Ugrás a tartalomhoz

Azbesztháló

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Akela (vitalap | szerkesztései) 2019. február 9., 22:41-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (kis)
Konyhai hőálló edényalátétek azbeszthálóból (1960s évek)
Konyhai hőálló edényalátét (hőelosztó) azbeszthálóból

Az azbesztháló vagy azbesztes drótháló kémiai laboratóriumokban használatos eszköz, melyet laboratóriumi edények közvetett melegítésekor használnak. Ilyen esetben vasháromlábra azbeszthálót helyeznek, ez alá helyezik a hőforrást (Bunsen-égő, Teclu-égő, borszeszégő) és a hálóra teszik a közvetlenül nem melegíthető, de hőálló üvegből készült edényt (lombik, főzőpohár). Az azbesztlap[1] a hőt egyenletesen osztja el és így a melegített edény nem reped el.

Szerkezete és használata

Egy dróthálóból áll, amin egy azbesztlap darabka van. Az azbeszt hőálló,[2] de átmelegedik és így egyenletesen melegíti az edényt. A Tanulói kísérleti eszközök közé tartozik, mivel teljesen veszélytelen, de csak tanári felügyelet[3] mellett használható. A használat veszélye minimális, mivel kis felületről és rövid ideig tartó használatról van szó; ezért az esetleg keletkező azbesztpor káros hatása nem érvényesül a kísérletezés közben.

Forrás

  1. Idézet a honlapról"Az azbeszttartalmú termékek többségét hő- és hangszigetelésre, tűzálló anyagként használták, illetve tartalmazhatják azbesztcement palatetők épületeken, szigetelések, csomagolások, ipari tömítések, valamint fékbetétek és kuplungtárcsák járművekben."
  2. Magyar értelmező kéziszótár. 2. kiadás. Budapest: Akadémiai. 1975. ISBN 963-05-0731-5   78. oldal "Ennek rostjaiból készült hőszigetelő anyag."
  3. Azbeszt gyakorlati útmutató, OMFI. [2014. július 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. augusztus 13.)