Ugrás a tartalomhoz

Gömörhosszúszó

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gömörhosszúszó (Dlhá Ves)
Gömörhosszúszó zászlaja
Gömörhosszúszó zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületKassai
JárásRozsnyói
Rangközség
Első írásos említés1332
PolgármesterTomáš Novák
Irányítószám049 55
Körzethívószám058
Forgalmi rendszámRV
Népesség
Teljes népesség522 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség54 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság332 m
Terület10,76 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 30′, k. h. 20° 26′48.500000°N 20.433333°EKoordináták: é. sz. 48° 30′, k. h. 20° 26′48.500000°N 20.433333°E
Gömörhosszúszó weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Gömörhosszúszó témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info
Ez a szócikk Gömörhosszúszóról szól. Hasonló címmel lásd még: Marosaszó.

Gömörhosszúszó (szlovákul: Dlhá Ves, korábban Hosúsovo) község Szlovákiában, a Kassai kerület Rozsnyói járásában.

Fekvése

[szerkesztés]

Rozsnyótól 22 km-re délnyugatra, a Gömör–Tornai-karsztvidéken, a magyar határ mellett fekszik. Szomszédos települések: északkeletre Szádvárborsa 5,3 km-re (Silická Brezová), keletre 3 km-re Kecső (Kečovo), délkeletre 5,3 km-re Aggtelek, nyugatra 4,7 km-re Csoltó (Čoltovo), északnyugatra 4,5 km-re Pelsőcardó (Ardovo).

Története

[szerkesztés]

A község területe főként az aggtelek-domicai barlangrendszer közelségének köszönhetően már az újkőkorszakban lakott volt, de kerültek elő itt bronzkori leletek is a pilinyi kultúra idejéből.

A falut valószínűleg a 12. században alapították, első birtokosai a Kacsicsok voltak. Először 1332-ben a pápai tizedjegyzékben említik „Horuati" néven. 1423-ban „Hoziwho", 1427-ben „Wziuzow" néven szerepel az írott forrásokban. Első templomát a Bebekek építették 1371-ben. A 14. században vámszedőhely volt. Később a Bejei család birtoka, azonban 1660-ban lakossága a török támadások következtében elpusztult. Ekkor pusztult el régi temploma is. Ezután Murány vidéki szlovákokkal és ruszinokkal telepítették be. 1773-ban 24 jobbágytelekkel rendelkezett. Lakói főként földműveléssel foglalkoztak. 1828-ban 67 háza volt 464 lakossal, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak.

A 19. század közepén Fényes Elek eképpen írja le: „Hosszúszó, tót-magyar falu, Gömör vmegyében, Pelsőcz, Ardó és Kecső helységekkel határos. Van benne az evangelikusoknak templomjok, mellyben az isteni szolgálat még eddig tót nyelven tartatik. A lakosok ugyan, csaknem mindnyájan magyarúl is beszélnek; a lelkek száma 535-re megy: evang. 508, reform. 9, róm. kath. 18. Van 11 5/8 urbéri telke, szántófölde 276 köblös, rétje 70 kaszás, erdeje 700 hold. Folyóvize nincs, kútjaiból, bár az egész helység lapos helyen s völgyben fekszik, szárazság idején sokszor egészen kiapad a viz. Szántófölde vadvizes, őszibúza helyett inkább tavaszit és jó zabot termesztenek; a marhatenyésztést igen kedvellik; juhaik s kecskéiknek köves hegyei egészséges legelőt adnak. A lakosok többnyire szénégetéssel és annak fuvarozásával keresik élelmöket. Birják ezen helységet: Kerepessi, Gotthard és Szeleczki urak. Ut. p. Tornalja."[2]

Gömör-Kishont vármegye monográfiájában pedig ezt olvashatjuk róla: „Hosszúszó, a dobsina-bánrévei vasútvonal mentén fekvő magyar és tót kisközség, körjegyzőségi székhely, 111 házzal és 540, nagyobbára ág. ev. h. vallású lakossal. A község neve 1425-ben Hozywzow és Hozwzó, 1435-ben Hozywazow. Ez időben vámhely volt és a Bebek család bírta. A Bebekektől a Bejei család szerezte meg, de 1496-ban már a Tornallyay család a birtokosa, később pedig a Ragályi, Jekelfalussy, Kerepesy, Gotthard és Szeleczky családok, most pedig Hegyessy Sándor örököseinek van itt nagyobb birtokuk. A községet a törökök több izben feldúlták; később a Rákóczy-féle mozgalmak alatt is újra elpusztult. 1714-ben éhhalál ütött ki a községben, 1789-ben pedig az egész község porrá égett. Ág. h. ev. temploma 1792-ben épült. A község határában ered a ragályi patak. A falu postája, távírója és vasúti állomása Pelsőcz."[3]

1920-ig Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásához tartozott, majd az új csehszlovák állam része lett. 1938 és 1944 között újra Magyarországhoz tartozott.

Népesség

[szerkesztés]

1890-ben 575 lakosából 499 magyar és 76 szlovák anyanyelvű volt.

1910-ben 560 lakosa mind magyar anyanyelvű volt.

1921-ben 582 lakosából 499 magyar és 83 csehszlovák volt.

1930-ban 581 lakosából 448 magyar és 106 csehszlovák volt.[forrás?]

1941-ben 610 lakosából 595 magyar volt.

1980-ban 802 lakosából 694 magyar és 105 szlovák volt.

2001-ben 639 lakosából 554 magyar és 84 szlovák volt.

2011-ben 586 lakosából 465 magyar és 102 szlovák volt.

2021-ben 522 lakosából 379 (+27) magyar, 131 (+7) szlovák, 3 (+1) cigány, (+1) egyéb és 9 ismeretlen nemzetiségű volt.[4]

Neves személyek

[szerkesztés]
  • Itt szolgált Mohr Gedeon (1911-1974) író, történész.

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • evangélikus temploma 1792-ben épült klasszicista stílusban. 1913-ban megújították. Főoltára 1802-ben készült.
  • A község népművészetét a 2001-ben megnyitott faluház mutatja be.

Testvértelepülések

[szerkesztés]

Gömörhosszúszó testvértelepülése a következő:

Ország Település Vármegye / Járás
Magyarország Magyarország Maglód Pest vármegye, Vecsési járás

Jegyzetek

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Gömörhosszúszó&oldid=27598373”