésnek az élén Nedeczky, illetve a Kossuthtól független Almásy Pál állt. A Nedeczky által vezetett szervezkedés a Dunántúlra terjedt ki, és jelentős részben az 1861-es honvédegyleti kapcsolatokra alapozta a működését, a Beniczky és Almásy vezette összeesküvők viszont a Dunától keletre és északra szerveződtek.[5] Pesten a „Kis Pipa” vendéglő volt a szervezkedők törzshelye és az idegen börtönökből hazaérkező hazafiaknak fővárosi útjukban az első megálló. Az Almásy és Nedeczky-féle összeesküvők is itt tartották gyüléseiket, és a szövetség egyik ré­szét itt robbantotta szét 1864. március 15-én az osztrák rendőrség. Még elfogatása előtt Nedeczky szervezkedése március 13-án, a bécsi forradalom évfordulóján Pest belvárosában kisebb utcai tüntetést rendezett.[6][7] A szervezkedés lebuktatója a császári besúgóhálózat egyik embere, az összeesküvő Asbóth Lajos volt, akit már 1862-től az osztrák rendőrség fizetett, és aki provokátorként 10 000 Ft díjazás fejében elvállalta az Almásy-féle összeesküvés katonai vezetését. Így hát a szervezkedés rövid úton lelepleződött, és Nedeczkyt Almásyval együtt a pesti Angol Királynő Szállóban letartóztatták. Nehéz helyzetbe került a két vezető, hiszen mindketten országgyűlési képviselők voltak Debrecenben, Almásy Pál pedig elnökölt is a Habsburg-ház trónfosztását kimondó ülésen, 1849. április 14-én. Ő hirdette ki a Habsburg–Lotaringiai-ház trónfosztását kimondó Függetlenségi Nyilatkozatot és ő volt – báró Perényi Zsigmond felsőházi másodelnök és Szacsvay Imre képviselőházi jegyző mellett – az okmány egyik aláírója is.

A Katonai Kerületi Törvényszék protokolluma szerint március 16-án hajnali öt órakor bizottság indult az Invalidusok házából (annak idején az épület nagyobb része Károly-laktanya néven kaszárnya volt, ma a fővárosi városháza) a városparancsnokság által elrendelt házkutatások és őrizetbe vételek végrehajtására. A Híd utca és a Dunasor (ma Deák Ferenc utca és Apáczai Csere János utca) sarkán álló Angol királynő Szállodába mentek, ahol a portás felvilágosítása szerint - Almásy Pál a második emeleti 62. számú szobában, Nedeczky István pedig az első emeleti 27-es szobában lakott. Ellenállásba nem ütköztek, a szobák gondos átkutatásakor minden iratot, könyvet, számlát stb. kofferba pakoltak, és azt lepecsételték. Nedeczkynél mindössze három levelet foglaltak le, egy 1864. március 7-én kelt levelet nagybátyjától, Deák Ferenctől, egy másikat 1863. január 16-i kelettel Botka Károlytól, húga férjének testvérétől és egy lepecsételt írást Kund Vince somogyfajszi birtokostól. Almásyt és Nedeczkyt ezután bekísérték a Károly-laktanyába.
– Nyárády Gábor: Júdáspénzért a bajtársakat… Adatok az Almásy–Nedeczky-szervezkedés történetéhez (1864)

A rendőrségi jelentésből sok minden megtudható Nedeczkyről: katolikus, magas, sovány férfi, haja fekete, szeme kék, körszakállt visel, beszél a magyaron kívül németül, kevéssé latinul és franciául, 330 forint és egy ezüst óra volt nála. Letartóztatásának indoka: hazaárulás. A haditörvényszék Nedeczkyt kötél általi halálra és nemességének elvesztésére ítélte, de kegyelemből a két fővádlott halálos ítéletét 20-20 évi várfogságra változtatták, amelyből Nedeczky három évet Olmützben le is töltött. Beniczky Lajost 10 évi várbörtönre ítélték, társaikat pedig több évi börtönbüntetésre.

Deák Ferenc fényképe, a felvétel Ellinger Ede pesti műtermében készült

I. Ferenc József osztrák császártól kegyelmet kapott, amikor a császár Deák Ferencet fogadta az 1866-os königgrätzi vereség után.

A császár …szelíden kérdé Deáktól: — Önnek is hiányzik valakije ?

— En nem panaszkodom, fölség, noha nekem is van egy unokaöcsém, a ki Olmützben raboskodik.

Másra fordult a beszéd, de érti a császár a maga mesterségét, el nem felejtette a Deák megjegyzését és alig hogy távozott, hivatta Belcredit.

- Még ma tegyen nekem jelentést, hogy az olmützi foglyok közül ki a Deák Ferencz unokaöcscse, s még ma menjen el a parancs, hogy azonnal szabadon bocsáttassák.
– Vasárnapi Ujság 1908. 39. szám

1878 és 1906 között az Országos Honvédsegélyző Egylet irodafőnökeként a volt honvédek segélyügyeivel foglalkozott.

Históriai tarokkparti

[szerkesztés]

1869 és 1878 között Temes vármegye országgyűlési képviselője volt, Deák Ferenc unokaöccseként, annak politikailag egyik legfőbb támogatója.

Tarokkparti a Szabadelvű Párt klubjában. "…négy öreg ur üti a tarokkot. Jókai, Sváb Károly, Nedeczky István voltak a törzs-partnerek…" A tarokkpartinál Jókai mindig szemben ült Deák Ferenc unokaöccsével, Nedeczkyvel[8]
…Jó időkben, rossz időkben buzgón kártyáznak a honatyák. A legrégibb partié a billiárd melletti első szobában van, a hol ős-idök óta számos gibicztől körülvéve négy öreg ur üti a tarokkot. Jókai, Sváb Károly, Nedeczky István voltak a törzs-partnerek, valamint a mindenkori miniszterelnökök, a kik úgy örökölték a partnerséget, mint egykor a prímások az esztergommegyei örökös föispánságot. A miniszterelnökök rendszerint tarokkot játszanak, ezzel fejezik ki familiáris érzelmeiket és a párthoz való összetartozandóságot….
– Mikszáth Kálmán: Az én kortársaim

Házassága és gyermekei

[szerkesztés]

Nedeczky István feleségül vette gyulai Gaál Konstancia (*1838–?) kisasszonyt, akinek a szülei gyulai Gaál János és Arnold Júlia lányát. Házasságukból két leány született:

Művei

[szerkesztés]
  • Az írásművek elmélete. Pest, 1870
  • A tragédia elmélete. Pest, 1871
  • A komédia elmélete. Pest, 1872
  • A magyar nemzeti irodalom történetének vázlata. Pest, 1872
  • Aesthetikai dolgozatok. Bp., 1873
  • Stilisztika. Bp., 1875
  • Nedeczky István. Deák. A képviseleti alkotmány megalapítása. Rudnyánszky A., 478. o. (1876) 

Irodalom

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ István Nedeczky, geni.com
  2. ↑ Turulmadár fenn az égen: Nemzeti legendárium (1849–1914) A forradalmár
  3. ↑ Kossuth Lajos életútja (1802–94)
  4. ↑ Nyárády 1864
  5. ↑ Farkas Katalin: Magyar függetlenségi törekvések 1859–1867
  6. ↑ Vasárnapi Ujság 1907. 54. évfolyam 8. szám
  7. ↑ A titokban ünnepelt március 15-ék története
  8. ↑ Anekdota estére – Egy játékos, aki…
  9. ↑ familysearch.org – római katolikus keresztelők – Nedeczky Franciska
  10. ↑ familysearch NedeczkyFerike halotti bejegyzése https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:33S7-9GBW-L13?i=581&cat=834518
  11. ↑ familysearch.org Nedeczky Jenőné Nedeczky Emma gyászjelentése
  12. ↑ familysearch.org – római katolikus keresztelők – Nedeczky Emma
  13. ↑ Országos Széchényi Könyvtár - gyászjelentések - Nedeczky Jenő

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • Szluha Márton: Árva, Trencsén, Zólyom vármegye nemes családjai. Heraldika Kiadó, Bp., 2006
  • Bona Gábor: Kossuth Lajos kapitányai. Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1988
  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, Bp., 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János
  • Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1967-1969
  • Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-) Akadémiai Kiadó, 1993–
  • Toth, Adalbert: Parteien und Reichtagswahlen in Ungarn 1848–1892. R. Oldenburg Verlag, München, 1973
  • Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Bp., 1891-1914. Hornyánszky Viktor
  • Új magyar életrajzi lexikon IV. (L–Ő). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. 1017. o. ISBN 963-547-414-8  
  • Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerk. Varga Béla. Veszprém Megyei Önkormányzatok Közgyűlése, Veszprém, 1998
  • Zalai életrajzi kislexikon. Szerk. Gyimesi Endre. Zala Megyei Önkormányzati Közgyűlés, Zalaegerszeg 1994
  • Zalai életrajzi kislexikon. 3. javított, bővített kiadás. Szerk. Fatér Bernadett, Horváth József, Kiss Gábor [és mások]. Deák Ferenc Megyei Könyvtár, Zalaegerszeg, 2005

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Nedeczky_István_(földbirtokos)&oldid=27547368”