Cauchy–Bunyakovszkij–Schwarz-egyenlőtlenség

(Cauchy–Schwarz-egyenlőtlenség szócikkből átirányítva)
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. október 25.

A matematikában a Cauchy–Bunyakovszkij–Schwarz-egyenlőtlenség (illetve angol nyelvterületen Cauchy–Schwarz-egyenlőtlenség, az orosz matematikai irodalomban pedig Cauchy–Bunyakovszkij-egyenlőtlenség) Augustin Louis Cauchyról, Hermann Amandus Schwarzról és Viktor Jakovlevics Bunyakovszkijról elnevezett egyenlőtlenség, mely gyakran használatos az euklideszi és Hilbert-terek elméletében, a végtelen sorok és szorzatok integrálásának elméletében és a valószínűségszámításban.

Legáltalánosabb formában a (valós vagy komplex számtest feletti) V euklideszi vektortér tetszőleges x és y elemének skaláris szorzata abszolút értékének felső becslésére szolgál:

Megjegyzendő, hogy egyenlőség pontosan akkor áll fenn, ha x és y lineárisan összefüggő.

Az absztrakt tétel bizonyítása

szerkesztés

Euklideszi terekben az alábbi kitüntetett norma vezethető be:

 

Minthogy az egyenlőtlenség az y=0 esetben fennáll, feltehetjük, hogy <y, y> nem nulla. Legyen λ tetszőleges valós (vagy komplex) szám. Ekkor

 

(a „λ felülvonás” a komplex esetben használandó). Mivel ez minden λ-ra teljesül, ezért a

 

speciális esetben is igaz, ahonnan kapjuk, hogy

 

amely akkor és csak akkor teljesül, ha

 

vagy másként:

 

QED

Az egyenlőtlenség speciális alakjai

szerkesztés

A Cauchy–Bunyakovszkij–Schwarz-egyenlőtlenség a V skalárszorzatos tér választásától függően speciális alakot ölthet.

A valós szám n-esek tere

szerkesztés

Az Rn euklideszi vektortér esetén (ezt az algebrai megközelítés miatt diszkrét esetnek is nevezhetjük) az állítás a következőképpen néz ki.

Tétel. Legyenek   és   valós számok. Ekkor

 

(és egyenlőség csak akkor áll fenn, ha valamelyik sorozat „többszöröse” a másiknak, azaz például   valamilyen c valós számra).

Első bizonyítás. Ha tehát   valós számok, akkor minden valós x-re

 

teljesül. Ezeket az egyenlőtlenségeket  -re összeadva azt kapjuk, hogy minden valós x-re igaz lesz

 

Ez csak úgy lehet, ha a szereplő másodfokú polinom diszkriminánsa nempozitív, azaz

 

amiből átrendezéssel adódik az egyenlőtlenség.

Az egyenlőség esete triviális, hiszen ekkor c-t kiemelve, mindkét oldalon az ai számok négyzetösszegét kapjuk. QED

Második bizonyítás. Felhasználva a (kiszorzással látható)

 

azonosságot, az egyenlőtlenség azonnal adódik.

Megjegyzés. Természetesen ez esetben nem kell feltétlenül az Rn-beli skalárszorzásként felfognunk az egyenlőtlenség bal oldalát. Tekinthetünk az egyenlőtlenségre úgy is, mint tetszőleges a1, a2, …, an illetve b1, b2, …, bn valós számokra vonatkozó relációra.

A négyzetesen integrálható valós függvények terében

szerkesztés

A négyzetesen integrálható valós-valós függvények terének (L2) esetén az analízis egy fontos egyenlőtlenségét kapjuk (nevezhetjük így ezt az egyenlőtlenség folytonos! alakjának). Szemléletesség kedvéért megjegyezzük, hogy ebben az alakban az összeadás helyett integrálás áll, mely valóban azt sugallja, hogy analízisben alkalmazott variáns úgy keletkezik az előző, diszkrét esetből, hogy a véges összeadást, annak végtelen határátmenetével, az integrállal helyettesítjük.

Tétel. Ha f és g folytonos valós függvények az   intervallumon, akkor

 

(és egyenlőség csak akkor áll, ha valamelyik függvény többszöröse a másiknak: van olyan c szám, hogy   minden  -re, vagy fordítva).

A háromdimenziós euklideszi tér

szerkesztés

Amennyiben x és y a háromdimenziós koordinátatér vektorai, akkor a fenti második bizonyítás a következő egyenlőséget adja:

Tétel. Ha x és y az R3 két vektora, akkor

 

egyenlőség teljesül, ahol   a két vektor skaláris szorzata,   pedig a két vektor vektoriális szorzata.

Bizonyítás. A skaláris és vektoriális szorzás geometriai jellemzéséből adódik, hogy ha α az x és y vektor hajlásszöge, akkor az |x|2|y|2 szorzat így írható:

 

ahol az utolsó egyenlőség után az első tag a skaláris szorzat, a második tag a vektoriális szorzat nagyságának négyzete. QED

Megjegyzés. Ebben az esetben jól látható, hogy az egyenlőtlenség lényegében ekvivalens az elemi geometria azon tényével, hogy derékszögű háromszögben „az átfogó hosszabb, mint bármelyik befogó”. A Cauchy–Bunyakovszkij–Schwarz-egyenlőtlenség tehát a skalárszorzatos terek egy alapvető jelentőségű összefüggésére mutat rá. Sőt, magának az egyenlőtlenségnek a következménye, hogy ezekben a terekben bevezethető a vektorok hajlásszögének fogalma.

Általánosítása

szerkesztés

Az egyenlőtlenség általános formája a Hölder-egyenlőtlenség: Legyenek   tetszőleges komplex számok. Ha  , továbbá   teljesül, akkor

 

Története

szerkesztés

A sorozatokra vonatkozó variációt Cauchy 1821-ben publikálta Cours d'Analyse Algébrique című könyvében. Az integrálos verziót Bunyakovszkij 1859-ben a Szentpétervári Tudományos Akadémia Közleményeiben publikálta, hivatkozva egykori tanára, Cauchy egyenlőtlenségére, azt jól ismertnek nevezve, abból vezetve le. A Göttingenben dolgozó Schwarz 1885-ben újra bebizonyította az integrálos formát.

Lásd még

szerkesztés