Ugrás a tartalomhoz

Vízkelet

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk a szlovákiai településről szól. Hasonló címmel lásd még: Brod (egyértelműsítő lap).
Vízkelet (Čierny Brod)
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületNagyszombati
JárásGalántai
Rangközség
Első írásos említés1223
PolgármesterNagy Pál
Irányítószám925 08
Körzethívószám031
Forgalmi rendszámGA
Népesség
Teljes népesség1645 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség90 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság118 m
Terület17,69 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 09′ 00″, k. h. 17° 39′ 34″48.150000°N 17.659444°EKoordináták: é. sz. 48° 09′ 00″, k. h. 17° 39′ 34″48.150000°N 17.659444°E
Vízkelet weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Vízkelet témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Vízkelet (szlovákul: Čierny Brod) község Szlovákiában, a Nagyszombati kerületben, a Galántai járásban. Hegy tartozik hozzá.

Fekvése

[szerkesztés]

Galántától 6 km-re délnyugatra, közvetlen Hidaskürt mellett fekszik. A község területén 3 sziget van, ezek: Korpaszeg, Cigánykert és Szigetorr. Határában van Malomszugla folyósziget is.

Története

[szerkesztés]

Területe már az őskorban is lakott volt. A Siskadombon a Badeni kultúra telepét, korabronzkori, római kori, illetve avar kori temetőt, míg a Homokdombon avar kori emlékeket találtak. A falu területén honfoglaló sírok is előkerültek, valamint innen származik egy híres kétélű bronzmarkolatú kard is.

Első írásos említése 1223-ból származik Kosoud (?) alakban. Hegy részt 1239-ben a pozsonyi vár jobbágyainak lakóhelyeként említik, a tizedjegyzékekben pedig Mons név alatt szerepel. 1297-ben egy okmányban Wyzkeleth Kosod néven említik, melyben III. Endre Bogár fia Márton comesnek adományozta. 1367-ben Kosok-i Péter fia Beke pozsonyi szolgabíró és fivére János, valamint Kosok-i Hegyes dictus Péter Miklós és László között felosztották Kyurth, Nyek, Vizkeleth, Takson birtokokon levő birtokrészüket és a Chukarpakaya birtokrészt.[2]

A Vizkeleti család a 15. században bukkan fel az írott forrásokban. A falu azonban több arisztokrata család birtokában megfordult. 1613-tól 1660-ig evangélikus lelkész működött itt, az ellenreformáció hatására azonban visszatértek a katolikus hitre. 1664-ben Selle (Vágsellye) náhijéhez tartozott és a török adóösszeírás 7 fejadófizető személyt említ. 1673-ban erős földrengés sújtotta a falut. 1713-as egyházlátogatás alkalmával Heggyel és Kosúttal együtt 692 lelket számlálnak össze.

1773-ban gróf Esterházy Ferenc költségén Hidaskürtön plébánia alakult. Miután azonban az ottani paplak elpusztult, Hidaskürt lett Vízkelet fiókegyháza. Az Esterházyak semptei uradalmának felosztása után a cseklészi uradalomnak volt itt majorja és juhtenyészete.

Iskoláját már 1711-ben említik. A falu korábbi iskolája leégett, így Hidaskürtre jártak a nebulók. 1855-től alkalmaztak községi tanítót, azonban a bérbe vett helyiségek 1869-ben ismét leégtek. Ezek után 1871-ben iskolát építettek.

1832-ben tűzvész pusztított. Az 1848-49-es szabadságharc leverése és a jobbágyság eltörlése után a főként mezőgazdasággal foglalkozó lakosság földhöz jutott. A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Galántai járásához tartozott.

1920-ban alakult a sportegyesület, továbbá a Hanza Fogyasztási Szövetkezet. 1926-ban határának egy részét a mai Javorinkához csatolták. A községbe 1936-ban vezették be az elektromos áramot. 1938-ban visszakerült Magyarországhoz. 1944 márciusában a németek bevonultak a településre, majd június 3-án elhurcolták a zsidókat. Az év végén pedig Németországba vitték a leventéket. A faluba 1945. március 31-én vonult be a Vörös Hadsereg.

Néhány lakost munkatáborba vittek, 1947 februárjában 37 családot Csehországba deportáltak, novemberben pedig 33 családot Magyarországra telepítettek a "lakosságcsere" egyezmény értelmében. 1948-ban, mikor a deportáltak már visszatérhettek, a község szlovák neve Čierny Brod lett. 1950-ben nyílt csak meg a magyar iskola, illetve a Csemadok helyi szervezete. 1965-ben új hidat építettek. 1967-ben új iskolaépület nyílt. A magyar felsőtagozatosok ma is Hidaskürtön tanulhatnak tovább. 1972-ben egyesítették a környék szövetkezeit, és 1976-ban megalakult a Vörös Csillag szövetkezet.

Korábban, még a Dudvág szabályozása előtt, a "falusi" és "hídon kívüli" részt két híd kötötte össze, a Vargha és a Cigányhíd, az utóbbit felújították.

A településen lakók túlnyomó többsége ma is római katolikusnak vallja magát. Címere az itt élők egykori fő foglalkozására: a halászatra és a rákászatra utal. Legrégebbi ismert pecsétnyomója 1867-ből származik.

Vályi András szerint VÍZKELET. Magyar falu Pozsony Várm. földes Urai több Uraságok, lakosai katolikusok, fekszik Dudvág vize mentében, Kossúthoz 1/2 órányira; határja 2 nyomásbéli, legelője Hegy helység alatt van.[3]

Fényes Elek szerint Vizkelet, Poson vm. magyar f. a Dudvágh mellett, Diószegtől délre 1 órányira. Táplál 880 kathol., 20 evang., 30 zsidó lak. Szántóföldje, rétje, legelő, nádja, erdeje elég és jó. F. u. több birtokosok. Utol. post. Szered.[4]

Népessége

[szerkesztés]

1828-ban 909 személy lakott itt 126 házban.

1869-ben 936 lakosa volt.

1880-ban 1059 lakosából 965 magyar és 31 szlovák anyanyelvű volt. Hegy 210 lakosából 120 magyar és 66 szlovák anyanyelvű volt.

1890-ben 1104 lakosából 1007 magyar és 65 szlovák anyanyelvű volt. Hegy 240 lakosából 209 magyar és 22 szlovák anyanyelvű volt.

1900-ban 1138 lakosából 1111 magyar és 14 szlovák anyanyelvű volt. Hegy 241 lakosából 200 magyar és 36 szlovák anyanyelvű volt.

1910-ben 1163 lakosából 1155 magyar és 6 szlovák anyanyelvű volt. Ebből 1102 római katolikus, 11 református, 4 evangélikus és 46 izraelita vallású volt. Hegy 224 lakosából 219 magyar és 5 szlovák anyanyelvű volt.

1921-ben 1261 lakosából 1208 magyar és 30 csehszlovák volt. Hegy 236 lakosából 227 magyar és 8 csehszlovák volt.

1930-ban 1281 lakosából 1071 magyar és 92 csehszlovák volt. Hegy 261 lakosából 183 magyar és 68 csehszlovák volt.

1941-ben 1577 lakosából 1569 magyar és 8 szlovák volt.

1970-ben 1877 lakosából 1698 magyar és 178 szlovák volt.

1980-ban 1660 lakosából 1522 magyar és 136 szlovák volt.

1991-ben 1507 lakosából 1378 magyar és 123 szlovák volt.

2001-ben 1524 lakosából 1374 magyar és 143 szlovák volt.

2011-ben 1592 lakosából 1286 magyar és 240 szlovák volt. Ebből 1401 római katolikus, 24 evangélikus, 60 ismeretlen vallású és 85 nem vallásos volt.

2021-ben 1645 lakosából 1163 (+25) magyar, 404 (+19) szlovák, 5 (+8) cigány, 9 (+2) egyéb és 64 ismeretlen nemzetiségű volt.[5]

Neves személyek

[szerkesztés]

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • Szent Anna római katolikus templomát 1911. július 30-án szentelték fel, 1992-ben tatarozták.
  • Hétfájdalmú Szűzanya temploma a Hegy részen 1915-ben leégett. Korábban háromhajós volt, melyből a középső, eredeti román stílusú részt és a tornyot hagyták csak meg. Václav Mencl a legrégebbi részét a 13. századra keltezte, melyet a 16. században átépítettek.[6]
  • Rovásírásos helységnévtábláját 2014. április 26-án avatták fel.

Kultúra

[szerkesztés]
  • Harmónia Éneklőcsoport. Elődjét, a Pintér Ferenc vezetésével létrehozott férfikart a Csemadok helyi alapszervezete keretén belül alapították 1972-ben, amely 1975-ben vegyeskarrá bővült. Az 1970-es évek végén a közel negyven taggal rendelkező énekkar egy Kodály idézet alapján vette fel a Harmónia nevet. Taglétszáma az 1990-es évek kezdetétől csökkent, ennek következtében 2002-től női éneklőcsoportként, 15 taggal tevékenykedik. Az énekkar a község egyik legjelentősebb kulturális szerveződése, megalapítása óta közel száz tagja volt. Több hazai és külföldi rendezvény, fesztivál résztvevője. Munkásságukat 1985-ben aranykoszorús minősítéssel ismerték el.[7]

Testvérvárosai

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. ↑ DLDF 102785
  3. ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  4. ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  5. ↑ ma7.sk
  6. ↑ Mencl, V. 1937: Stredoveká architektúra na Slovensku. Praha-Prešov, 161-163.
  7. ↑ Pék Éva írása a Terra Hírújság 2011 februári lapszámában.

Források

[szerkesztés]
  • DLDF 689

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Vízkelet&oldid=26850748”